Rózsák háborúja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Rózsák háborúja néven ismert Anglia történelmében a York-ház és Lancaster-ház között az 14551485 időszakban a trón megszerzéséért vívott háború. Az elnevezés onnan ered, hogy a Lancaster-ház jelvényében piros rózsa, a York-ház jelvényében pedig fehér rózsa volt. A York-ház főként a városokra és a kisnemesekre támaszkodott, míg a főnemesek a Lancaster-házat próbálták hatalomra juttatni. A háború a nőágon a Lancaster-házból származó [1] Tudor Henrik győzelmével ért véget, ezt követően a Tudor-ház 116 évig uralkodott Anglia és Wales felett.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy pestisjárvány Angliát is elérte, s a szigetországban is hatalmas pusztítást vitt végbe. A népesség száma a 14. század végére 4 millióról 2-2,4 millióra csökkent, ami munkaerőhiányt idézett elő. A hiányzó munkás kezeket a birtokosok kedvezményekkel biztosították. Az elnéptelenedett földeket a parasztok bérlőként művelhették meg. A szabadabb bérlői viszony mellett a sokak számára még meglévő jobbágyi függőség még terhesebbnek tűnt. Ráadásul a százéves háború terhei miatt a hatalom adóemelésre kényszerült. Mindezek miatt Délkelet-Angliában parasztfelkelés robbant ki Wat Tyler vezetésével, amely gyorsan terjedt az országban (1381). A felkelést ugyan leverték, de a következő évszázadban az angol parasztság egyre nagyobb része került jobbágyi függőség helyett a hatékonyabb munkát biztosító bérlői viszonyba.


A százéves háborúban a franciák kerekedtek felül, amely vereség hozzájárult ahhoz, hogy Angliában trónharcok törjenek ki a két hercegi dinasztia (York és Lancaster) között. A York hercegek III. Eduárd angol király legidősebb fiától, a Fekete Hercegtől (Plantagenet Eduárd wales-i herceg) származtak, míg a Lancaster hercegek III. Eduárd harmadik fiától, Genti János hercegtől. Amikor 1376-ban meghalt a Fekete Herceg, apja, III. Eduárd még élt, és új trónörökösre volt szüksége. A néhai hercegnek két törvényes fia volt, Eduárd és Richárd, csakhogy az idősebbik már 1372-ben meghalt, ígyhát maradt az akkor csupán kilenc esztendős Richárd az egyedüli szóba jöhető trónörökös.

1377 nyarán elhunyt III. Eduárd király is, így II. Richárd, az új, kiskorú király mellé ki kellett nevezni egy gyámot, egy régenst, aki kormányozza helyette az országot, míg ő nagykorúvá nem válik, ez a gyám pedig nem más lett, mint Richárd nagybátyja, Genti János, aki teljes befolyást akart elérni a gyermek fölött, azért, hogy helyette ő gyakorolja a tényleges hatalmat Angliában. János a koronát akarta, csakhogy ő csupán a harmadik fivér volt, mivel a Fekete Herceg után annak öccse, Lionel herceg következett volna a trónöröklési sorban. Lionel-nek egyetlen leánya (Filippa) született, ám akkoriban nők még nem örökölhették a trónt, ezért János, ha saját magának nem is, de legidősebb fiának, Henriknek biztosítani akarta a korona megszerzését Richárd félreállításával, vagy annak halála után. Amikor 1399-ben János elhunyt, az akkor már 32 éves Henrik letaszította a trónról unokafivérét, II. Richárdot, aki 1400-ban, fogságban halt meg, így Henrik lett IV. Henrik néven a Lancaster-ház első uralkodója Angliában. (II. Richárd egész életében nőtlen maradt, és gyermekei sem születtek.)

IV. Henriknek hat gyermeke született, s legidősebb fia, akit szintén Henriknek hívtak, volt a trónörökös. IV. Henrik 1413-ban meghalt, s az akkor 25 esztendős Henrik lett Anglia új királya, V. Henrik néven. V. Henriknek egyetlen fia született, aki ugyancsak a Henrik keresztnevet kapta. V. Henrik 1422-ben meghalt, s a fia lett VI. Henrik néven az ország új királya. VI. Henriknek egyetlen örököse született, Eduárd herceg, aki 1471-ben, 17 évesen meghalt a tewkesbury-i ütközetben. Fia halálhíre annyira lesújtotta Henriket, hogy körülbelül két héttel később ő is meghalt.

Küzdelem, győzelem, kibékítés és dinasztia-alapítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

III. Richárd király
III. Richárd király
VII. Henrik király
VII. Henrik király
Erzsébet királyné
Erzsébet királyné

A küzdelem III. Richárd királyságáig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1455-ben Richard, York hercege le akarja mondatni VI. Henrik Lancaster uralkodót, arra hivatkozva, hogy bolond. (Richárd Lionel herceg leszármazottja, az ükunokája volt, és ezért saját magát tartotta Anglia jogos királyának.) Lényegében ekkor kezdődik a rózsák háborúja. 1471-ben az angol trónbitorló York, IV. Edward a trónjától megfosztott VI. Henriket meggyilkoltatja a Towerben. Ezzel a lépéssel a York-ház felülkerekedett a Lancaster-házon (ugyanis a Lancaster-ház kihalt férfi ágon), ezért akik ennek a háznak voltak a hívei menekülniük kellett. Ám 1483. április 9-én IV. Edward meghalt, a koronát tizenkét éves fia Edward örökölte, a kormányzást pedig saját öccsére, Richárdra bízta. Azonban Richárd magának akarta a trónt, a fiatal királyt pedig bebörtönözték, s állítólag meggyilkolták (még ma sincs tisztázva, hogy kinek a parancsára történt) és Richárd 1483. július 6-án III. Richárd néven királlyá kiáltatta ki magát.

Győzelem III. Richárd és a York-ház felett[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újdonsült uralkodó számára sokkal nehezebbnek bizonyult megtartania a trónt, mint megszereznie. Ugyanis odahaza is rengeteg ellensége volt, akik nem nézték jó szemmel hatalomra jutását. Ezért az ekkor száműzetésben levő Tudor Henrik vezette Lancaster-dinasztia elérkezettnek látta az időt a hazatérésre. Serege élén Henrik 1485. augusztus 22-én a Bosworth-nál legyőzte az angol királyi hadat. (Kezdetben illegitim uralkodónak tűnt VII. Henrik, mivel édesanyja, Margaret felmenője, John Beaufort, Somerset 1. grófja egy házasságon kívüli kapcsolatból született. John édesanyja, Katherine Swynford évekig volt Genti János szeretője, ám az esküvőre már csak a közös gyerekeik születése után került sor. II. Richárd az esküvő után ugyan elismerte János és Katherine gyermekeit törvényesnek, ám végérvényesen kizárta őket, és leszármazottaikat is a trónöröklésből.) A bosworthi ütközetben - miután több főnemes magára hagyta, egy pedig az ellenfél oldalán szállt harcba - maga III. Richárd is meghalt. Ő volt az utolsó angol király, aki csatában vesztette életét. Vele, ekkor ért véget a középkor Angliában. (Richárdnak egyetlen törvényes fia született, Eduárd herceg, aki 1484-ben, már 10 éves korában meghalt, tuberkulózis következtében.) VII. Henrik, uralkodása legitimálása érdekében nőül vette IV. Eduárd legidősebb élő gyermekét, York-i Erzsébet hercegnőt.

A győztes királlyá koronázása, házassága és a kibékítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győztes Henrik a hódítás jogán elfoglalta a trónt és VII. Henrik néven 1485. október 30-án királlyá koronázták. Majd trónigényének és uralkodása jogosságának további megerősítéséért 1486. január 18-án feleségül vette néhai IV. Edward király legidősebb törvényes lánygyermekét, Yorki Erzsébetet, akinek ekkorra már egyik fiútestvére sem élt. Ezzel a lépéssel véget vetett a rózsák háborújának, kibékítette a két rivalizáló dinasztiát és megalapította a Tudor-házat, amelynek első királya volt 1509-ban bekövetkezett haláláig, s amely ház 1485-től 1603-ig uralkodott az Angol Királyságban, új korszakot hozva az angol történelemben. (Mivel III. Richárd elérte a parlamentnél, hogy IV. Eduárd és Elizabeth Woodville frigyét érvénytelennek nyilvánítsa, ezért hét életben maradt gyermekük onnantól kezdve fattyúnak számított a trónöröklés szempontjából. Trónrakerülése után VII. Henrik első dolga volt eltörölni ezt a rendelkezést, s a parlament ezúttal kénytelen volt elismerni a semmissé nyilvánított frigy érvényességét és a gyermekek törvényességét.)

Kibékítés és dinasztia-alapítás a rózsa-jelképben is[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szilágyi Áron: Történelem II.
  • Szántó György Tibor: Anglia története. Kozmosz Könyvek Bp., 1986.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. édesanyja Margaret aki Tudor Edwarddal kötött házasságot

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsák háborúja témájú médiaállományokat.