Első Saint Albans-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Első Saint Albans-i csata
Roses-York victory.svg
Fehér és vörös rózsa - a szemben állók jelképei

Konfliktus Rózsák háborúja
Időpont 1455. május 22.
Helyszín Anglia, Saint Albans
Eredmény Döntő yorki győzelem a lancasterek felett
Szemben álló felek
York-ház
Lancaster-ház
Parancsnokok
Richárd, yorki herceg
Richard Neville, Warwick grófja
VI. Henrik angol király
Somerset hercege
Szemben álló erők
cc. 3000-3500
cc. 2000-2500
Veszteségek
Ismeretlen
cc. 100-300
é. sz. 51° 44′ 55″, k. h. 0° 20′ 20″Koordináták: é. sz. 51° 44′ 55″, k. h. 0° 20′ 20″

Az első Saint Albans-i csata a rózsák háborújának nyitó összecsapása volt 1455. május 22-én Angliában. A csatában a York-párti sereg győzött a király csapata felett.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A York- és a Lancaster-család egyaránt III. Eduárd angol királytól származott, ezért mindkét ág magának követelte a koronát. 1422-ben a kiskorú VI. Henrik lépett trónra. A hatalom a főurak kezébe került, akik háborúkat vívtak egymással. A magas adók miatt a nép nyomorgott, a közállapotok leromlottak.

A király nagykorúvá válása után jelentősen megnőtt az uralkodó felesége, Anjou Margit befolyása. A bárók a gyengeelméjű VI. Henrik helyett Plantagenet Richárd yorki herceget szerették volna uralkodónak. 1453-ban az ország protektorának választották.[1]

Közvetlen előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1455 elején VI. Henrik, valójában Margit és tanácsadói ismét átvették a hatalmat, és megkezdődött Richárd és a vele szövetséges Neville-k kiszorítása a kormányzatból. A York-pártiak visszatértek északi birtokaikra, és megkezdték seregeik összegyűjtését. York fő célja Edmund Beaufort, Somerset hercegének elmozdítása volt a királyi tanácsból. Pozícióját magának akarta, hogy hatással lehessen az uralkodó döntéseire.

A király köre áprilisban felszólította Yorkot és a vele tartó főurakat, hogy május 21-én jelenjenek meg Leicesterben, a nagytanács ülésén. Yorkék számára nyilvánvaló volt, hogy "koncepciós eljárás" készül. Úgy döntöttek, hogy hadsereggel mennek ellenfeleik ellen. Somerset hercege csak május 18-án értesült a készülő támadásról, ekkor rendelte el a csapatok összegyűjtését.[2]

A királyi udvar azonnal elindult a Londontól 35 kilométerre északra fekvő Saint Albans felé, mert úgy tervezték, hogy ott várják be csapataikat. Míg a király és kísérete kényelmesen haladt, a yorkiak lóhalálában mentek utánuk, így május 22-én már egész közel jártak az uralkodóhoz. VI. Henrik csapatai ekkor még korántsem gyűltek össze, több főúr csak késve érkezett Saint Albansbe. A hírek igen kedvezőtlenek voltak: York seregei fölényben voltak, és már a visszavonulásra sem volt mód. Somerset azt javasolta, hogy nyílt terepen ütközzenek meg, Humphrey Stafford, Buckingham hercege viszont azon az állásponton volt, hogy York nem támad rá a királyra, ezért menjenek tovább Saint Albansbe. VI. Henrik rá hallgatott.

Nagyjából kétezer főből álló csapatával reggel kilenc körül érkezett a kisvárosba a király. A túlerőben lévő York-pártiak a közelben, a várostól keletre táboroztak le. A király a piactéren rendezte be főhadiszállását. A szemben állók között hírvivők jöttek-mentek, de York nem hajlott a kompromisszumra: fogolyként akarta megkapni legfőbb ellenlábasát, Somersetet. Több üzenetváltás és többórás várakozás után Richárd kiadta a parancsot a támadásra. A yorki csapatok azt az utasítást kapták, hogy kíméljék a királyt és a közembereket, de öljék meg a nemeseket és a lovagokat.[3]

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saint Albansnek nem voltak falai, de a város szívébe, a házakkal szegélyezett piactérre vezető keskeny utcákban barikádokat építettek a védők, akiket Lord Clifford irányított. A király és kísérete annyira bízott a torlaszokban, hogy fel sem öltötték teljes páncélzatukat.[4] Reményeiknek megfelelően a York-pártiak első rohamai megtörtek a Sopwell és a Shropshire[5] utcákon emelt torlaszokon; a keskeny átjárókban összezsúfolódó katonákat az íjászok könnyedén ritkították.

Egyórányi hasztalan erőfeszítés után a yorki sereget irányító Richard Neville, Warwick grófja úgy döntött, hogy a piactérre vezető utcák barikádjainak frontális támadása helyett a hátsó kerteken és utcákon keresztül törnek be a Holywell utcai házak mögé, majd azokon keresztül verekszik át magukat a piactérre. A Sir Robert Ogle által vezetett hatszáz embernek sikerült áttörnie a Keresztbe Tett Kulcsokhoz címzett fogadó és egy másik vendéglő között álló házakon, és beözönlöttek a piactérre. A Lancaster-párti csapatokat teljesen váratlanul érte az akció, sokukon még sisak sem volt.

A király és emberei ellenálltak, de nem tudtak hova bújni a rájuk záporozó nyilak elől. VI. Henrik a nyakán sérült meg a viadalban. A barikádok védői elhagyták posztjukat, mert attól tartottak, hogy hátba támadják őket a piactér felől, így a yorkiak könnyedén átjutottak a torlaszokon is.[5] A csata nagyjából fél órán át tartott a piactéren, és a királypártiak teljes vereségével végződött. Sok nemes megpróbált elbújni, Wiltshire grófja és a nyilaktól megsebesült buckinghami herceg az apátságban, az uralkodó egy cserzővarga kunyhójában rejtőzött el.[6] A becslések szerint a harcokban nagyjából százan, legfeljebb háromszázan estek el, többségük a király kíséretéhez tartozott.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Somerset nem adta meg magát, mivel tudta, milyen sors vár rá, fegyverrel a kézben halt meg. Meghalt Northumberland és Clifford is. A Lancaster-párti főnemesek közül csak ők hárman estek el. Az általuk betöltött fontos szerepet tekintve valószínűleg "célzottan likvidálták" őket.

York bocsánatot kért a királytól, amiért rátámadt csapataira. VI. Henrik nem tehetett mást, megbocsátott a hercegnek. Másnap, május 23-án együtt visszaindultak Londonba, de a király szabadsága csak látszólagos volt, élete Yorktól függött. Katonai értelemben a csata jelentéktelen volt, politikai tekintetben azonban nagyon fontos változást hozott: Anglia kormányzása Richárd kezébe került.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egy korabeli krónikaíró szerint Somerset hercegének valaki megjövendölte, hogy egy vár alatt fog elesni. A herceget ugyan egy piacterén ölték meg, de a Várhoz címzett fogadó előtt.
  • A csata szerepel William Shakespeare VI. Henrik című drámájának második felvonásában.[7]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar Nagylexikon (15.), 643. oldal ISBN 963-9257-14-1
  2. John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 115. oldal ISBN 963-09-2593-1
  3. John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 148. oldal ISBN 963-09-2593-1
  4. John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 118. oldal ISBN 963-09-2593-1
  5. ^ a b Wars of the roses.com:The battle of St Albans. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  6. John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 119. oldal ISBN 963-09-2593-1
  7. William Shakespeare:VI. Henrik. (Hozzáférés: 2012. március 25.)