Báthori Miklós (váci püspök)
Ecsedi Báthori Miklós (1435?– 1506) váci püspök, a humanizmus jeles magyar képviselője. Építkezéseinek nagy része sajnos elpusztult, de emléke máig él. [1]
Élete [szerkesztés]
Báthori István, a várnai csatában elesett korábbi országbíró és Butkai Borbála fiaként született. [1] Öt fiú- és két lánytestvére volt.
Bolognában tanult Galeotto Marzio tanítványaként. 1469-től választott szerémi püspök, 1474-től haláláig váci püspök volt. Később is tartotta azokkal a kapcsolatot – Marsilio Ficino, Sebastiano Salvini –, akiket Itáliában megismert. Levelezett velük és Magyarországra hívta őket. Francesco Bandini a barátja volt, Marsilio Ficino a filozófiai munkáját ajánlotta neki, levelezett Guarino Veronese fiával, Battistával is. [1]
Kezdetben Mátyás király nagyra becsülte őt, váci építkezéseire a budai palotában dolgozó mestereket fogadta fel.[1] A psüspök állandóan képezte magát, Ciceróját még a királyi tanácsba is magával vitte. Ficino egy leveléből tudjuk, hogy ő és a király is nagyon érdeklődőtt Platón iránt. [2] Igazi reneszánsz udvart épített ki, amelynek jelentősége különösen megnőtt Vitéz János esztergomi érsek 1472-es halála után. Ekkor már szívesebben tartózkodtak a humanisták Vácott, mint Esztergomban vagy Budán. Az 1480-as évek elején azonban a király megharagudott rá. [1]
Nógrádi birtokain is építkezett, a nógrádi várat az itáliai származású Traguinus Jakab építész tervei alapján kibővíttette és megerősíttette.[3]
Mátyás halála után Vácott főiskolát alapított, ahol az összes tudományt tanították olyan híres itáliai professzorok, mint Pescennio Francesco Negro és Bernardino d'Udine. [1]
1506. február 24-én hunyt el. Sírköve máshová beépítve fennmaradt, ennek feliratát egy korabeli feljegyzésből ismerjük. [1]
Jelentősége [szerkesztés]
Tevékenysége nyomán Vác békés virágzásnak indult, aminek csak a török hódítás vetett véget a 16. század végén. Udvara a művészetek fellegvára volt. Szobrászokat, festőket, építészeket hívott a városba. Írt egy verses történeti művet, ami azonban elveszett. Könyvtárának egyetlen hiteles darabját (Cicero: Tusculanarum quaestionum liber Tusculanumi kérdések könyve) ismerjük, de több más konkrét könyvről is sejtjük, hogy eredetileg az könyvtárát gazdagította. [1]
