Bacsó Béla (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bacsó Béla
Élete
Született 1891. január 6.
Kassa, Osztrák-Magyar Monarchia
Elhunyt 1920. február 17. (29 évesen)
Újpest, magyar
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfajok regény, novella
Első műve A Sefcsik ház (regény, Budapest, 1918)

Bacsó Béla (Kassa, 1891. január 6.Újpest, 1920. február 17.) magyar szocialista író, újságíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bacsó Béla sírja a Kerepesi úti temetőben

Tanulmányait Kassán végezte, itt is helyezkedett el először újságíróként a Kassai Naplónál. 1919-ben a Népszava munkatársa lett. Írásaiban a proletárokkal, a paraszti földéhséggel és a migrációval foglalkozott, „leleplezte” az I. világháború szerinte igazi célját és vesztére a – Héjjas Iván, Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula neve által fémjelzett – fehérterror ellen is írt. Emiatt szerkesztőtársával, Somogyi Bélával az Ostenburg-különítmény elhurcolta és 1920. február 17-én valahol a Megyeri Csárda és a Fővárosi Vízművek között agyonlőtték, majd holttestüket Dunakeszi határában a Dunába vetették.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]