Bacsó Béla (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bacsó Béla
Élete
Született1891. január 6.
Kassa
Elhunyt1920. február 17. (29 évesen)
Újpest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Nemzetiségmagyar
SzüleiBacsó Mátyás, Szencsó Mária
HázastársaSimonovánszky Mária
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény, novella
Első műveA Sefcsik ház (regény, Budapest, 1918)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bacsó Béla témájú médiaállományokat.

Bacsó Béla (Kassa, 1891. január 6.Újpest, 1920. február 17.) magyar szocialista író, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Bacsó Béla sírja a Fiumei Úti Sírkertben

Bacsó Mátyás és Szencsó Mária fia. Tanulmányait Kassán végezte, itt is helyezkedett el először újságíróként a Kassai Naplónál. 1919. június 5-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Simonovánszky Máriával, Simonovánszky Ferenc és Schurmann Ilona lányával. A két tanú Szakasits Árpád és Révész Mihály volt.[1] 1919-ben a Népszava munkatársa lett. Írásaiban a proletárokkal, a paraszti földéhséggel és a migrációval foglalkozott, „leleplezte” az első világháború szerinte igazi célját és vesztére a – Héjjas Iván, Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula neve által fémjelzett – fehérterror ellen is írt. Emiatt szerkesztőtársával, Somogyi Bélával az Ostenburg-különítmény elhurcolta és 1920. február 17-én valahol a Megyeri Csárda és a Fővárosi Vízművek káposztásmegyeri telepe között agyonlőtték, majd holttestüket Dunakeszi határában a Dunába vetették.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]