Petru Maior

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petru Maior
Reghin13.JPG
Petru Maior szobra Szászrégenben
Született 1760.
Marosvásárhely
Elhunyt 1821. február 14.
Buda
Nemzetisége román
Foglalkozása pap, író, történész, nyelvész

Petru Maior (Marosvásárhely, 1760. – Buda, 1821. február 14.) román görög katolikus pap, író, történész, nyelvész, az erdélyi iskola kiemelkedő képviselője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskoláit Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Balázsfalván végezte. 1774-ben Gheorghe Șincai-jal együtt a római Collegium de propaganda fide intézetbe került. Itt tanulta a teológiát és a bölcseletet. Róma ókori romjainak látványa és az olasz nyelv rokonsága a román nyelvvel azt a gondolatot érlelték meg benne, hogy a románok az ókori rómaiak egyenes leszármazottjai. 1779-1780-ban Bécsben kánonjogot tanult.

Visszatérve Erdélybe, rövid ideig a balázsfalvi görög katolikus monostorban élt. Itt kedvelt tanulmányaival, a történelemmel és nyelvészettel foglalkozott, nem feledkezve meg szerzetesi hivatásáról sem. Amikor II. József rendelete folytán a szerzetesek száma tekintélyesen megcsappant, ő is kilépett a bazilita rendből, és Szászrégenben választatta meg magát görög katolikus papnak, majd Görgényben lett esperes. Sehogy sem tudván megférni Bob püspökkel, később megvált plébániájától, és 1809-ben könyvrevizor lett Budán a cenzúránál, ahol 12 évet töltött. Ezen időszakban fogott hozzá régen tervezett munkája, az Istoria sajtó alá rendezéséhez és kiadásához.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Telemac. Buda, 1809. (Fénelon Les aventures de Télémaque című művének fordítása).
  • Propovedanii la îngropăciunea oamenilor morți. U. ott, 1809. (Prédikációk a halott emberek eltemetésekor).
  • Prediche sau învățături la toate duminicile și sărbătoarile anului, Buda, 1810. (Prádikációk az év minden vasárnapjára és ünnepnapjára).
  • Istoria pentru începutul românilor in Dachia. Buda, 1812. (A románok eredetéről Dáciában)
  • Istoria bisericei românilor atâtu a celoru din coce, precum si a celoru din. colo de Dunare, Buda, 1813. (A románok egyházának történetőről, mind a Dunán inneniek, mind a túliakéról)
  • Orthographia romana sive lationvalachica una cum clavi. (Primum valachico idiomate concinnata, deinde in latinum translata). Ugyanott, 1819. (Neve Majornak írva).
  • Lesicon românescu-latinescu-ungurescu-nemțesc. Buda, 1825. (A Samuil Micu Klein által megkezdett, Kolosy Corneli által folytatott és Theodorovics és Theodori által befejezett Budai szótár írói közt ő volt a legjelentékenyebb és legtevékenyebb. E szótár bevezetésében párbeszéd alakjában értekezik a román nyelv és nép eredetéről).

Kéziratban:

  • Despre datoria pârinților de a-i educa copii bine. (A szülők kötelességeiről gyermekeik jó nevelésében).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  Online hozzáférés
  • Petrusán György, Martyin Emília, Kozma Mihály: A magyarországi románok (Változó Világ 29., Budapest, 2001)
  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 239-240. o (1979) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]