Kovács György (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az íróról, közíróról, politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács György (egyértelműsítő lap).
Kovács György
Élete
Született1911. április 27.
Küsmöd
Elhunyt1990. október 21. (79 évesen)
Marosvásárhely
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)elbeszélés, regény

Kovács György (Küsmöd, 1911. április 27. – Marosvásárhely, 1990. október 21.) erdélyi magyar író, közíró, politikus.

Életútja[szerkesztés]

Nagyenyeden végezte középiskolai tanulmányait, ekkor jelentek meg az Enyedi Újságban és az Ellenzékben első tárcanovellái, karcolatai (1928–1930). Egy ideig a kollégiumi könyvtár diákkönyvtárosa. Ekkor találkozik az Enyedre látogató Móricz Zsigmonddal. Szép visszaemlékezésben írja meg a jeles író kollégiumi látogatását, és rá gyakorolt hatását. Ezután a kolozsvári egyetemen diplomázott. Az Ellenzék című lap szerkesztőségében kezdte újságírói pályáját, később Nagyváradon a Népakarat című lap szerkesztője lett. Külső munkatársa volt a Brassói Lapoknak.

1939-ben szülőfalujába költözött vissza. A második világháború után kapcsolódott be újra a közéletbe, irodalmi és újságírói tevékenysége mellett politikai pozíciókat töltött be. Nemzetgyűlési képviselő, majd a kommunista párt Központi Bizottságának tagja és nemzetgyűlési alelnök volt. 1960. június 20–25. között tartották Bukarestben az RMP III. kongresszusát. A meghívott külföldi vendégek közt jelen voltak a magyarországiak is (az MSzMP küldöttségét Kádár János vezette). A Központi Vezetőség tagja lesz Csupor Lajos, Fazekas János, Kovács György, Mogyorós Sándor, Szenkovits Sándor, Vass Gizella, a KV póttagja pedig Levente Mihály.

Írásait a marosvásárhelyi Új Szó, majd a Szabad Szó és más lapok közölték, a szépirodalomban a parasztság életéből merítette témáit. Marosvásárhelyen élt és alkotott.[1][2]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Elbeszélések[szerkesztés]

  • Emberarcok (Brassó, 1928)
  • Erdélyi tél; Cserépfalvi, Bp., 1938
  • Éjjel a gyárban; Literária, Bp., 1942 (Világvárosi regények)
  • A lövétei szégyen; Romániai Magyar Népi Szövetség, Marosvásárhely, 1946
  • Dali Jóska rózsája. Novellák; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely, 1947
  • Bűnügy (Bukarest, 1956)
  • Krisztina és a halálraítélt (Marosvásárhely, 1959)
  • Falusi kaland (Bukarest, 1961)
  • Leányok a kertek alatt (Bukarest, 1963)
  • Bánat és bor (Bukarest, 1966)
  • Kozmáné szép asszony (Bukarest, 1969)
  • A hadnagy és a tünemény. Elbeszélések. 1941-1946; Kriterion, Bukarest, 1977 (Romániai magyar írók)
  • Néma pásztor. Elbeszélések; vál., bev., függelék Varró János; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1980
  • Emberarcok. Novellák; vál., előszó Nemess László; Kriterion, Bukarest, 1987

Regények[szerkesztés]

  • Varjak a falu felett (Brassó, 1934)
  • A tűz kialszik. Szomorú ének egyszerű emberekről; Lap- és Könyvkiadó, Braşov-Brassó, 1935 (Ajándékregénytár)
  • A vörös szamár (Marosvásárhely, 1940)
  • Aranymező (1942)
  • Árnyék a völgyben (Marosvásárhely, 1946)
  • Boszorkány (Marosvásárhely, 1946)
  • Foggal, körömmel (1949)
  • A bokréta (Marosvásárhely, 1955)
  • Ozsdola leánya (Bukarest, 1959)
  • Katonasír (Marosvásárhely, 1960)
  • Kristófék kincse (Marosvásárhely, 1960)
  • Sánta lelkek (Bukarest, 1961)
  • Pletykafészek (Bukarest, 1962)
  • Kergető szelek (Bukarest, 1964)
  • A ki nem mondott szó (Bukarest, 1964)
  • Hínár (Bukarest, 1965)
  • Döglött gránát (Bukarest, 1970)
  • Pusztulás. Regény; Kriterion, Bukarest, 1971 (Romániai magyar írók)
  • Aranymező. Regény; Kriterion, Bukarest, 1974 (Romániai magyar írók)
  • Erdélyi tél. Regény, 1-2.; bev. Hajdu Győző; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1976
  • Dezlănţuiri de iarnă. Roman (Erdélyi tél); románra ford. Veronica Bârlădeanu; Kriterion, Bucureşti, 1989 (Biblioteca Kriterion)

Riportkönyvek[szerkesztés]

  • Békülő Erdély (Bukarest, 1947)
  • A szabadság útján. Moldvai csángók között; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Kolozsvár, 1950
  • Miből lett a cserebogár? (Bukarest, 1977)[3]

Politikai publicisztika[szerkesztés]

  • Nemzetiségre való tekintet nélkül (Bukarest, 1952)

Útirajzok[szerkesztés]

  • Világ fénylő reménye. Utazás a Szovjetunióban; Orosz Könyv, Bukarest, 1953
  • Csatangolások a világban (Bukarest, 1968)

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989. (Hozzáférés: 2011. február 23.)
  2. ↑ Szabadság (Kolozsvár), 1990. október 24. Udvardy Frigyes adatbankja nyomán.
  3. ↑ Bővízű patakok mentén című közös kötetben Beke Györggyel, Farkas Árpáddal, Fodor Sándorral.
  4. ↑ Foggal, körömmel c. regényéért tüntették ki.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kovács_György_(író)&oldid=24561557”