Kincses Előd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kincses Előd
Született1941. október 2. (82 éves)
Marosvásárhely
GyermekeiKincses Réka
Foglalkozásajogász,
jogi szakíró,
közíró
SablonWikidataSegítség

Kincses Előd (Marosvásárhely, 1941. október 2. –) romániai magyar jogász, jogi szakíró, közíró. Testvérei Papp-Kincses Emese és Kincses Elemér.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit szülővárosában a Bolyai Farkas Líceumban végezte (1959), a bukaresti egyetemen szerzett jogi diplomát (1964). Szülővárosában jogtanácsos (1964–70), majd gyakorló ügyvéd (1970–89) lett. A Román Jogász-szövetség tagja (1964-től), jogi kommentárjait a Revista Română de Drept közölte. Az Új Életben rendszeresen közölt sporttárgyú cikkeket is (1967–68). 1989-ben ő volt a védője Tőkés Lászlónak a kilakoltatási perében, amely végül is az 1989-es romániai forradalomhoz vezetett.

Ebben az országban, azt hiszem, hogy a történelemben először megtörtént az a csoda, hogy a sofőr már rég megdöglött, de a gépezet gyilkol!
– idézet 1990. január 12-én mondott beszédéből

1990. január 2-ától Király Károly utódaként a Nemzeti Megmentési Front és a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnöke lett. Az 1990. március 19–20-i „fekete március” során alelnöki tisztségében kulcsszerepet játszott az események alakításában. Személyes fellépésével megakadályozta, hogy több ezer Hargita és Kovászna megyei székely bemenjen Marosvásárhelyre, mivel úgy tartotta, hogy az akkori hatalomnak a zavargások eszkalációjára van szükség. Az összecsapások kialakulása után felelős vezetőként kérte Marosvásárhely magyar lakosságát, hogy menjen haza, ne válaszoljon a provokációkra. A helyzet elfajulását látva többször kérte a Román Hadsereg és rendőrség beavatkozását, amelyet a Marosvásárhelyi Rádió is megismételt. A segítség és a rendteremtés elmaradása, valamint az egyre fokozódó összecsapások láttán felhívást intézett Marosvásárhely magyar lakosságához, hogy védjék meg magukat, továbbá kérte a környező magyar többségű falvak segítségét, hogy jöjjenek segíteni és akadályozzák meg a román felfegyverzett parasztok beözönlését a városba. Döntése helyesnek bizonyult, a marosvásárhelyiek végül megvédték magukat.

Az etnikai összecsapások után a román szélsőséges elemek támadásainak középpontjába került, az első letartóztatások és koncepciós perek időszakában Magyarországon és Bécsben keresett menedéket. 1991 decemberétől 1992 augusztusáig a Magyarok Világszövetségének főtitkára.

Az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket, azok közvetlen előzményeivel együtt Marosvásárhely fekete márciusa (Budapest, 1990) címen írta meg; könyve románul, angolul és franciául is megjelent. A marosvásárhelyi eseményekről, az új román törvényalkotás hiányosságairól, a romániai kisebbségek jogfosztásáról a Romániai Magyar Szóban, a kolozsvári Szabadságban, a budapesti Népszabadságban és Magyar Hírlapban, valamint a Die Presse-ben jelentek meg cikkei, interjúi.

Ügyvédként dolgozott Budapesten, majd a politikai helyzet csillapodtával visszatért Erdélybe. A 2008-as helyhatósági választásokon indult független jelöltként Marosszék területén, de Markó Bélával szemben alulmaradt.[1]

Könyvei[szerkesztés]

  • Marosvásárhely fekete márciusa; Püski, Budapest, 1990
  • Marosvásárhelytől Marosvásárhelyig. Válogatás az emigrációs évek cikkeiből, interjúiból; Minerva Művelődési Egyesület, Kolozsvár, 1996 (Minerva könyvek)
  • Marosvásárhely fekete márciusa; 2. bőv. kiad.; Juventus, Marosvásárhely, 2000
  • Marosvásárhely fekete márciusa; 3. bőv. kiad.; Kriterion, Kolozsvár, 2015

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kincses Előd lesz Markó Béla kihívója, Transindex, 2008. szeptember 26.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]