Tőkés László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tőkés László
Tőkés László 2007.JPG
Született 1952. április 1. (62 éves)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus, lelkész

Tőkés László weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tőkés László témájú médiaállományokat.

Tőkés László (Kolozsvár, 1952. április 1. –) református lelkész, az 1989-es romániai forradalom hőse, 1990-től 2009-ig a Királyhágómelléki református egyházkerület püspöke, 2007-től európai parlamenti (EP) képviselő, 2010–2011-ben az EP egyik alelnöke.[1]

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkés József református esperes unokája, apja Tőkés István református lelkész, anyja Vass Erzsébet. Felesége Joó Edit volt, akitől 2011 februárjában elvált.[2] Két fiuk (Máté és Márton) és egy lányuk (Ilona) van.

Tanulmányait a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte 19711975 között. Ezután 1984-ig Brassóban, majd Désen volt református segédlelkész. Az állami és egyházi hatóságokkal szembeni ellenállása, egyházi és kisebbségi természetű kritikai munkássága miatt törvénytelenül kizárták a papság köréből. 19841986 között 25 hónapig munkanélküli volt.

1986-ban Temesváron lett segédlelkész, majd rendes lelkész. 19881989 között az egyházi állapotokat és a romániai falurombolást bíráló megnyilatkozásaiért folyamatosan zaklatták. 1989-ben az állami és egyházi hatóságok pert indítottak ellene, megfosztották szószékétől, és a szilágysági Menyő községbe száműzték. Az eseményről tudósított a Magyar Televízió Panoráma című műsora, ezáltal a temesvári magyarság, amely tudta fogni az MTV-t, értesült a döntésről. Ez később kulcsfontosságúnak bizonyult, mivel az erőszakos kilakoltatás ellenében védelmére kelt hívek és a hozzájuk csatlakozó temesváriak megmozdulása robbantotta ki a romániai forradalmat. 1990-ben, a forradalom után rövid ideig a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának tagja volt. A tagságról később lemondott, többek között a marosvásárhelyi fekete március következtében is.

Ugyanebben az évben megválasztották a Királyhágómelléki református egyházkerület püspökévé, valamint a Romániai Református Egyház Zsinatának társelnöke lett. 1990–2004-ig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tiszteletbeli elnöke volt; 1996-ban a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökévé választották.

1999-ben megalapította a Partiumi Keresztény Egyetemet, amelynek elnöki tisztét töltötte be. 2003-tól az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

Szerepe az 1989-es romániai forradalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A temesvári református templom falán két tábla található, melyeken két módon írva egyazon dátum szerepel: „1989 XII 15” és „15 XII 1989”. E két tábla együtt négy nyelven adja hírül a világnak a hely s a nap történelmi jelentését. A négy szövegből a magyar nyelvű a következő: „Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom.”[3][4] Tőkés László lelkész és a temesvári ökumenikus Gyülekezet fejében és szívében kezdődött e forradalom.

1989. december 16-án a román titkosrendőrség, a Securitate emberei kivonultak, hogy Tőkést – a hatóságokkal együttműködő akkori nagyváradi református püspök beleegyezésével – egy szilágysági kis faluba deportálják, de egyházának tagjai – és számos román anyanyelvű szimpatizáns – körbeállták a lelkészi hivatalt és házat, majd kivonultak Temesvár központi terére, az Opera térre. Ekkor a tiltakozás már tömegméreteket öltött, és a deportálás elleni megmozdulásból átalakult a kommunista rezsim elleni tüntetéssé. A helyi pártvezetés elrendelte, hogy a katonák lőjenek a tömegbe, de ezt a tisztek megtagadták, és átálltak a tömeg oldalára. Ezzel megkezdődött a kommunista vezetés eltávolítása, egyben az 1989-es romániai forradalom is, amely egy héten belül győzedelmeskedett, és a Ceaușescu-házaspár rögtönítélő bíróság elé állításával és kivégzésével ért véget.

1989 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben az ideiglenes Nemzeti Megmentési Front tagja. 1991–2003 között az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. 1990-től a Királyhágómelléki református egyházkerület püspöke. 1991-től a Partiumi Közlöny szerkesztőbizottságának elnöke, a romániai Református Egyház Zsinatának társelnöke; 1992-től az Európai Tiszteletbeli Szenátus tagja, a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Reformátusok Világszövetsége elnökségi tagja, a Johannita Lovagrend tagja; 2004-től az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. 2007-től az Európai Parlament képviselője.

Politikai szerepvállalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkést az 1989-ben megalakult RMDSZ tiszteletbeli elnökének választották a forradalmat követően.

Az 1990-es évek elején a román hatalom komoly erőfeszítéseket tett lejáratására, népszerűségének letörésére.

Az 1990-es évek elején az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) szervezet a Fekete-tenger partján fekvő Neptun üdülőhelyen titkos találkozót szervezett a romániai magyarság és a román hatalom képviselői között. Az RMDSZ részéről Borbély László, Frunda György és Tokay György jelentek meg, felhatalmazás nélkül, és tárgyaltak, majd titkos megállapodást kötöttek.[forrás?] Tőkés László ez ellen tiltakozott.

A 1990-es években sokszor felemelte a hangját a forradalom alatt történtek kivizsgálása érdekében. Megalapította a Partiumi Keresztény Egyetemet, amely akkoriban az egyedüli magyar felsőoktatási intézmény volt Erdélyben (s amely nemcsak vallásoktatókat, hanem közgazdászokat, nyelvtanárokat is képez). 1996-ban felemelte a hangját az RMDSZ kormánykoalícióban való részvétele ellen. A 2000-es romániai parlamenti választások előtt arra szólította fel a magyarságot, hogy ne szavazzanak az RMDSZ-re.

2002-ben beperelte az RMDSZ-t a bukaresti bíróságon, mert az RMDSZ vezetősége és miniparlamentje a kongresszus korábbi elhatározását figyelmen kívül hagyva, elszabotálta a(z erdélyi magyar) belső választások kiírását.[forrás?]

2003-ban az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán a tiszteletbeli elnöki tisztség eltörlése mellett döntött a szövetség. Ezután megszervezte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT), amely a különböző autonómia formák elérését tűzte ki céljául, és meghívta az RMDSZ-t mint a politikum képviselőjét, hogy a civil szervezetekkel és egyházakkal együtt vegyen részt a Nemzeti Tanács munkájában.

Később a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács szervezésében is részt vett. (Hogyan?)

2004-ben harmadik, és egyben utolsó püspöki mandátumát nyerte el, újabb 6 évre. 2004 őszén, mint az EMNT elnöke közvetíteni próbált az RMDSZ és az erdélyi Magyar Polgári Párt között, a parlamenti választás előtti kiegyezés érdekében.

2007-ben a romániai EP-választások során a szavazatok 3,44%-át szerezte meg, ezzel bejutott az Európai Parlamentbe. Az Európai Néppárthoz való csatlakozását a szintén néppárti PD-L-es román és az RMDSZ-es képviselők azonban megakadályozták, így végül az Európai Zöldekkel együttműködő Európai Szabad Szövetség (EFA) nevű csoportba lépett be és az Európai Zöldek – Európai Szabad Szövetség frakció tagja lett.

2008-ban szintén megpróbál közvetíteni a Magyar Polgári Szövetség mellett közben megalakult Magyar Polgári Párt és RMDSZ között, hogy a magyarságnak egységes, erős képviselete lehessen a román parlamentben, ismét sikertelenül.

A 2009-es romániai EP-választásokon megint mandátumot szerzett, ezúttal mint az EMNT és az RMDSZ közös jelöltje. Ezután az Európai Néppárt frakciójának tagja lett. 2010 júniusában az EP-alelnöki posztjáról leköszönő Schmitt Pál utódjául jelölte a Fidesz, majd az Európai Néppárt frakciója meg is választotta.[5]

2010 októberében egy új romániai magyar párt megalapításának ötletét vetette fel.[6] Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2012 februárjában tartotta első küldöttgyűlését, ahol Toró T. Tibort választották meg elnöknek.[7]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkés László nevét viseli a Tőkés László Alapítvány, amely a Tőkés László-díjat ítéli oda.

2011. január 24-én, a debreceni okmányirodában Máté fia, és Toró T. Tibor társaságában beadta magyar állampolgárságra vonatkozó kérelmét.[8] 2012-ben Andrassew Iván: Ne vígy minket a kísértésbe c. kötetében hiteles archív levelezések nyilvánosságra hozatalával a Tőkés Lászlóról kialakult eddigi lelkészi, politikai kép újrarajzolására tett kísérletet.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991. szeptember 21-én a Szent István-bazilika sekrestyéjében.

[9]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zur Winterzeit der Welt (társszerző, Berlin 1980);
  • Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság (Budapest, 1990);
  • Temesvár ostroma. Naplójegyzetek, levelek, dokumentumok (Budapest, 1990);
  • With God, for the People (London, 1990);
  • „Ideje van a szólásnak” (válogatott írások, Nagyvárad, 1993);
  • Egy kifejezés és ami mögötte van (Vörösberény, 1993);
  • Temesvár szellemében. Ökumenia és megbékélés (Nagyvárad, 1996);
  • Temesvári memento (Kolozsvár, 1999);
  • Remény és valóság (Kolozsvár, 1999);
  • Rádióba mondom (Nagyvárad, 2003).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. hvg.hu
  2. Tőkés László elvált. Heti Válasz, 2011. február 24. (Hozzáférés: 2011. október 6.)
  3. Tőkés László: Temesvár ostroma 1989. Budapest, 1990. IV. képtábla.
  4. Mandics György: Temesvári Golgota. Budapest, 1991.; Második, átdolgozott kiadás: A manipulált forradalom. Arad, 2009. pp. 13-45.
  5. Tőkés László az Európai Parlament új alelnöke – Fn.hu, 2010. június 15.
  6. Új hazai magyar párt alakulhat (Tőkés László alternatívát javasol) – Háromszék.ro, 2010. október 4.
  7. Elfogadták az EMNP keretprogramját, Toró T. Tibor lett az elnök – mno.hu, 2012. február 25.
  8. Tőkés László Debrecenben kérte a honosítását - Magyar Rádió 2011. január 24.
  9. Tőkés László: Tőkés László - önéletrajz. tokeslaszlo.ro. (Hozzáférés: 2010. december 6.)
  10. Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tőkés László témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]