Tőkés László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tőkés László
Tőkés László 2007.JPG
Született 1952. április 1. (62 éves)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus, lelkész

Tőkés László weboldala

Tőkés László (Kolozsvár, 1952. április 1. –) református lelkész, az 1989-es romániai forradalom hőse, 1990-től 2009-ig a Királyhágómelléki református egyházkerület püspöke, 2007-től európai parlamenti (EP) képviselő, 2010–2011-ben az EP egyik alelnöke.[1]

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkés József református esperes unokája, apja Tőkés István református lelkész, anyja Vass Erzsébet. Felesége Joó Edit volt, akitől 2011 februárjában elvált.[2] Két fiuk (Máté és Márton) és egy lányuk (Ilona) van.

Tanulmányait a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte 19711975 között. Ezután 1984-ig Brassóban, majd Désen volt református segédlelkész. Az állami és egyházi hatóságokkal szembeni ellenállása, egyházi és kisebbségi természetű kritikai munkássága miatt törvénytelenül kizárták a papság köréből. 19841986 között 25 hónapig munkanélküli volt.

1986-ban Temesváron lett segédlelkész, majd rendes lelkész. 19881989 között az egyházi állapotokat és a romániai falurombolást bíráló megnyilatkozásaiért folyamatosan zaklatták. 1989-ben az állami és egyházi hatóságok pert indítottak ellene, megfosztották szószékétől, és a szilágysági Menyő községbe száműzték. Az eseményről tudósított a Magyar Televízió Panoráma című műsora, ezáltal a temesvári magyarság, amely tudta fogni az MTV-t, értesült a döntésről. Ez később kulcsfontosságúnak bizonyult, mivel az erőszakos kilakoltatás ellenében védelmére kelt hívek és a hozzájuk csatlakozó temesváriak megmozdulása robbantotta ki a romániai forradalmat. 1990-ben, a forradalom után rövid ideig a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának tagja volt. A tagságról később lemondott, többek között a marosvásárhelyi fekete március következtében is.

Ugyanebben az évben megválasztották a Királyhágómelléki református egyházkerület püspökévé, valamint a Romániai Református Egyház Zsinatának társelnöke lett. 1990–2004-ig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tiszteletbeli elnöke volt; 1996-ban a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökévé választották.

1999-ben megalapította a Partiumi Keresztény Egyetemet, amelynek elnöki tisztét töltötte be. 2003-tól az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

Szerepe az 1989-es romániai forradalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A temesvári református templom falán két tábla található, melyeken két módon írva egyazon dátum szerepel: „1989 XII 15” és „15 XII 1989”. E két tábla együtt négy nyelven adja hírül a világnak a hely s a nap történelmi jelentését. A négy szövegből a magyar nyelvű a következő: „Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom.”[3][4] Tőkés László lelkész és a temesvári ökumenikus Gyülekezet fejében és szívében kezdődött e forradalom.

1989. december 16-án a román titkosrendőrség, a Securitate emberei kivonultak, hogy Tőkést – a hatóságokkal együttműködő akkori nagyváradi református püspök beleegyezésével – egy szilágysági kis faluba deportálják, de egyházának tagjai – és számos román anyanyelvű szimpatizáns – körbeállták a lelkészi hivatalt és házat, majd kivonultak Temesvár központi terére, az Opera térre. Ekkor a tiltakozás már tömegméreteket öltött, és a deportálás elleni megmozdulásból átalakult a kommunista rezsim elleni tüntetéssé. A helyi pártvezetés elrendelte, hogy a katonák lőjenek a tömegbe, de ezt a tisztek megtagadták, és átálltak a tömeg oldalára. Ezzel megkezdődött a kommunista vezetés eltávolítása, egyben az 1989-es romániai forradalom is, amely egy héten belül győzedelmeskedett, és a Ceaușescu-házaspár rögtönítélő bíróság elé állításával és kivégzésével ért véget.

1989 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben az ideiglenes Nemzeti Megmentési Front tagja. 1991–2003 között az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. 1990-től a Királyhágómelléki református egyházkerület püspöke. 1991-től a Partiumi Közlöny szerkesztőbizottságának elnöke, a romániai Református Egyház Zsinatának társelnöke; 1992-től az Európai Tiszteletbeli Szenátus tagja, a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Reformátusok Világszövetsége elnökségi tagja, a Johannita Lovagrend tagja; 2004-től az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. 2007-től az Európai Parlament képviselője.

Politikai szerepvállalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkést az 1989-ben megalakult RMDSZ tiszteletbeli elnökének választották a forradalmat követően.

Az 1990-es évek elején a román hatalom komoly erőfeszítéseket tett lejáratására, népszerűségének letörésére.

Az 1990-es évek elején az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) szervezet a Fekete-tenger partján fekvő Neptun üdülőhelyen titkos találkozót szervezett a romániai magyarság és a román hatalom képviselői között. Az RMDSZ részéről Borbély László, Frunda György és Tokay György jelentek meg, felhatalmazás nélkül, és tárgyaltak, majd titkos megállapodást kötöttek.[forrás?] Tőkés László ez ellen tiltakozott.

A 1990-es években sokszor felemelte a hangját a forradalom alatt történtek kivizsgálása érdekében. Megalapította a Partiumi Keresztény Egyetemet, amely akkoriban az egyedüli magyar felsőoktatási intézmény volt Erdélyben (s amely nemcsak vallásoktatókat, hanem közgazdászokat, nyelvtanárokat is képez). 1996-ban felemelte a hangját az RMDSZ kormánykoalícióban való részvétele ellen. A 2000-es romániai parlamenti választások előtt arra szólította fel a magyarságot, hogy ne szavazzanak az RMDSZ-re.

2002-ben beperelte az RMDSZ-t a bukaresti bíróságon, mert az RMDSZ vezetősége és miniparlamentje a kongresszus korábbi elhatározását figyelmen kívül hagyva, elszabotálta a(z erdélyi magyar) belső választások kiírását.[forrás?]

2003-ban az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán a tiszteletbeli elnöki tisztség eltörlése mellett döntött a szövetség. Ezután megszervezte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT), amely a különböző autonómia formák elérését tűzte ki céljául, és meghívta az RMDSZ-t mint a politikum képviselőjét, hogy a civil szervezetekkel és egyházakkal együtt vegyen részt a Nemzeti Tanács munkájában.

Később a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács szervezésében is részt vett. (Hogyan?)

2004-ben harmadik, és egyben utolsó püspöki mandátumát nyerte el, újabb 6 évre. 2004 őszén, mint az EMNT elnöke közvetíteni próbált az RMDSZ és az erdélyi Magyar Polgári Párt között, a parlamenti választás előtti kiegyezés érdekében.

2007-ben a romániai EP-választások során a szavazatok 3,44%-át szerezte meg, ezzel bejutott az Európai Parlamentbe. Az Európai Néppárthoz való csatlakozását a szintén néppárti PD-L-es román és az RMDSZ-es képviselők azonban megakadályozták, így végül az Európai Zöldekkel együttműködő Európai Szabad Szövetség (EFA) nevű csoportba lépett be és az Európai Zöldek – Európai Szabad Szövetség frakció tagja lett.

2008-ban szintén megpróbál közvetíteni a Magyar Polgári Szövetség mellett közben megalakult Magyar Polgári Párt és RMDSZ között, hogy a magyarságnak egységes, erős képviselete lehessen a román parlamentben, ismét sikertelenül.

A 2009-es romániai EP-választásokon megint mandátumot szerzett, ezúttal mint az EMNT és az RMDSZ közös jelöltje. Ezután az Európai Néppárt frakciójának tagja lett. 2010 júniusában az EP-alelnöki posztjáról leköszönő Schmitt Pál utódjául jelölte a Fidesz, majd az Európai Néppárt frakciója meg is választotta.[5]

2010 októberében egy új romániai magyar párt megalapításának ötletét vetette fel.[6] Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2012 februárjában tartotta első küldöttgyűlését, ahol Toró T. Tibort választották meg elnöknek.[7]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkés László nevét viseli a Tőkés László Alapítvány, amely a Tőkés László-díjat ítéli oda.

2011. január 24-én, a debreceni okmányirodában Máté fia, és Toró T. Tibor társaságában beadta magyar állampolgárságra vonatkozó kérelmét.[8] 2012-ben Andrassew Iván: Ne vígy minket a kísértésbe c. kötetében hiteles archív levelezések nyilvánosságra hozatalával a Tőkés Lászlóról kialakult eddigi lelkészi, politikai kép újrarajzolására tett kísérletet.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991. szeptember 21-én a Szent István-bazilika sekrestyéjében.

[9]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zur Winterzeit der Welt (társszerző, Berlin 1980);
  • Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság (Budapest, 1990);
  • Temesvár ostroma. Naplójegyzetek, levelek, dokumentumok (Budapest, 1990);
  • With God, for the People (London, 1990);
  • „Ideje van a szólásnak” (válogatott írások, Nagyvárad, 1993);
  • Egy kifejezés és ami mögötte van (Vörösberény, 1993);
  • Temesvár szellemében. Ökumenia és megbékélés (Nagyvárad, 1996);
  • Temesvári memento (Kolozsvár, 1999);
  • Remény és valóság (Kolozsvár, 1999);
  • Rádióba mondom (Nagyvárad, 2003).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. hvg.hu
  2. Tőkés László elvált. Heti Válasz, 2011. február 24. (Hozzáférés: 2011. október 6.)
  3. Tőkés László: Temesvár ostroma 1989. Budapest, 1990. IV. képtábla.
  4. Mandics György: Temesvári Golgota. Budapest, 1991.; Második, átdolgozott kiadás: A manipulált forradalom. Arad, 2009. pp. 13-45.
  5. Tőkés László az Európai Parlament új alelnöke – Fn.hu, 2010. június 15.
  6. Új hazai magyar párt alakulhat (Tőkés László alternatívát javasol) – Háromszék.ro, 2010. október 4.
  7. Elfogadták az EMNP keretprogramját, Toró T. Tibor lett az elnök – mno.hu, 2012. február 25.
  8. Tőkés László Debrecenben kérte a honosítását - Magyar Rádió 2011. január 24.
  9. Tőkés László: Tőkés László - önéletrajz. tokeslaszlo.ro. (Hozzáférés: 2010. december 6.)
  10. Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tőkés László témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]