Király Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Király Károly
Született1930. szeptember 26.
Dicsőszentmárton
Elhunyt2021. november 4. (91 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságaromán, magyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaKirály Helga
Gyermekeiegy gyermek
Foglalkozása
Tisztségeszenátor
IskoláiKözgazdaságtudományi Akadémia, Bukarest
A Wikimédia Commons tartalmaz Király Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Király Károly (Dicsőszentmárton, 1930. szeptember 26. – Budapest, 2021. november 4.) közgazdász, romániai magyar politikus.

Felsőfokú tanulmányai[szerkesztés]

A moszkvai Komszomol Főiskola hallgatója (1956–57); a bukaresti Ștefan Gheorghiu Akadémián közgazdász szakot végzett (1964); a Bukaresti Közgazdaságtudományi Akadémián közgazdász szakképzettséget nyert (1970).

Politikai pályája 1972-ig[szerkesztés]

1950–1965 között a Román Kommunista Párt (RKP) ifjúsági szervezetének (KISZ) volt az aktivistája, majd a Magyar Autonóm Tartomány KISZ Bizottságának az első titkára, innen a Gyergyói rajoni pártbizottság (körzet) első titkárává nevezték ki. 1966–1968 között az RKP Központi Bizottságának munkatársa. 1968–1972 között a Kovászna megyei pártbizottság első titkára és az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja volt. Alelnöke lett az 1968. november 15-én megalakuló Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának.

Életútja 1972–1989-ig[szerkesztés]

1972-ben a hivatalos román politika elleni tiltakozásul előbb lemondott tisztségéről. A hatalom „száműzte”, kinevezték a románok lakta Karánsebesi Fakitermelő- és Feldolgozó Kombinát vezérigazgatójává Krassó-Szörény megyébe, majd visszaengedték Marosvásárhelyre. 1978-ban levélben is tiltakozott a magyarságot sújtó román állami intézkedések ellen. Újra Karánsebesre száműzték. 1978. június 16-án ismeretlen személy rálőtt Király Károly gépkocsijára. 1978 októberében, már a meggyesfalvi konzervgyár igazgatójaként, állást adott a börtönből frissen szabadult Visky Árpádnak és az 1977 óta üldözött Hosszú Istvánnak. Beadványaival, a legfelső párt- és állami vezetéshez intézett leveleivel kiállt a romániai magyarok jogai mellett. Levelei külföldre juttatásával tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt Ceaușescu jogtiprásairól.[3]

Politikai pályája az 1989-es fordulat után[szerkesztés]

Az 1989-es forradalom után a román Nemzeti Megmentési Front Tanácsának alelnökévé választották. Részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakításában, de nem volt tagja az RMDSZ-nek, 1992–1993 között a Szövetség háromszéki szervezetének volt az elnöke. Az 1990. március 17-19-i marosvásárhelyi eseményekben, amikor a városban etnikai zavargásokra került sor („fekete március”), jelentős szerepet játszott, mint a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Konkrétan, nyomást gyakorolt a Maros megyei rendőrség és katonaság akkori vezetőire, hogy lépjenek közbe, és állítsák le az atrocitásokat, ellenkező esetben hadbíróság elé viszi őket.

1990. május végén tagja lett a román Szenátusnak (a kétkamarás román parlament másik háza, a Képviselőház mellett). Nem töltötte ki a mandátumát, 1991. december 12-én megfosztották szenátori mandátumától, mivel nem szavazta meg az alkotmányt, annak kisebbségellenes passzusa miatt.[4]

Áttelepülése után a 2000-es évek elejétől a Békés megyei Mezőkovácsházán élt 2020-ig, majd élete legvégét Budapesten töltötte.[5]

Írásaiból[szerkesztés]

  • Hangok és vészhangok Erdélyből. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. február 13., 14. (Erdélyi Kálmán álnéven jelent meg)
  • Király Károly 1991. február 6-án nyílt levélben fordult Petre Roman miniszterelnökhöz, számon kérve a kisebbséggel kapcsolatos régebbi ígéreteit. Romániai Magyar Szó, (Bukarest), 1991. február 9-10.
  • Nyílt kártyákkal. Önéletírás és naplójegyzetek. Budapest, 1995, Nap Kiadó; a könyv letölthetően[6]
  • Nyílt kártyákkal, II. Az önrendelkezés útja. Pécs, 1999, Duplex Könyvkiadó[7]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Krónika (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 4.)
  2. ↑ Népújság (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 5.)
  3. ↑ Király Károly: NYÍLT KÁRTYÁKKAL (magyar nyelven). kiralykaroly.blogspot.com. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
  4. ↑ Krónika, 2021. november 4.
  5. ↑ A kevesek egyike – Király Károlyról emlékezve, Háromszék.hu, 2021. november 8.
  6. ↑ Király Károly: Nyílt kártyákkal I.. Király Károly
  7. ↑ Király Károly: Nyílt kártyákkal II.. Király Károly
  8. ↑ Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  9. ↑ Ez az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által adományozott díj nem azonos a Kós Károly-díjjal
  10. ↑ Átadták Király Károlynak a Kós Károly-nagydíjat. Erdélyi magyar nemzeti Tanács. [2015. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  11. ↑ Magyar állami kitüntetést vehetett át Király Károly erdélyi magyar politikus. erdely.ma, 2015. november 2. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 3.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Király_Károly&oldid=27073496”