Rejtő Sándor (gépészmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rejtő Sándor
Rejtő Sándor.JPEG
Született 1853. augusztus 21.
Kassa
Elhunyt 1928. február 4. (74 évesen)
Nemzetisége magyar
Foglalkozása gépészmérnök,
műegyetemi tanár,
akadémikus

Rejtő Sándor (Kassa, 1853. augusztus 21.1928. február 4.) magyar gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már gyermekkorában apja posztógyárában dolgozott. Oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen nyerte el 1877-ben. Ez volt az első ott kiadott gépészmérnöki oklevél. Ez után két évet külföldön töltött, Magyarország kiküldötteként a német, francia és angol textilipart tanulmányozva.

1882-ben nevezték ki a legelső iparfelügyelői állások egyikére. Ebben a minőségében módjában volt megismerni az ország összes gyártelepét.

1886-ban műegyetemi magántanár, 1888-ban a Mechanikai Technológia tanszék helyettesítő tanára 1891-ben a Mechanikai Technológia tanszék vezető tanára.

19011902-ben a Királyi József Nádor Műegyetem Gépészmérnöki Karának dékánja, 19201921-ben a Műegyetem rektora.

Részben saját tervezésű gépekkel és műszerekkel megszervezte a Mechanikai Technológiai Intézet (a sokak által ismert Gillemot tanszék elődje) anyagvizsgáló laboratóriumát. Itt munkatársa volt – a később szintén világhírűvé vált – Csonka János is.

Alapítója volt a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének, megindította és szerkesztette annak közlönyét. A Nemzetközi Anyagvizsgálók Egyesületének kongresszusain mindig tevékenyen részt vett. Az 1896-ban tartott kongresszuson azt az elvet mondta ki, hogy minden feszültség helyettesíthető valamely vele összetartozó más feszültséggel.

Tudományos előadásait a külföld is honorálta. Az egyesület 1912. évi New York-i kongresszusán tiszteletbeli elnöki tisztet töltött be.

1912-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1923-ban rendes tagja lett. 1924-ben nyugdíjba ment, de haláláig dolgozott könyvei újabb kiadásain.

Néhány évvel halála előtt innen kapta meg a rangos Rákosi Jenő-díjat.

1927 őszén a Királyi József Műegyetem okleve 50 éves jubileuma alkalmából arany diplomával tüntette ki, mivel egyidejűleg kormánykitüntetésben is részesült.

Oktató, kutató és – mint az első iparfelügyelő – gyakorlati iparszervezői működése különösen a textilipar fejlesztése terén volt eredményes.

Előadási jegyzetei alapján született a húszas években 4 kötetes fő műve, az Elméleti mechanikai technológia alapelvei. A textiltechnológiáról írt könyve még sok évtizedig a textilipar mérnökeinek bibliája maradt. A tanítványai és munkatársai alkotta Rejtő-iskola elvi irányvonala röviden: a tudományos alapon álló kutatás, gyakorlati célkitűzéssel. Oktató és kutató munkája különösen a textilipar területén volt eredményes. Dolgozott a Baross Gábor által felállított Iparfelügyelőségen, az első iparfelügyelők egyikeként is.

Munkásságát számos elismerés övezte. Külföldön azért ismerték el, mert le merte írni azt, amit lát és kísérleti eredményei megegyeznek a gyári adatokkal.

Udvari tanácsos lett. A Magyar Mérnök és Építészegylet 1897-ben Hollán-díjjal, majd 1916-ban egyesületi aranyéremmel jutalmazta publikációit. Tagja volt a szabadalmi tanácsnak, majd felsőbíróságnak addig, amíg az meg nem szűnt.

Fő tudományterülete az anyagvizsgálat volt. A szerkezeti anyagok viselkedésére vonatkozó elmélete nagy érdeklődést és sok vitát váltott ki. Elsőnek mutatott rá, hogy a fémes anyagok tulajdonságai az anyagszerkezetük függvénye. Elmélyedt kutatásokat folytatott a fém-, fa-, textil-, papír- és malomipar technológiáinak területén, színvonalas előadásokat tartott a gépészmérnök hallgatóknak.

Fő műve (a több kiadást megért s részben németül is megjelent elméleti mechanikai technológiai kézikönyve) mellett számos önálló eredményeket tartalmazó tanulmánya jelent meg a hazai és külföldi szaksajtóban.

Eredményes oktató és kutató munkássága mellett puritán, emberséges életszemlélete és hazafiassága a magyar műszaki társadalom elismert alakjává emelte. Kezdeményezéseit külföldön is elismerték és bevezették, több eljárás és általa szerkesztett műszer a nevét viseli.

Fő művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szövetek tartósságának megállapítása (Bp., 1887);
  • A papiros tartósságának megállapítása (Bp., 1891);
  • Az elméleti mechanikai technológiák néhány alaptétele (Bp. 1896);
  • A fémek kimerülése (Magyar Mérnök és Építész Egyesület Közlönye.1910);
  • Az elméleti mechanikai technológia alapelvei… (I – IV., Bp., 1915 – 23);
    I. Fémek hőkezelése
    II. Fémek nyújtása és forgácsolása
    III. Belső és külső erők hatása
    IV. Szálas anyagok
    V. Malomipart tárgyal-ta volna, majdnem elkészült, időközben meghalt
  • Einige Prinzipien der theoretischen Mechanischen Technologie der Metalle (Berlin, 1927)

Róla elnevezett iskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rejtő Sándor (gépészmérnök) témájú médiaállományokat.