Schimanek Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Schimanek Emil (Budapest, 1872. november 23.Budapest, 1955. szeptember 1.) Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római katolikus vallású gyerek a budapesti belvárosi főreáliskolában végezte el középiskolai tanulmányait, majd a Műegyetem hallgatója lett.

A Műegyetem elvégzése után ösztöndíjjal fél évet Berlinben töltött. Hazatérte után repetitor volt a Műegyetem matematikai és a mechanikai tanszékén.

Rövid idő múlva a Magyar Fegyver és Gépgyár, utána a Ganz és Társa Danubius Művek mérnöke lett, később a Ganz főmérnöke.

Műegyetemi tanári kinevezése 1900-ban volt, az egyetem gépészmérnöki szakosztályának tanára, két évvel később pedig a gépszerkezettani tanszék tanára lett. 1923-ban lett az egyetem rektora, melyet két évig töltött be.

Először a Ganz gyárnak, aztán több kisebb vállalatnak volt szaktanácsadója.

A bánhidai erőmű tervező és kivitelező ellenőrző bizottság vezetője volt, majd ugyanennek az erőműnek az üzemeltetői bizottságának elnöke.

Sok városi és magánipari erőművet tervezett meg.

Tudományos munkássága a hőerőgépekre, emelőgépekre és a hűtőgépek területére terjedt ki.

1952-ben a műszaki tudományok doktora lett

Ő alapította a Széchenyi István Társaságot a kutató és tervező munka támogatására, alapítása óta főtitkára volt.

A budapesti egyetemek képviseletében egy évig tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának.

Alapítása óta elnöke volt az Országos Automobil Szakértői Bizottságnak, a bizottság megszűnése után pedig az Országos Közlekedésrendészeti Bizottságnak, valamint alelnöke volt a Királyi Automobil Klubnak is. A Honvédelmi Minisztérium is foglalkoztatta, az első magyar tank kísérleti gyártásának ellenőrzésével bízták meg.

Számos találmánya volt, a legismertebbek a nevét viselő dieselmotor és karburátor, a diesel-motorgyártás beindításában jelentős szerepe volt. Nevéhez fűződik az első magyar benzines kismotor sorozatgyártása is, valamint az oldható dörzskapcsoló megtervezése, a gázturbina megalkotása.

Egyik alapítója volt 1925-ben a BME épületében kiépült szakrendelői hálózatnak, mely a hallgatók és a dolgozók ingyenes gyógyellátását biztosította.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A gázmotorok munkabírásának növelése. (1912)
  • Esse Karburátor
  • A hűtés technikai és gazdasági problémái (1941)
  • A hőerőgépek üzemtana (1948)
  • Gőzkazánok, gőzgépek és gőzturbinák (1950)
  • Energiaátalakulás hőerőgépekben (1954)
  • Bánki Donát tudományos munkássága és alkotásai (1954)

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

fényképe