Biró Péter (geodéta)

	Biró Péter
Született	1930. augusztus 8. (93 éves); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Biróné Nagy Edit
Foglalkozása	geodéta, ; egyetemi tanár
Kitüntetései	Eötvös Loránd-díj (1994); Széchenyi-díj (1999);
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a geodétáról szól. Hasonló címmel lásd még: Bíró Péter (egyértelműsítő lap).

Biró Péter (Budapest, 1930. augusztus 8. –) Széchenyi-díjas magyar geodéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A fizikai geodézia és a geodéziai gravimetria, ezeken belül a Föld fizikai jellemzői ‒ legfőképpen nehézségi erőtere ‒ és a geodéziai helymeghatározások kapcsolatának neves kutatója. 1991 és 1994 között a Budapesti Műszaki Egyetem tudományos rektorhelyettese, 1994 és 1997 között rektora.

Életpályája[szerkesztés]

1948-ban érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karára, ahol 1952-ben szerzett mérnök diplomát. 1961-ben szerezte meg egyetemi doktori címét. Diplomájának megszerzése után az egyetem geodéziai tanszékének oktatója lett. Kezdeti tanársegédi munkáját követően (miután megszerezte egyetemi doktori címét) a tanszék adjunktusává, majd 1967-ben docensévé nevezték ki. Oktatói munkája közben rövid ideig (1962–1963) a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat háromszögelő mérnöke volt.

1969-ben távozott az egyetemről, amikor a Földmérési Intézet tudományos igazgatóhelyettesévé, illetve a tudományos kutatási főosztály vezetőjévé nevezték ki. 1971-ben tért vissza az egyetemre, ahol a Felsőgeodézia Tanszék vezetői tisztét vette át. 1976-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1982-ben tanszékvezetői tisztsége mellett az egyetem Geodéziai Intézete igazgatója is lett, utóbbi pozícióját 1992-ig töltötte be. Előtte 1991-ben már az egyetem tudományos és általános rektorhelyettesévé választották. Három évvel később a Budapesti Műszaki Egyetem rektora lett. 1994 és 1995 között a Magyar Rektori Konferencia elnöke, majd 1997-ig tagja volt. Rektori tisztségét 1997-ig viselte (tanszékvezetői tisztségéből 1995-ben távozott). Ezt követően az egyetem habilitációs bizottságának és doktori tanácsának elnöke lett. 2000-től Professor Emeritus. 2006-2010 az Építőmérnöki Kar Habilitációs Bizottsága és Doktori Tanácsának tagja.

1965-ben védte meg a földtudományok kandidátusi, 1974-ben akadémiai doktori értekezését. 1981-ben az MTA Geodéziai Bizottságának elnöke lett. A bizottságot kilenc éven keresztül vezette. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjává választották. Szintén 1990-ben választották az MTA Földtudományi Osztályának elnökhelyettesévé, (amivel egyben a MTA Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának tagja is lett), majd 1996-ban az MTA elnökségi tagjává (az MTA vezetésének 1999-ig volt tagja). 2006-2012 között a MTA Földtudományi Doktori Bizottságának, 2007-2012 között a MTA Bólyai Ösztöndíjbizottságának tagja. 1994 és 1997 között a Magyar Akkreditációs Bizottság alelnökeként is dolgozott, majd a háromtagú Felügyelő Bizottságának volt tagja 2006-ig. 1987-ben a Bajor Tudományos Akadémia Német Geodéziai Bizottsága levelező tagjává választotta. 1990-ben a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió magyar nemzeti bizottságának elnöke és a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság társelnöke lett. Előbbi tisztségét 1994-ig, utóbbit pedig 1999-ig töltötte be.

Munkássága[szerkesztés]

A BME Építőmérnöki Karán oktatott tantárgyai: Felsőgeodézia, Kozmikus geodézia, Dinamikai szatellitageodézia, Geofizika, Geodesy (az angol nyelvű képzésben).

Kutatói pályája során szinte teljes életműve a földi nehézségi erőtér időbeli változásai geodéziai hatásának kutatására összpontosul.

Kutatásai során először a magasságmeghatározások és a nehézségi erőtér időbeli változásainak összefüggéseit tárta fel a gyakorlati alkalmazásig terjedő részletességgel. Kutatási eredményeinek teljességét angol nyelvű könyvében foglalta össze.

Ezután kiterjesztette vizsgálatait a kéreg- (felszín) mozgások vízszintes összetevőire is, vagyis a teljes geodéziai helymeghatározás geodinamikai kapcsolatainak feltárására. Kutatásainak legszélesebb körű eredményeként (együttműködve külföldi kutatókkal is) teljes háromdimenziós megoldást sikerült kidolgozni a geodéziai, geodinamikai, kozmikus geodéziai valamint gravimetriai mérési eredmények együttes feldolgozására.

Kutatásainak legutóbbi időszakában a nehézségi erőtér matematikai leírásának és a geodéziai vonatkoztatási rendszereknek egyes elvi problémáival foglalkozott.

Életművével új, komplex földtudományi (földfizikai) szemléletet alapozott meg a geodéziai mozgásvizsgálatokban, eredményeik helyes fizikai értelmezésében.

Közel kilencven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Ebből számos geodéziai tárgyú könyv szerzője vagy szerkesztője. Munkáit magyar, angol és német nyelven adja közre.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Lázár deák-emlékérem (1978)
Eötvös Loránd-díj (1994)
A Karlsruhei Egyetem Szenátusának tiszteletbeli tagja (1996)
Széchenyi-díj (1999)
A földmérőmérnök képzésért emlékérem (1999)
Fasching Antal-díj (2000)
BME-emlékérem (2000)
a Karlsruhei Egyetem díszdoktora (2002)

Főbb publikációi[szerkesztés]

A geodézia korszerű irányai (Homoródi Lajossal, 1966)
A Föld alakja újabb kutatások tükrében (1970)
Zur Anwendung der Stokesschen Formel für zeitliche Schwerenderungen (1981)
Geodynamic Aspects of Repeated Geodetic Levelling and Gravity Observations (1981)
Time Variation of Height and Gravity (1983)
Felsőgeodézia (1985, 2000)
A new approach into the solution of the three-dimensional geodetic-geodynamic boundary value problem, (társszerzők: B. Heck, N.C. Thong) (1986)
Relative and true surface movements (N.C. Thonggal) (1987)
A nehézségi erőtér időbeli változásának geodéziai hatása (1988)
What is Grativy on Fact? Gravity, Gradiometry and Gravimetry (társszerző, 1990)
On the Representation of the Earth’s Gravity Field (1993)
Kozmikus geodéziai alapfogalmaink újragondolása (2002)
Kozmikus geodézia I. (elektronikus jegyzet, 2003)
Ideas to the use of the International Terrestrial Reference System (2003)
A csillagászati geodézia helye a XXI. században 2004)
·A felsőgeodézia elmélete és gyakorlata (Ádám József, Tóth Gyula és Völgyesi Lajos társszerzőkkel) (2013)

Források[szerkesztés]

International Who is Who in Education (Third Edition). International Biographical Center, Cambridge, England, 1987. 60. o.
Magyar Ki Kicsoda 1990, Biográf Szerkesztőség, 1990, 70. o.
Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda 1992, Biográf Kiadó, 1992, 101. o.
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 148. o.
MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 121. old., ISSN 1787-288X
Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
Szakmai életrajz a BME Általános és Felsőgeodézia Tanszékének honlapja
Publikációs lista az MTMT-ben http:// https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10000927)
Biró Péter professor emeritus, akadémikus 91 éves, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Általános- és Felsőgeodézia Tanszék, Geodézia és Kartográfia 2021/2, Bp. 2021, 31. o.

Biró Péter
Született	1930. augusztus 8. (93 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Biróné Nagy Edit
Foglalkozása	geodéta, egyetemi tanár
Kitüntetései	Eötvös Loránd-díj (1994) Széchenyi-díj (1999)
Sablon • Wikidata • Segítség

Sablon:Műegyetemi rektorok m v sz A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és elődintézményeinek rektorai
Királyi József Műegyetem	Stoczek József (1871–1872) • Conlegner Károly (1872–1873) • Nendtvich Károly (1873–1874) • Vész János Ármin (1874–1875) • Stoczek József (1875–1879) • id. Szily Kálmán (1879–1884) • Kriesch János (1884–1886) • Lipthay Sándor (1886–1889) • Klimm Mihály (1889–1891) • Kőnig Gyula (1891–1894) • id. Entz Géza (1894–1896) • Wartha Vince (1896–1898) • Lipthay Sándor (1898–1900) • Ilosvay Lajos (1900–1903) • Hauszmann Alajos (1903–1905) • K. Jónás Ödön (1905–1907) • Wartha Vince (1907–1910) • K. Jónás Ödön (1910–1911) • Rados Gusztáv (1911–1914) • Kovács S. Aladár (1914–1916) • Kürschák József (1916–1918) • Czakó Adolf (1918–1920) • Rejtő Sándor (1920–1921) • Zelovich Kornél (1921–1923) • Schimanek Emil (1923–1925) • Szarvasy Imre (1925–1927) • ifj. Szily Kálmán (1927–1930) • Hültl Dezső (1930–1932) • Söpkéz Sándor (1932–1933) • Herrmann Miksa (1933–1934)
Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem	Rohringer Sándor (1934–1935) • Czettler Jenő (1935–1936) • Szabó Gusztáv (1936–1937) • Teleki Pál (1937–1938) • Wälder Gyula (1938–1939) • Zimmermann Ágoston (1939–1940) • Vendl Aladár (1940–1941) • Imre Sándor (1941–1942) • Mihailich Győző (1942–1943) • Doby Géza (1943–1944) • Misángyi Vilmos (1944–1945) • Verebélÿ László (1945) • Heller Farkas (1945–1946) • Csűrös Zoltán (1946–1949)
Budapesti Műszaki Egyetem	Mihailich Győző (1949–1950) • Vörös Imre (1950–1954) • Gillemot László (1954–1957) • Benedikt Ottó (1957–1958) • Csűrös Zoltán (1958–1961) • Gruber József (1961–1964) • Csáki Frigyes (1964–1969) • Perényi Imre (1969–1975) • Meisel János (1975–1981) • Polinszky Károly (1981–1987) • Fodor Lajos (1987–1990) • Michelberger Pál (1990–1994) • Biró Péter (1994–1997) • Detrekői Ákos (1997–2000)
Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (a műegyetem önállósodott építőmérnöki kara)	Kardos György (1952–1953) • Rados Kornél (1953–1954) • Cholnoky Tibor (1954–1957) • Rados Kornél (1957–1960) • Perényi Imre (1960–1964) • Hazay István (1964–1967)
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem	Detrekői Ákos (2000–2004) • Molnár Károly (2004–2008) • Péceli Gábor (2008–2015) • Józsa János (2015–2021) • Czigány Tibor (2021–)