Kőnig Gyula
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőnig Gyula (Győr, 1849. december 16. – Budapest, 1913. április 8.) magyar matematikus.
Analízissel, algebrával, halmazelmélettel és matematikai logikával foglalkozott.
Egyik elindítója volt a Bolyai-kultusznak.
A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1880), rendes tagja (1889).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Matematikai eredményei
- Új bizonyítást adott a kvadratikus reciprocitás tételére.
- Bebizonyította, hogy ha p páratlan prímszám,
polinom mod p, amire
, akkor az
kongruenciának pontosan akkor van megoldása, ha

Rados Gusztáv ezt úgy terjesztette ki, hogy az inkongruens megoldások száma
, ahol
a fenti mátrix rangja. (Kőnig–Rados-tétel)
- Bebizonyította a Kőnig-egyenlőtlenséget: ha
számosságok (
), akkor
.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Kőnig Gyula-díj
A díjat két fia, Dénes és György alapította apjuk emlékére, és a legrangosabb matematikai díjnak számított a két világháború között.[1]
[szerkesztés] Főbb művei
- Bevezetés a felsőbb algebrába, Budapest, 1876
- A másodrendű és két független változót tartalmazó parcziális differenciálegyenletek elmélete, Budapest, 1885.
- Analízis. Bevezetés a mathematika rendszerébe Budapest, 1887.
- Az algebrai mennyiségek éltalános elméletének alapvonalai, Budapest, 1903, németül: Einleitung in die allgemeine Theorie der algebraischen Grössen, Leipzig, 1903
- Neue Grundlagen der Logik, Arithmetik und Mengenlehre, Leipzig, 1914.


polinom mod p, amire
, akkor az
), akkor
.