Kőnig Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
König Gyula

Kőnig Gyula (Győr, 1849. december 16.Budapest, 1913. április 8.) magyar matematikus.

Analízissel, algebrával, halmazelmélettel és matematikai logikával foglalkozott.

Egyik elindítója volt a Bolyai-kultusznak.

A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1880), rendes tagja (1889).

Tartalomjegyzék

Matematikai eredményei [szerkesztés]

\begin{vmatrix}
a_0 & a_1 & a_2 & \dots & a_{p-2}\\
a_{p-2} & a_0 & a_1 & \dots & a_{p-3}\\
a_{p-3}& a_{p-2} & a_0 & \dots & a_{p-4}\\
\vdots & \vdots & \vdots & \ddots &\vdots \\
a_1 & a_2 & a_3 & \dots & a_0\\
\end{vmatrix}\equiv 0 \pmod{p}.

Rados Gusztáv ezt úgy terjesztette ki, hogy az inkongruens megoldások száma p-1-r, ahol r a fenti mátrix rangja. (Kőnig–Rados-tétel)

Lásd még [szerkesztés]

König Gyula és Kőnig Dénes sírja Budapesten. Kerepesi temető: 10/1-1-12.

Kőnig Gyula-díj [szerkesztés]

A díjat két fia, Dénes és György alapította apjuk emlékére, és a legrangosabb matematikai díjnak számított a két világháború között.[1]

Főbb művei [szerkesztés]

  • Bevezetés a felsőbb algebrába, Budapest, 1876
  • A másodrendű és két független változót tartalmazó parcziális differenciálegyenletek elmélete, Budapest, 1885.
  • Analízis. Bevezetés a mathematika rendszerébe Budapest, 1887.
  • Az algebrai mennyiségek éltalános elméletének alapvonalai, Budapest, 1903, németül: Einleitung in die allgemeine Theorie der algebraischen Grössen, Leipzig, 1903
  • Neue Grundlagen der Logik, Arithmetik und Mengenlehre, Leipzig, 1914.

Források, jegyzetek [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőnig Gyula témájú médiaállományokat.