Mátrix (matematika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mátrix a matematikában mennyiségek téglalap alakú elrendezése (táblázata) (számoké, függvényeké, kifejezéseké, vagy egyéb elemeké, esetleg más mátrixoké; általánosan valamilyen gyűrű vagy vektortér elemeié).

A mátrixokra hasonló kalkulus („algebra”) építhető fel, mint az elemeikre, amelynek rendkívül sokféle alkalmazása lehetséges. Ennek tanulmányozása a lineáris algebra feladata. Mátrixokat szoktak használni lineáris egyenletek és lineáris, valamint bilineáris transzformációk leírására. A mátrixok - a lineáris algebra (egyik) leghasznosabb fogalmaként - a matematikának a gyakorlatban legtöbbször alkalmazott eszközei között vannak, a matematika számos más ága mellett pedig a fizikától és komputergrafikától kezdve a biológián át egészen a nyelvészetig, számtalan tudományágban használhatóak akár az elméleti leírás tömör megfogalmazására, akár a számítások megkönnyítésére vagy automatizálására.

A mátrix egyik kedvenc szava a sci-fi íróknak is [mj 1]; azonban ezen használati módok legtöbbször még lazán sem kapcsolódnak a matematikai fogalomhoz.

Tartalomjegyzék

Definíciók és jelölések [szerkesztés]

A mátrix vízszintes vonalban elhelyezkedő elemei sorokat, függőleges vonalban elhelyezkedő elemei oszlopokat alkotnak. Egy m sorból és n oszlopból álló mátrixot m-szer n mátrixnak neveznek (írva: m×n), az m és n pozitív egész számok a mátrix dimenziói. A mátrix dimenzióit mindig először a sorok számával, majd azt követően az oszlopok számával adják meg. Az A mátrix jelölése:


  A=
  \begin{bmatrix}
a_{11}&a_{12}&a_{13}&\dots&a_{1n}\\
a_{21}&a_{22}&a_{23}& &a_{2n}\\
a_{31}&a_{32}&a_{33}&\dots&a_{3n}\\
\vdots& &\vdots&\ddots&\vdots\\
a_{m1}&a_{m2}&a_{m3}&\dots&a_{mn}
\end{bmatrix}\mbox{ vagy }
  \begin{pmatrix}
a_{11}&a_{12}&a_{13}&\dots&a_{1n}\\
a_{21}&a_{22}&a_{23}& &a_{2n}\\
a_{31}&a_{32}&a_{33}&\dots&a_{3n}\\
\vdots& &\vdots&\ddots&\vdots\\
a_{m1}&a_{m2}&a_{m3}&\dots&a_{mn}
\end{pmatrix}

A mátrixnak az i-edik sorában és j-edik oszlopában lévő elemét a mátrix i,j-edik elemének nevezik, jelölése Ai,j vagy A[i,j]. Mindig először a sorszám, majd az oszlopszám szerepel.

Az m × n méretű mátrixot gyakran így jelölik: A:=(a_{i,j})_{m \times n}, a mátrix minden A[i,j] elemét ai,j-vel jelölik, ahol 1 ≤ im és 1 ≤ jn. Konvenció, hogy a mátrixokat nagybetűvel, a mátrix elemeit pedig kisbetűvel jelölik. Szokás szerint a mátrix sorainak és oszlopainak számozása 1-gyel kezdődik – noha vannak számítógépes programok, melyek 0-val kezdenek. Azokat a mátrixokat, melyek egyik dimenziója 1, vektornak szokták nevezni. A sorvektornak csak egy sora van:


  \begin{bmatrix}
    a_{1} & a_{2} & \dots & a_{n}
  \end{bmatrix}
,

az oszlopvektornak pedig egyetlen oszlopa:


  \begin{bmatrix}
    a_{1} \\
    a_{2} \\
    .     \\
    .     \\
    .     \\
    a_{m}
  \end{bmatrix}

Az 1×1-es mátrixot skalárnak hívjuk.

Tisztán matematikai igényű definíció [szerkesztés]

Ha  \mathcal{T} gyűrű (általában kommutatív gyűrű vagy test), akkor az m × n-es mátrixok  \mathcal{T}^{m \times n} halmazán a

A:\{1,2,...,m\}\times\{1,2,...,n\}\longrightarrow \mathcal{T}\quad\langle i,j\rangle\mapsto a_{ij}

típusú, véges (m \cdot n elemszámú) értelmezési tartományú, \mathcal{T}-be képező függvények halmazát értjük. Itt × a halmazok Descartes-szorzata, \mbox{ }_{\langle i,j\rangle} rendezett pár.

Példák [szerkesztés]

A = \begin{bmatrix}
1 & 2 & 3 \\
1 & 2 & 7 \\
4&9&2 \\
6&0&5\end{bmatrix}

Az A mátrix egy 4×3-as mátrix. Az A[2,3], vagy a2,3 elem a 7.

 R = \begin{bmatrix} 1 & 2 & 3 & 4 & 5 & 6 & 7 & 8 & 9 \end{bmatrix}

Az R mátrix egy 1×9-es mátrix, vagy 9 elemű sorvektor.

Műveletek mátrixokkal [szerkesztés]

Transzponálás [szerkesztés]

A transzponálás egy argumentumú művelet. Egy mátrix transzponálása sorainak és oszlopainak a felcserélését jelenti. Egy m × n-es típusú mátrix transzponáltja n × m-es típusú. Kétszer végrehajtva visszakapjuk az eredeti mátrixot. A transzponálás jele A^T vagy A'.

Egy mátrix szimmetrikus, ha transzponáltja önmaga, azaz A^T = A. Szimmetrikus mátrix csak négyzetes mátrix (lásd alább) lehet.

Példa [szerkesztés]

A = \begin{bmatrix}
1 & 2 & 3 \\
1 & 2 & 7 \\
4&9&2 \\
6&0&5\end{bmatrix}, A^T = \begin{bmatrix}
1 & 1 & 4 & 6\\
2 & 2 & 9 & 0 \\
3 & 7 & 2 & 5\end{bmatrix}

Összeadás [szerkesztés]

Csak azonos dimenziójú mátrixok adhatók össze. Legyen A és B két azonos dimenziójú, m × n-es méretű mátrix. Az A + B összeget úgy képezzük, hogy az azonos helyen lévő elemeket összegezzük (vagyis (A + B)[i, j] = A[i, j] + B[i, j] ).

Példa [szerkesztés]


  \begin{bmatrix}
    1 & 3 & 2 \\
    1 & 0 & 0 \\
    1 & 2 & 2
  \end{bmatrix}
+
  \begin{bmatrix}
    0 & 0 & 5 \\
    7 & 5 & 0 \\
    2 & 1 & 1
  \end{bmatrix}
=
  \begin{bmatrix}
    1+0 & 3+0 & 2+5 \\
    1+7 & 0+5 & 0+0 \\
    1+2 & 2+1 & 2+1
  \end{bmatrix}
=
  \begin{bmatrix}
    1 & 3 & 7 \\
    8 & 5 & 0 \\
    3 & 3 & 3
  \end{bmatrix}

Tulajdonságai [szerkesztés]

Skalárral való szorzás [szerkesztés]

Adott az A mátrix egy c skalárral való cA szorzatát úgy számítjuk, hogy a c számmal A minden elemét megszorozzuk (vagyis (cA)[i, j] = cA[i, j] ).

Ha a skalárt 1×1-es mátrixnak tekintjük, akkor a skalárral való szorzás speciális Kronecker-szorzat.

Példa [szerkesztés]

2\cdot
  \begin{bmatrix}
    1 & 8 & -3 \\
    4 & -2 & 5
  \end{bmatrix}
=
  \begin{bmatrix}
    2\cdot 1 & 2\cdot 8 & 2\cdot (-3) \\
    2\cdot 4 & 2\cdot (-2) & 2\cdot 5
  \end{bmatrix}
=
  \begin{bmatrix}
    2 & 16 & -6 \\
    8 & -4 & 10
  \end{bmatrix}

Tulajdonságai [szerkesztés]

  • aM = Ma. (Bármelyik oldalról szorozhatunk a skalárral.)
  • (a + b)M = aM + bM.
  • a(bM) = (ab)M = (ba)M = b(aM).

Az összeadás viszonyában teljesül, hogy:

  • a(M + N) = aM + aN.

Mátrixszorzás [szerkesztés]

Két mátrix szorzata akkor definiált, ha a bal oldali mátrix oszlopainak száma megegyezik a jobb oldali mátrix sorainak számával. Ha A egy m-szer n mátrix és B egy n-szer p mátrix, mátrixszorzatuk egy m-szer p méretű (m sorból, p oszlopból álló)AB mátrix lesz, melynek elemei így számíthatók:

 (AB)[i,j] = A[i,1]  B[1,j] + A[i,2]  B[2,j] + ... + A[i,n]  B[n,j] \!\

minden i-re és j-re.

Példa [szerkesztés]


  \begin{bmatrix}
    1 & 0 & 2 \\
    -1 & 3 & 1 \\
  \end{bmatrix}
\cdot
  \begin{bmatrix}
    3 & 1 \\
    2 & 1 \\
    1 & 0
  \end{bmatrix}
=
  \begin{bmatrix}
     (1 \cdot 3  +  0 \cdot 2  +  2 \cdot 1) & (1 \cdot 1   +   0 \cdot 1   +   2 \cdot 0) \\
    ((-1) \cdot 3  +  3 \cdot 2  +  1 \cdot 1) & ((-1) \cdot 1   +   3 \cdot 1   +   1 \cdot 0) \\
  \end{bmatrix}
=

\begin{bmatrix}
    5 & 1 \\
    4 & 2 \\
  \end{bmatrix},

illetve a megfelelő sort a megfelelő oszloppal történő szorzást kidomborítandó:


\begin{matrix}
 &
 \begin{bmatrix}
    3 & 1 \\
    2 & 1 \\
    1 & 0
  \end{bmatrix}\\\\
\begin{bmatrix}
    1 & 0 & 2 \\
    -1 & 3 & 1 \\
  \end{bmatrix}
&
\begin{bmatrix}
    5 & 1 \\
    4 & 2 \\
  \end{bmatrix}
\end{matrix},

ahol például az eredménymátrix 5-ös elemét úgy kaptuk, hogy a sorában lévő (1,0,2) elemeket páronként összeszoroztuk az oszlopában lévő (3,2,1) elemekkel, majd összeadtuk őket.

Tulajdonságai [szerkesztés]

  • asszociativitás: (AB)C = A(BC) minden k-szor m méretű A mátrixra, m × n-es méretű B mátrixra és n-szer p méretű C mátrixra.
  • jobb oldali disztributivitás: (A + B)C = AC + BC minden m × n-es méretű A és B mátrixra valamint n-szer k méretű C mátrixra.
  • bal oldali disztributivitás: C(A + B) = CA + CB minden m-szer n méretű A és B valamint k-szor m méretű C mátrixra.

Fontos tudni, hogy a kommutativitás általában nem teljesül; vagyis adott A és B összeszorozható mátrixra általában igaz, hogy ABBA.

Diadikus szorzás [szerkesztés]

Az n dimenziós valós vektortér a és b vektorainak diadikus szorzatán értjük és a o b -vel jelöljük azt a tenzort, mely a vektortérbe tartozó minden egyes r vektorhoz az a (b r) vektort rendeli.

Kronecker-szorzás [szerkesztés]

Invertálás [szerkesztés]

Speciálisan vektorok esetén további műveletek is léteznek.

Mátrix rangja [szerkesztés]

Az A n×k-as mátrix rangja a mátrix lineárisan független oszlopainak maximális száma. Igazolható, hogy ez egy jól definiált természetes szám és megegyezik a mátrix lineárisan független sorainak maximális számával (a sorrang tehát egyenlő az oszlopranggal). Másként úgy is fogalmazhatunk, hogy a rang a mátrix oszlopvektorai által kifeszített altér dimenziója a Tk vektortérben (T az a test, ahonnan a mátrix elemeit vesszük). Tehát a rang:

r(A):=\mathrm{dim}\,\left\langle\{a_1, ..., a_{k}\}\right\rangle

ahol a1,…,ak az A mátrix oszlopai, mint vektorok.

Négyzetes mátrix [szerkesztés]

A négyzetes mátrix olyan mátrix, melyben a sorok és oszlopok száma megegyezik. Egy adott test feletti összes n-szer n-es négyzetes mátrix a skalárral való szorzással, mátrixösszeadással és mátrixszorzással algebrát alkot. Az n > 1 esetben az algebra általában nem kommutatív.

Egy A mátrix főátlója az a_{ii} alakú elemeket tartalmazza, tehát azokat, amelyek ugyanannyiadik sorban vannak, mint oszlopban. (Főátlónak tehát a bal fölső és a jobb alsó sarkot összekötő átlót hívjuk.)

Diagonálmátrix olyan négyzetes mátrix, amelynek minden főátlón kívüli eleme 0. (A nullmátrix is ide tartozik.)

Példa (diagonális mátrix) [szerkesztés]

Egy harmadrangú (n=3) diagonális mátrix:


  \begin{bmatrix}
    15 & 0 & 0 \\
    0 & -3 & 0 \\
    0 & 0 & 23
  \end{bmatrix}

Az In egységmátrix olyan négyzetes mátrix, melynek elemei a főátlóban egységnyiek, összes többi eleme 0, azaz olyan diagonálmátrix, melynek főátlóbeli elemei egységnyiek. Az egységmátrix kielégíti az alábbi egyenlőségeket: MIn = M' és InN = N minden m-szer n M mátrixra és n-szer k N mátrixra.

Példa (egységmátrix) [szerkesztés]

Ha n = 3:


  I_3 =
  \begin{bmatrix}
    1 & 0 & 0 \\
    0 & 1 & 0 \\
    0 & 0 & 1
  \end{bmatrix}

Az egységmátrix a négyzetes mátrixok gyűrűjének egységeleme.

A gyűrű invertálható elemeit invertálható mátrixnak vagy nem-szinguláris mátrixnak hívják. Egy n-szer n-es A mátrix akkor és csakis akkor invertálható, ha létezik egy olyan B mátrix, melyre igaz: AB = In ( = BA). Ebben az esetben a B mátrix az A mátrix inverz mátrixa és A‒1-nel jelölik.

Ha λ egy szám és v egy nemzéró vektor, melyre igaz az, hogy Av = λv, akkor v-t az A mátrix sajátvektorának, λ-t pedig a hozzá tartozó sajátértékének nevezik.

Az A négyzetes mátrix determinánsa


\det(A)=\sum_{\pi}(-1)^{|\pi|}a_{1,\pi(1)}\cdots a_{n,\pi(n)}

képlettel adható meg, ahol a \pi:\{1,2,\dots,n\}\to\{1,2,\dots,n\} permutációkra kell összegezni és |\pi| a \pi permutáció inverzióinak számát jelöli: azon (i,j) párokét, amikre i<j de \pi(i)>\pi(j).

Invertálható mátrixok determinánsa nullától különbözik.

Az A négyzetes mátrix karakterisztikus polinomja a p_A(\lambda)=\det(A-\lambda I)\, polinom. Ez n-szer n-es A esetén n-edfokú, főegyütthatója (-1)^n\,, konstans tagja pedig A determinánsa. A Cayley–Hamilton-tétel szerint az A mátrix gyöke a p_A(\lambda)\, polinomnak. A λ szám akkor és csakis akkor sajátértéke A mátrixnak, ha A‒λIn nem invertálható, azaz, ha pA(λ) = 0. Így pA(x) gyökei pontosan A sajátértékei.

A Gauss-elimináció algoritmusának alapvető fontossága van: ezt lehet használni mátrixok determinánsának, rangjának és inverzének számítására, valamint lineáris egyenletrendszerek megoldására.

Egy négyzetes mátrix nyoma (angol kifejezéssel trace-e, vagy német szóval spurja) a főátlójában lévő elemek összege, ez mindig egyenlő az n sajátértékeinek összegével.

Az A négyzetes mátrix hasonló a B négyzetes mátrixhoz, ha

C négyzetes mátrix, melyre A = C‒1·B·C

Jelölés:

 A \cong B

A hasonló mátrixok sajátértékei egyenlők, továbbá a mátrixok hasonlósága nagyon jó példája az ekvivalencia relációnak.

Speciális mátrixok [szerkesztés]

Alkalmazások [szerkesztés]

Hivatkozások [szerkesztés]

Irodalom [szerkesztés]

Megjegyzések [szerkesztés]

  1. Az azonos című filmtől kezdve a Marvel képregényein keresztül - Superman, Transformers - egészen a Star Trek forgatókönyéig.

Források [szerkesztés]