Bolyai János nemzetközi matematikai díj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Bolyai János nemzetközi matematikai díj (röviden: Bolyai-díj) a Magyar Tudományos Akadémia által alapított nemzetközi díj. Ötévente ítélik oda annak a matematikusnak, aki a megelőző tíz évben bárhol, bármilyen nyelven megjelent legkiválóbb, áttörő jelentőségű, saját új eredményeket, módszereket bemutató matematikai monográfiát készített. A díj odaítélésekor tekintetbe veszik a szerző előző tudományos munkásságát is.

A Bolyai Jánosról elnevezett díjat tízfős díjbizottság ítéli oda, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Tudományok Osztályának 5 rendes tagjából, valamint 5 kiemelkedő külföldi matematikusból hoznak létre.

A díjjal 25 ezer dolláros pénzjutalom és egy 70 mm átmérőjű aranyozott bronzérem jár.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bolyai születésének 100. évfordulójára készülve a Magyar Tudományos Akadémia 1902. január 27-i rendelkezésével 10 000 koronás, ötévente odaítélendő nemzetközi díjat alapított a kiemelkedő matematikai munkák díjazására. Lényegében a hiányzó matematikai Nobel-díj pótlására és Bolyai emlékének fenntartására szánták. Az alapítók elgondolása a díjat az kapja, aki bárhol, bármely nyelven a legkiválóbb eredményt ért el a matematika tudomány terén az utolsó öt esztendő során. A díj odaítélésekor az díjazott egész tudományos munkásságát is figyelembe kell venni. A díj odaítélése felől - kezdeti időszakban - a Magyar Tudományos Akadémia alapította Bólyai-bizottság döntött. A bizottság munkájába eredeti elképzelés szerint két neves külföldi matematikus is belekapcsolódott. 1905-ben, a Bólyai-bizottság tagjai között volt Jean Gaston Darboux francia, és Felix Christian Klein német matematikus, míg 1910-ben Henri Poincaré francia, valamint Gösta Mittag-Leffler neves svéd matematikus.[1]

A díjjal együtt egy arany emlékérmet[2] is átadtak, melynek előlapján a budai vár részlete, a Széchenyi lánchíd és az Akadémia épülete látható, alatta babérkoszorús keret a díjazott nevének és az adományozás évének bevésésére, valamint S.S. mesterjegy. Köriratban: A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA BOLYAI-ÉRME olvasható. A hátlapon felemelt jobb kezével a tudás nektárját osztogató, balját egy pajzson nyugtató nőalak, a Magyar Tudományos Akadémia Allegóriája[3], lent a BORÚRA DERŰ jelmondat, jobbra SCHWARTZ mesterjegy látható. A eredeti 70 mm átmérőjű színarany érmet Körmöcbányán verték.

A Bolyai-díjat és emlékérmet első alkalommal 1905-ben, másodszor 1910-ben ítélték oda. 1905-ben Henri Poincaré francia matematikus, 1910-ben David Hilbert német matematikus voltak a díjazottak[4]. További adományozásra az első világháború, illetve a későbbi történelmi események miatt nem került sor. Az 1990-es években vetődött fel ismét a díj újraalapításának reális lehetősége. Erre jó apropót adott, hogy a 2000-es évet az UNESCO a matematika évének nyilvánította. A feltámasztott díj 25 ezer dolláros pénzjutalma mellé az eredeti verőtövek felhasználásával készült aranyozott bronzérmet adományoznak.

A díj odaítélése előtt egy évvel az MTA Matematikai Tudományok Osztálya megválasztja a tízfős díjbizottságot, és kijelöli annak elnökét. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

Díjazottak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]