Ludas Matyi (hetilap)
A Ludas Matyi (címlapján mindig rövid u-val írva a nevét) magyar szatirikus hetilap volt 1945 és 1992 között, történetének jórészében a Kádár János nevével fémjelzett kommunista rezsim „hivatalos” humorának fő sajtóterméke, évtizedeken keresztül az ország egyedüli élclapja.
Utódja 1992-től az (1990-től megjelent) Új Ludas volt, ennek utolsó száma 1993. december 20-án jelent meg a standokon. Az 1990-es évek végén kétheti lapként még egyszer újraindították, de ez a kísérlet sem járt sikerrel. Később Ludas Matyi címen kéthetenként skandináv rejtvénymagazin jelent meg, amelyben az eredeti profilra humoros karikatúrák emlékeztettek.
A karikatúrákkal és általában kisebb részt humoreszkekkel teli lap nem kizárólag a politikai humor orgánuma volt, így a politika iránt kevésbé érdeklődőknek is szerzett örömet. Ugyanakkor hatékonyabb politikai propagandaeszköz volt a politikai napilapoknál, amelyeket szűkebb kör, illetve másfajta olvasók forgattak.
Nevét Fazekas Mihály Lúdas Matyi című 1817-es elbeszélő költeménye után a lap indulásakor Moszkvából frissen hazatért Gábor Andortól kapta, aki az induló újság programját is megírta.
Tartalomjegyzék |
Az ős-Ludas[szerkesztés]
Azonos címmel már a 19. században (1867-től) is jelent meg élclap (egyes források szerint Gábor ennek tudatában is volt). A magyar nép mulattató képes újságja alcímű ős-Ludas öt évig jelent meg, főszerkesztője, Mészáros Károly egy ízben két év börtönbüntetést is kapott egy Ferenc Józsefet megfeszített Krisztusként ábrázoló karikatúra miatt.
Története[szerkesztés]
Az indulás[szerkesztés]
A beköszöntő számban a lap Fazekas Mihályt is „megszólaltatta”, aki az újságot pártonkívülinek mondta. A lap azonban az olvasók számára is világosan a baloldalhoz, közelebbről a kommunista Magyar Dolgozók Pártjához kötődött.
Első száma 1945. május 20-én jelent meg, és a példányszám már kezdetben 200 000 körül volt, holott Magyarország a második világháború után nagy papírhiánnyal küszködött. A példányszám néhány éven belül elérte a 400 000-et, a csúcson a 650 000-et. Az első szám ára két pengő volt, a karácsonyié már 3000 (a lap sokat élcelődött is a hiperinfláción.)
A lap íróit-rajzolóit az alapító (és 1950-től 1953-ban bekövetkezett haláláig főszerkesztő) Gábor mellett a kommunista Szabad Népnek is dolgozó Szegedi Emil, a Szabadság című lapba is író Gál György és a sikertelen rádiós futballkommentátor, utóbb sikeres humorista Tabi László szervezte meg.
Néhány név a korai gárdából: Darvas Szilárd, Gádor Béla, Hoffmann Ferenc (a későbbi Ephraim Kishon), Stella Adorján, Nóti Károly, Békeffy István, Király Dezső, Királyhegyi Pál. A korai Ludas Matyiba írt Heltai Jenő, a kommunistákat nem kifejezetten kedvelő Márai Sándor, Szép Ernő és Zilahy Lajos is. A korai karikaturisták: Kaján Tibor, Pályi Jenő, Szegő Gizi, Sándor Károly, Szűrszabó József.
1947-ben Szegedi és Gál távoztak és a főszerkesztő Darvas Szilárd lett, a következő évben pedig Gádor Béla, majd ismét egy év múlva Gábor Andor.
A politikai élcek a lapban kezdettől a nem kommunista politikusokat és pártokat célozták – a kipellengérezett fő ellenség „Reakczy Jóska” volt –, a kommunista politikusok ugyanakkor dicsérő jelzőkkel és szövegkörnyezetben szerepeltek. A pártszolgálat az 1950-es évekre egyre nyilvánvalóbbá és dogmatikusabbá vált. Ebben az időben előfizetés nélkül csak úgy lehetett Ludast vásárolni, ha mellé egy a Szovjetuniót bemutató (ünneplő) Fáklya újságot is vett az olvasó. A kulákok elleni kommunista politikai támadásokkal és retorziókkal egy időben a Ludas kigúnyolt figurái közt megjelent "Kulák Kelemen" és "Zsíros Péter". A lap kigúnyolta a perbe fogott Rajk Lászlót és a szovjet táborban támadott jugoszláv kommunista diktáror Titót is.
1956–1957[szerkesztés]
Az 1956-os évre a szektás hév a Ludas Matyi lapjain is csökkent, bár nem tűnt el. Új humoristák jelentek meg, mint Peterdi Pál, Somogyi Pál, Szilágyi György és Kun Erzsébet és szépírók is publikáltak a lapban, mint Illyés Gyula, vagy Kónya Lajos. A Ludasban jelent meg először Örkény István klasszikus novellája A költészet hatalmáról. Az 1956-os forradalomhoz vezető hónapok és maga a forradalom eseményeiről azonban a lap szinte teljesen "lemaradt". 1956. október 25. és 1957. február 21. közt aztán nem is jelent meg az újság.
Az újraindítás körülményei jól mutatták, hogy a kádári vezetés tudatában volt a lap jelentőségének a hivatalos politikai propagandában. Ebben az időben az újságoknak az újrainduláshoz külön engedélyre volt szüksége, és ezt a Ludas Matyi hamarabb kapta meg, mint például a Népsport vagy a Magyar Nemzet. A lap új főszerkesztője Tabi László lett. Tabi idején az újság kevésbé szolgaian kötötte magát a pártvezetés bedobta témákhoz és gyakran maga fordult közérdeklődést kiváltó témákhoz, mint például a disszidálás. A következő években ezért rendszerhűsége ellenére a lap néhányszor feddést kapott a politikai vezetőktől.
A Kádár-korszak első évtizedei[szerkesztés]
A Ludas Matyihoz kötődik a magyar humorban a hivatalos politika és vezetés csipkelődő, szeretve-bírállak hagyományának bevezetése, ami a következő évtizedekben módszereiben folyamatosan finomodott, és az 1970-es évek közepétől érte el virágkorát. Kezdetben ez súrlódásokhoz vezetett a politikával, utóbb azonban a rendszer hatalmasai megtanultak együtt élni ezzel, sőt használni. A lap szerkesztőinek egyik fontos feladata volt, hogy kitapintsák a határokat és mindig tudják, kivel és milyen intézményekkel nem szabad élcelődni, és mi az, amit nem bán a hatalom, sőt a kritizálásra való közigény rendszerhű kielégítésének minősül.
Hagyományosan "szabad prédává" vált például a Patyolat vállalat, a BKV, illetve a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsora. A politikusok ábrázolása a korábbiaknál jóval ritkábbá vált.
Néhány a lap új szerzői közül ebben az időszakban: Galambos Szilveszter, Ősz Ferenc, illetve a karikaturisták: Hegedűs István, Balázs-Piri Balázs, Pusztai Pál, Várnai György és Sajdik Ferenc.
Az Árkus-éra[szerkesztés]
Tabi 1976-ban távozott, utódja a Népszabadságtól érkezett Árkus József lett. Mint a Ludas Matyi történetéről szóló írásában László Ferenc írta, Árkus fenntartotta a "reflektálás és respektálás" elvét, de néha már "merészebb húzásokra" is elszánta magát, és a lap időnként politikai személyeket is kifigurázott, igaz, sohasem a legfelsőbb szintre nyúlva, például előszeretettel kigúnyolt alakká vált Csikós-Nagy Béla anyag- és árhivatali elnök, és célpontokká váltak a könnyűipari, belkereskedelmi és építésügyi miniszterek meg a mindenkori tévéelnök. Ez a gyakorlat már az 1980-as évekbe vezet át, amikor az áruellátást és minőséget és az áremelkedéseket egyre szabadszájúbban bírálták a magyar humoristák.
A hetvenes évektől jelent meg a nagy népszerűségnek örvendő Ludas évkönyv.
Új munkatársak ebben az időszakban: Föld S. Péter, Tímár György humoreszkírók, Lehoczki István karikaturista.
A szakadás[szerkesztés]
A Ludas Matyi szerkesztősége a rendszerváltozás küszöbén azzal az igénnyel lépett fel, hogy önállósítsa magát az állami Hírlapkiadó Vállalattól, amely veszteséges lapjai közt osztotta ki a Ludas profitját, a vállalat azonban nem adta a lapnevet. Az 1990. március 7-én megjelent szám után a szerkesztőség a Mai Nap Rt-hez ment át és Új Ludas néven új hetilapot indított. A Hírlapkiadó a korábban külsős Dluhopolszky László vezetésével továbbra is megjelentette a Ludas Matyit, amely az új, MDF vezette kormány támogatójává vált, a lapot 1992-től jegyző Szuhay Balázs főszerkesztősége alatt is. Mindkét lap példányszáma csökkent és hamarosan mindkettő meg is szűnt. (Az Új Ludas szerkesztősége Balázs-Piri Balázzsal az élen még néhány évig kiadta az Árkus által elkeresztelt Úritök című élclapot, de ez sem tudott tartósan fennmaradni.)
Dluhopolszky 2007 őszétől a Ludas újraindítását tervezi. [1]
A Ludas Matyi rovatai[szerkesztés]
- Ketten beszélnek (Tabi László)
- Szilánkok (megteremtője Galambos Szilveszter)
- Tücsök és bogár (vezetője és szerzője Peterdi Pál)
- Tribün
A Ludas Matyi visszatérő figurái[szerkesztés]
- Lógós Lali, a rossz munkaerő
- Zsíros gazda, Hájas gazda feleségeikkel, a kulákok
- Reakczy Jóska, a régi rendszer képviselője
- Ötletes Ödön, a pozitív népi figura
- Öntelt Ödön, a rossz vállalatigazgató, vagy munkás
- Uncle Sam, az Amerikai Egyesült Államok,
- John Bull, az Egyesült Királyság,
- Vilhelmina, az NSZK megszemélyesítője
- Jucika, a bögyös szépség.
Érdekességek[szerkesztés]
- Az induló lapnak még nem volt neve. Gábor Andor alapító, később főszerkesztő felszólította a munkatársakat, hogy a következő napi értekezletre hozzanak magukkal tíz név javaslatot. Mindenki – ha nehezen is – de teljesítette a feladatot. A tetemrehíváson a főnök első kérdése a következő volt: Ludas Matyi van közöttük? Nincs??? AZ LESZ!!!
- Kaján Tibor 1962-ben, amikor összekülönbözött Tabi Lászlóval és távozott a laptól, előtte a szerkesztőségben koronát rajzolt Tabi különbejáratú vécéje ajtajára.
- Ugyancsak a Ludasnál azért később is publikáló Kaján volt a főszereplője egy diplomáciai botránynak: az NDK külügyminisztériuma 1970-ben hivatalosan tiltakozott Magyarországnál, miután Willi Stoph kormányfő és Willy Brandt nyugatnémet kancellár találkozójáról a Ludas Kaján-karikatúrát közölt.
- Árkus József főszerkesztő szigorú politikai megrovást kapott és fél évre pártfőiskolára is vezényelték, amikor a nyolcvanas évek egyik augusztus 20-ai ünnepi címlapja a Ludasban az áremelkedésekre utalva a következő felirattal jelent meg: "Éljen augusztus 26,50".
- Az üzemi lapok mintának tekintették a Ludas Matyit, és megteremtették a maguk Ludas-figuráját, vagy a Ludasban látott figurákhoz hasonló alakokat: a Kőbányai Zománc Zománc Matyit, az Ikarus Hüvelyk Matyit, a Keltex Cséve Matyit, a MÁVAG a Lantost, a Kistext Bök Jóskát, a Kábelgyár Kábel Bercit.
Lásd még[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- László Ferenc: Az élccsapat – A Ludas Matyi története 1. (1945-1956)
- László Ferenc: Vese, velővel – A Ludas Matyi története 2. (1957-1992)
- Takács Róbert: Nevelni és felkelteni a gyűlöletet – A Ludas Matyi karikatúrái az 1950-es években
- Itt található a Ludas Matyi folyóirat internetes archívuma 1945-1993. Ludas Magazinokkal és Ludas évkönyvekkel. Jó szórakozást.
- Humorlexikon (Tarsoly Kiadó - 2001; ISBN 963-86162-3-7; Szerkesztő: Kaposy Miklós)
