Bálint Lajos (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bálint Lajos
Született 1886. szeptember 26.
Újpest
Elhunyt 1974. március 5. (87 évesen)
Budapest
Foglalkozása műkritikus,
dramaturg,
író,
műfordító

Bálint Lajos (Újpest, 1886. szeptember 26.Budapest, 1974. március 5.) magyar műkritikus, dramaturg, író, műfordító, publicista; a Thália Társaság egyik megalapítója és titkára, a Nemzeti Színház titkára, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület egyik megszervezője és művészeti vezetője; a Magyar Írók Szövetségének ügyvezető titkára, a Színpadi Szerzők Egyesületének főtitkára, a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyettese.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti és berlini egyetemen tanult. Az 1904-ben induló Thália Társaság megalapítói közé tartozott, 1906-ig a társaság titkára volt. Cikkeket írt A Hétbe. 1910-től a Magyar Hírlap színházi kritikusa, a lap képzőművészeti rovatában is megjelentek kritikái 1915-ig. 1915-ben a budapesti Nemzeti Színházba került, ahol színházi titkár és dramaturg volt. Ugyanakkor a Genius könyvkiadónak is irodalmi vezetője volt, majd a Világ belső munkatársa lett. A Tanácsköztársaság idején a kollektív színtársulat igazgatója. 1935-ben a Nemzeti Színháztól elbocsátották, utána Hevesi Sándor foglalkoztatta a Magyar Színháznál dramaturgként. A zsidó származásuk miatt háttérbe szorított művészek szövetsége, az OMIKE megalapítói közé tartozott. 1945–1947 között a Magyar Írók Szövetsége ügyvezető titkára, 1953-tól nyugdíjazásáig a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyettese volt. Több drámáját előadták. A művészek világát bemutató írásainak nagy közönségsikere volt.

Bálint Lajos sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-2-33. Konrád Sándor szobrász alkotása.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drámák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baskircsev Mária (Nemzeti Színház, 1936)
  • Csinom Palkó (szövegkönyv Farkas Ferenc zenéjéhez, Operaház, 1951).

Egyéb írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Táncosok és artisták (Bp., 1913)
  • Művészbejáró (Bp., 1964)
  • Karzat és páholy (Bp., 1967)
  • Az igazi hős Óbudán (kisregény. In: Film, Színház, Muzsika, 1967. november-december)
  • Vastaps (Budapest, 1969)
  • Ecset és véső (Budapest, 1973)
  • Mind csak színház (Bp, 1975)

Fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Száznál több színpadi és prózai művet fordított és dolgozott át.

Emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége, Spiegel Annie opera-énekesnő emlékgyűrűt alapított színházi titkárok és dramaturgok számára, amelyet először 1977-ben adtak át Bálint Lajos születésnapján.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Demeter Imre: Születésnapi beszélgetés a 78 éves Bálint Lajossal. In.: Film, Színház, Muzsika, 1964. október 6.
  • Molnár Gál Péter: Miért szeretem Bálint Lajost? In.: Élet és Irodalom, 1971. szeptember 25.
  • Lukács András: Két évtized a színház szolgálatában. Beszélgetés a 85 éves Bálint Lajossal In.: Magyar Hírlap, 1971. szeptember 25.
  • Antal Gábor: Látogatás a 85 éves B. Lajosnál. In.: Magyar Nemzet 1971. július 3.
  • Búcsú Bálint Lajostól. In.: Élet és Irodalom, 1974. március 9.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Lajos (író) témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.