Pákolitz István
| Pákolitz István | |
| Születéskori neve | Pákolitz István |
| Született | Paks,  1919. szeptember 18. |
| Elhunyt | Pécs, 1996. május 14. (76 évesen) |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Pipellán Gabriella (1943-1996) |
| Foglalkozása | pedagógus, író, költő, műfordító |
| Díjak | József Attila-díj (1963) SZOT-díj (1974) A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994) |
Pákolitz István (Paks, 1919. szeptember 18. – Pécs, 1996. május 14.[1]) József Attila-díjas (1963) magyar író, költő, pedagógus.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Pákolitz István Pakson született 1919. szeptember 18-án Pákolitz György és Homoki Magdolna gyermekeként.
1937-1942 között a kalocsai tanítóképző diákja volt. 1950-1952 között szaktanító, 1952-1954 között pedig szaktanár képesítést szerzett. 1965-1967 között az ELTE BTK magyar szakán tanult.
1942-1945 között Maglódon, 1945-1954 között pedig Pakson tanított. 1944-1945 között Felső-Ausztriában hadifogoly volt. 1954-1955 között járási népművelési vezetőként dolgozott. 1955-1968 között a Baranya Megyei Tanács művészeti főelőadója volt. 1968-1980 között a Jelenkor szerkesztője volt. 1976-tól az Írószövetség dél-dunántúli csoportjának elnöke volt.
Költészete [szerkesztés]
Verseit a harmóniára törő lírai realizmus jellemezte, majd az 1960-as évek világképváltozása megrendülést, elégikus rezignációt hozott. Igazi hangváltást Koronák című 1974-es kötete jelentett: kísérletezett a modernizált klasszicizmussal, a szabad verssel, a szatírikus megoldásokkal. Kiemelkedők a gyerek- és ifjúkori élményvilágot feldolgozó versei. Diákkori emlékeit az 1980-as Bögrésdiákok című kisregényében írta meg. Gyermekeknek szóló kötetei is megjelentek.
Magánélete [szerkesztés]
1943-ban házasságot kötött Pipellán Gabriellával. Három gyermekük született; Gabriella (1944), István (1948) és Éva (1954).
Művei [szerkesztés]
- Három költő (versek, 1954) (Boda Istvánnal és Petrovácz Istvánnal)
- Évgyűrűk (vers, 1955)
- Szüret (versek, 1958)
- Altató (gyermekversek, 1961)
- Fény és árnyék (versek, 1962)
- Esti dal (versek, 1963)
- Messzenéző (versek, 1965)
- Igazságos Mátyás (elbeszélő költemények, 1966)
- Ami lehet (versek, 1969)
- Jel (válogatott versek, 1971)
- Zöldarany (versek, 1972)
- Pitypang (gyermekversek, 1972)
- Koronák (versek, 1974)
- Vargabetűk (versek, 1978)
- Kínálgató (gyermekversek, 1979)
- Bögrésdiákok (kisregények, 1980)
- Kikerics (versek, 1981)
- Bagolytrombita (gyermekversek, 1984)
- Tűzbenéző (versek, 1987)
- Mandulavirág (versek, hangjáték, 1989)
- Megváltatlan (versek, 1993)
- Pepitafüzetemből (versek, 1996)
Műfordítása [szerkesztés]
- Stuart Mária (drámafordítás, 1959)
Díjai [szerkesztés]
- Szocialista Kultúráért (1972)
- A Munka Érdemrend arany fokozata (1979)
- Kiváló Dolgozó (1981)
- Janus Pannonius Művészeti Díj (1982)
- Pro urbe Pécs (1984)[1]
- József Attila-díj (1986)[1]
- Aranytoll (1988)
- Paks díszpolgára (1988)
- A Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1989)
- Martyn Ferenc-díj (1994)
- Pécs díszpolgára (1994)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c Pécs Lexikon II. (N-ZS). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 64. o. ISBN 978-963-06-7920-6
Források [szerkesztés]
- Magyar és nemzetközi Ki kicsoda 1996, Biográf Kiadó 1997
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó kiadó Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
