Bárd (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A bárdok (a szó proto-kelta eredetű: *bardos, jelentése hangosan imádkozni, énekelni) énekesek, saját szerzeményüket előadó vándorénekesek. A bárd konkrét jelentése országok és korok szerint változott. A keltáknál bárdnak a druidák meghatározott csoportját (krónikásokat, költőket) nevezték. A 15. század közepén a gall nyelvből az angol nyelv skót dialektusába vándorénekes jelentéssel került át (pejoratív felhanggal).

Az angol kultúrkörben a romantika idején ismét változott a bárd jelentése. A kelta kultúrához visszanyúló romantikus írók és költők – közöttük elsősorban Walter Scott – adtak új jelentést a szónak. A bárd ebben a kontextusban lírikust, lírai költőt jelent.[1] Határozott névelővel használják a híres angol drámaíró, William Shakespeare tiszteletteljes megnevezéseként is („the Bard”).

A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben bárdoknak hívták Szovjetunióban a saját verseiket sokszor illegálisan előadó nem hivatásos költőket, énekeseket, ezeknek a szovjet bárdoknak a legismertebb képviselője Vlagyimir Viszockij.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "Bard", Dictionary.com Unabridged (v 1.1). Random House, Inc. Accessed 11 Jan. 2008.
  2. *Bards.ru Orosz bárdok

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]