Hummusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hummusztál csicseriborsóval, olívaolajjal és pirospaprikával

A hummusz egy krémes állagú közel-keleti (arab) étel, melyet csicseriborsóból és tahiniből (tahina) olívaolaj, citromlé és fokhagyma hozzáadásával készítenek. Neve arab eredetű és csicseriborsót jelent. A kész étel teljes neve eredetileg hummusz bi tahína (حُمُّص بطحينة; ḥummuṣ bi ṭaḥīna), azaz csicseriborsó tahinával.

Mivel hangalakja a teljesen más jelentésű és eredetű humusz szóéra emlékeztet, az étel nevének írásakor általában a hummusz formát részesítik előnyben.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hummuszt alkotó növényeket évezredek óta termesztik a világ különféle tájain, az viszont, hogy receptje pontosan mikor is keletkezett, nem teljesen tisztázott. Egyes legendák szerint az első hummuszt a hadvezér Salah ad-Din készítette a 12. században. Valójában azonban lehet, hogy közel sem olyan régi az étel, mint azt sokan gondolják. Az első hitelt érdemlő utalások ugyanis csak a 18. századi Damaszkuszból származnak.[1]

Tálalása és fogyasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hummuszt gyakran fogyasztják előételként lapos pita kenyérrel, mártogatva olívaolajjal citromlével és fűszerekkel (petrezselyemzöld. pirospaprika, római kömény stb.). Különféle feltéteket is fogyasztanak hozzá, például pirított hagymát, fenyőmagot, gombát, paradicsomos, korianderes, paprikás vagy éppen olívás szószokat.

Kedvelt összetevője az utcai falafel árusok szendvicseinek, de gyakori kísérője salátáknak, csirke, hal és zöldségételeknek is. Hidegen és melegen egyaránt fogyasztják.

Táp- és hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hummusz alapanyagainak köszönhetően rendkívül tápláló étel. Kenyérrel fogyasztva teljes értékű fehérjeforrás, bővelkedik kis glikémiás indexű, lassan felszívódó szénhidrátokban és előnyös élettani hatású telítetlen zsírsavakban. Emellett sok kalciumot, magnéziumot, cinket, vasat, mangánt, rezet, valamint E és B vitaminokat tartalmaz. Rosttartalma is jelentős. [2]

Mind a csicseriborsó, mind pedig a szezámmag előnyös hatással van a vér koleszterin és lipidszintjére, rostjaik pedig segíthetnek megelőzni a cukorbetegséget. A szezámolaj egyes összetevői (lignánok) hatékonynak bizonyultak egyes rákfajták megelőzésében sőt kezelésében is. [3]

Viták a hummusz eredetével kapcsolatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időről időre viták lobbannak fel a hummusz eredetével kapcsolatban.[4] Egyes libanoni érdekkörök például megpróbálták elérni, hogy a hummusz védett státuszt kapjon az Európai Unióban mint eredeti libanoni étel.[5] Ezt elsősorban azzal indokolták, hogy Izrael számos libanoni nemzeti ételt (pl.: hummusz, falafel, baba ganus) „ellopott”.[6]

Arto der Haroutunian szíriai származású szerző "Vegetarian Dishes from the Middle East" (Vegetáriánus ételek a Közel-Keletről) című könyvében a hummuszt "az egyik legnépszerűbb és legismertebb szíriai étel"-ként definiálta.

Izraelben valóságos kultusz alakult ki a hummusz körül. Ők is nemzeti ételnek tekintik, a szupermarketekben számtalan márkájú és ízesítésű hummusz kapható, akárcsak az éttermekben és utcai árusoknál. Olyan mindennapos étellé vált, amit kedvelői bármikor és bármilyen körítéssel hajlandók fogyasztani.

Debbie Schlussel amerikai ügyvéd, politikai kommentátor és blogger szerint a zsidók már évszázadok óta készítik az "arab eredetű" hummuszt, régebben, mint amióta az Iszlám létezik.[7]

Hummuszfogyasztás a világban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hummusz egyre népszerűbbé válik világszerte. Dacára annak, hogy az alapanyagok előkészítése (borsó áztatás) és a főzés is meglehetősen időigényes, a Közel-Keleten saját konyhájukban is rendszeresen készítik az emberek. Emellett az éttermek és élelmiszerüzletek is számtalan gyorsan fogyasztható alternatívát kínálnak a fogyasztóknak. Valamivel körülményesebben szerezhetők be az alapanyagok Európában és Amerikában, ahol a késztermék változatok talán még népszerűbbek.

A világ legjelentősebb hummuszgyártó cégei Izraelben működnek. Nemcsak a Közel-Keleten, de Európában, Amerikában és Ausztráliában is jelentős piaci szerepük van. Az Egyesült Államok hummusz eladásaiból például a izraeli Sabra Dipping Company mintegy 40 százalékban részesedik.[1] Nagy-Britanniában az Independent című lap íz-tesztjét magasan az Osem cég Tsabar márkájú terméke nyerte. [8] 2000 előtt még alig lehetett hallani a hummuszról a nyugati országokban, mára viszont komoly verseny van kibontakozóban világszerte az egyre növekvő kereslet miatt.

Magyarországon a rendszerváltás után egyre több, főleg török és arab étterem nyílt, melyek közül többen hummuszt is kínálnak - elsősorban Budapesten. Késztermék formában minden jelentősebb élelmiszer-áruházlánc forgalmaz magyar gyártmányú hummuszt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. James Grehan, Everyday Life and Consumer Culture in Eighteenth-Century Damascus ISBN 029598676X
  2. 'Nutrition Facts - Hummus' (angol nyelven). nutritiondata.com. (Hozzáférés: 2010. február 17.)
  3. 'Strong evidence for lignans' breast cancer protection' (angol nyelven). nutraingredients-usa.com. (Hozzáférés: 2010. február 17.)
  4. 'Lebanese to Israel: Hands off our hummus!' (angol nyelven). haaretz.com. (Hozzáférés: 2010. február 17.)
  5. 'Falafel kerfuffle in Beirut as ethnic food copyright becomes a tabbouleh subject' (angol nyelven). guardian.co.uk. (Hozzáférés: 2010. február 17.)
  6. 'Hummus, another cause for war in the Middle East' (angol nyelven). observers.france24.com, 2009. szeptember 23. (Hozzáférés: 2010. február 17.)
  7. Schlussel, Debbie: 'Letter to the Editor of the Day: Muslims, Arabs Didn’t Invent Falafel or Hummus' (angol nyelven). debbieschlussel.com. (Hozzáférés: 2010. február 17.)
  8. 'British vote for Israeli hummus' (angol nyelven). ynetnews.com. (Hozzáférés: 2010. február 17.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]