Sarki róka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sarki róka
Téli bundás példány
Téli bundás példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Nemzetség: Rókák (Vulpini)
Nem: Alopex
(Kaup, 1829)
Faj: A. lagopus
Tudományos név
Alopex lagopus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Vulpes lagopus
  • Canis lagopus
Elterjedés
Distribution arctic fox.jpg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sarki róka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarki róka témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarki róka témájú kategóriát.

A sarki róka (Alopex lagopus) az Északi-sarkvidék szép fehér, a hóban kiváló rejtőszínű bundájáról ismert ragadozója a kutyafélék (Canidae) családjából. Egyes rendszertanok szerint nemének egyetlen faja; mások a Vulpes, illetve a Canis nembe sorolják.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Amerika és Eurázsia északi területein, valamint Grönland és Izland szigetén fordul elő, a hideg, fátlan tundrák jellegzetes állatfaja. Gyakorta a vízpartok közelében tartózkodik. Elterjedési területének nagyságát a jégpáncél kiterjedése és a rendelkezésére álló táplálékmennyiség is befolyásolja.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyári bundás sarki róka

A sarki rókák meglehetősen kis termetű állatok: magasságuk 25–30 centiméteres, testhosszuk pedig átlagosan 55–70 centiméter hosszú, amihez körülbelül 30 centiméteres farok kapcsolódik; testtömegük 2,5–8 kilogramm között mozog.

Füleik a hőleadás csökkentése érdekében meglehetősen kicsik, és egész testüket dús szőrzet borítja. Még talpuk is szőrös, innen ered a faj tudományos neve (lagopus = nyúllábú).

A sarki rókát tömött bunda borítja, melyet évente kétszer vált. Két természetes színváltozat ismert, a „fehér” és a „kék”. A „fehér” változat a domináns, a vadon élő állomány 99%-a telente hófehér, nyaranta viszont világos szürkés barna, a hasi tájékon fehéres szürkébe hajlóan. Az elsősorban szigeteken elterjedt „kék” árnyalatú egyedek telente ezüstös szürkéskék, nyaranta csokoládébarna szőrzettel rendelkeznek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sarkiróka-kölyök („kék” változat, Alaszka)

A sarki rókák alapvetően más állatokra vadásznak, táplálékuk zömét lemmingek teszik ki. Előfordulási területük kiterjedése és példányszámuk is nagyban függ a rendelkezésre álló rágcsálók mennyiségétől. A lemmingek mellett sarki nyulakat, madarakat és tojásaikat, illetve dögöket – többek között az alkalomadtán rá is vadászó jegesmedve táplálkozásának maradékait – fogyaszt. Március-áprilisban a gyűrűs fókák hóba vájt gödrökben hagyott borjaira is vadászik.

A nyári időszakban igyekszik minél több zsírt felhalmozni, az ínséges téli hónapokban ez tartalékként és szigetelésként egyaránt nagy szolgálatot tesz neki.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fehér bunda kiváló rejtőszín a hóban

A sarki róka monogám, a párok rendszerint együtt maradnak a március-áprilisi párzási időszakon kívül is. A vemhesség 49-56 napig tart, ez követően egy szülők által hóba ásott vagy sziklamélyedésben kialakított üregben jön világra a 6-12 vak, 50-150 grammos tömegű kölyök. A kicsinyek felnevelésében mindkét szülő részt vesz. A szoptatás mintegy egy hónapig tart, a kölykök 2-3 hónaposan válnak önállóvá.

Amennyiben a táplálékmennyiség biztosított, az utódok sok esetben szüleikkel maradnak a következő évben, hogy segítsenek felnevelni a következő almot. Ilyen esetekben kiterjedt, komplex járatrendszerek jöhetnek létre.

A faj az ivarérettséget egyéves korára éri el. Életkora rendszerint nem haladja meg a tíz évet.

A sarki róka és az ember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberiség érdeklődését régen felkeltette a gyönyörű, tömött sarkiróka-bunda, ezért a fajt mindig is intenzíven vadászták. A 19. századtól kezdve telepeken is tenyésztik őket, melyek az eredeti élőhely közelében, az északi területeken vannak, mert délebbre romlik a bunda minősége. Egyes területeken (elsősorban Izlandon) a farmerek vadásszák, mert károkat okoz a juhállományban.

Az állatvédő szervezetek tiltakozása ellenére a szőrméért folyó rókatenyésztés a mai napig virágzik, de a faj vadonbeli állományait immár sok helyütt törvény védi. Az elszigetelt területeken élő állatok a híradások szerint rendkívül kíváncsiak, gyakran a kutatók közvetlen közelébe merészkednek. Állatkertekben gyakori, rendszerint szaporodik is.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a sarki róka nem veszélyeztetett. Ez elsősorban az újabban hozott védelmi intézkedéseknek, a faj nehezen megközelíthető, hatalmas területet felölelő élőhelyének és alkalmazkodóképességének köszönhető. Egyedül Skandinávia területén van visszaszorulóban, mert a vadászati tilalom és a védelmi intézkedések ellenére konkurense, a vörös róka mindinkább kiszorítja onnan. Izlandon a juhpásztorok már régóta vadásszák, mert megkárosíthatják az állatállományt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]