Gyűjtőpárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gyűjtőpártok (angolul Catch-all parties) vagy néppártok a pártok egyik típusát képviselik pl. a tömegpártokkal szemben.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár néppártnak nevezett pártok már a 19. század20. század fordulóján megjelentek (pl. Magyarországon a Katolikus Néppárt), valamint több párt egyesüléséből létrejött kormánypártok már az 1920-as években is létezek (pl. az Egységes Párt), a mai értelemben vett gyűjtőpárt vagy néppárt mint típus az 1960-as évektől terjedt el, gyakran a korábbi tömegpártok átalakulásával. Ez összefügg az általános és titkos választójog kiszélesedésével , a parlamenti demokráciák megerősödésével, valamint a társadalom szociális tagoltságának változásával (a középosztályosodással). Mivel ily módon a politika már valamennyi társadalmi réteget érinti, a pártok kénytelenek valamennyi réteg irányában politizálni.

Jellemzőik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő jellemzőjük, hogy nem a folyamatos, szervezett pártakciókkal, hanem parlamenti-alkotmányos tevékenységükkel formálják a politikát, támogatóiktól, aktivistáiktól mindenekelőtt a választói szavazatokat várják. (Ebben az értelemben néha „választási pártnak” is nevezik ezeket.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szarvas László: Pártok és pártrendszerek