Balkas-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balkas-tó
Lake Balkhash.jpg
Országok Kazahsztán
Vízgyűjtő terület 413 000 km2
Hosszúság 605 km
Szélesség 74 km
Felszíni terület 16 996 km2
Átlagos mélység 5,8 m
Legnagyobb mélység 25,6 m
Víztérfogat 106 km3
Part hossza 2385 km
Tszf. magasság 341,4 m
Elhelyezkedése
Balkas-tó (Kazahsztán)
Balkas-tó
Balkas-tó
Pozíció Kazahsztán térképén
é. sz. 46° 10′, k. h. 74° 20′Koordináták: é. sz. 46° 10′, k. h. 74° 20′
Lakebalkhashbasinmap.png
A Balkas-tó vízgyűjtő területe
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balkas-tó témájú médiaállományokat.

A Balkas-tó (kazakul: Балқаш Көлі, Balķaš Kôli|kk, oroszul: озеро Балхаш [ozero Balhas]) nagy részben sósvizű, lefolyástalan Kazahsztán délkeleti részében, Közép-Ázsia legnagyobb tava az Aral-tó után. Ugyanannak a lefolyástalan medencének a része, amelynek a Kaszpi-tenger és az Aral-tó is.

Hidrológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA fotója a Balkas-tóról (2000. április 18-án készítette a SeaWiFS műhold).

Víztükre a tengerszint felett 341,4 méterrel hullámzik.

A tó területe 16 996 km², de az Aral-tóhoz hasonlóan zsugorodik, mivel a beléömlő folyók vizének egy részét felhasználásra elterelik.[1]

Partvonala mintegy 2385 kilométer hosszú. Legnagyobb hosszúsága 605 kilométer, maximum szélessége a keleti oldalán 74, nyugaton 19 kilométer. Átlagos mélysége 5,8 méter, mért legnagyobb mélysége 25,6 méter. Vizének térfogata 106 km³.

Vízgyűjtőjének területe 413 000 km², ennek 85%-a Kazahsztánban van, a maradék Kínában.

A tó nyugati oldala édesvizű, a keleti azonban, ahol az átlagos mélység 1,7-szerese a nyugati oldalának, sós.

A Balkas-medence vizei főként hét folyón keresztül jutnak a tóba. Ezek közül a legnagyobb az Ili folyó, amely a ripári övezetek vizének legnagyobb részét viszi a tóba (főleg Kína Hszincsiang tartományának hegyeiből), más folyók, mint például a Karatal, felszíni és földalatti folyásokat is gyűjtenek. A többi beléömlő folyó: Akszu, Lepszi, Bian, Kapal, Kokszu.

A történelemben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kr. e. 103 és a 8. század közt a kínaiak a Balkas régióját Pu-KU, vagy Bu-Ku néven ismerték. A 8. századtól a déli partjai és a Tiensan hegység közt elterülő vidék neve „a Hét Folyó” volt (török nyelveken Jetisu, oroszul Семиречье, Szemirecsje). A régióban a nomád törökök és mongolok kultúrája Közép-Ázsia letelepült népeiével keveredett. A kínai Csing-dinasztia idején (1644 - 1912) a tó és vidéke a birodalom északnyugati határát képezte. 1864-ben a kínai-orosz szerződés Oroszországnak juttatta a tavat és környékét. A Szovjetunió felbomlása (1991) után Kazahsztán része lett.

Problémái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balkas-tóra fenyegetést jelent Nyugat-Kína növekvő népessége és iparosodása, ami valószínűleg az Ili folyó vizének fokozódó felhasználásához vezet, és így vízutánpótlása egy részét elveszítve a Balkas sorsa az Aral-tóhoz hasonlóan a gyors zsugorodás lehet.[2]

A vidék városiasodása és iparosodása a Balkas szennyezettségének növekedéséhez vezetett. A csökkenő tófelület és az intenzív halászat egyes itt élő fajok kihalásához vezethet.[3]

Szigetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

NASA felvétel a Korzin-szigetről.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol nyelven: