Balkas-tó
| Balkas-tó | |
 |
|
| Országok | Kazahsztán |
| Vízgyűjtő terület | 413 000 km2 |
| Hosszúság | 605 km |
| Szélesség | 74 km |
| Felszíni terület | 16 996 km2 |
| Átlagos mélység | 5,8 m |
| Legnagyobb mélység | 25,6 m |
| Víztérfogat | 106 km3 |
| Part hossza | 2385 km |
| Tszf. magasság | 341,4 m |
| Elhelyezkedése | |
 Balkas-tó
Pozíció Kazahsztán térképén
|
|
| é. sz. 46° 10′, k. h. 74° 20′ | |
 |
|
| A Balkas-tó vízgyűjtő területe | |
A Balkas-tó (kazakul: Балқаш Көлі, Balķaš Kôli|kk, oroszul: озеро Балхаш [ozero Balhas]) nagy részben sósvizű, lefolyástalan tó Kazahsztán délkeleti részében, Közép-Ázsia legnagyobb tava az Aral-tó után. Ugyanannak a lefolyástalan medencének a része, amelynek a Kaszpi-tenger és az Aral-tó is.
Tartalomjegyzék |
Hidrológiája [szerkesztés]
Víztükre a tengerszint felett 341,4 méterrel hullámzik.
A tó területe 16 996 km², de az Aral-tóhoz hasonlóan zsugorodik, mivel a beléömlő folyók vizének egy részét felhasználásra elterelik.[1]
Partvonala mintegy 2385 kilométer hosszú. Legnagyobb hosszúsága 605 kilométer, maximum szélessége a keleti oldalán 74, nyugaton 19 kilométer. Átlagos mélysége 5,8 méter, mért legnagyobb mélysége 25,6 méter. Vizének térfogata 106 km³.
Vízgyűjtőjének területe 413 000 km², ennek 85%-a Kazahsztánban van, a maradék Kínában.
A tó nyugati oldala édesvizű, a keleti azonban, ahol az átlagos mélység 1,7-szerese a nyugati oldalának, sós.
A Balkas-medence vizei főként hét folyón keresztül jutnak a tóba. Ezek közül a legnagyobb az Ili folyó, amely a ripári övezetek vizének legnagyobb részét viszi a tóba (főleg Kína Hszincsiang tartományának hegyeiből), más folyók, mint például a Karatal, felszíni és földalatti folyásokat is gyűjtenek. A többi beléömlő folyó: Akszu, Lepszi, Bian, Kapal, Kokszu.
A történelemben [szerkesztés]
Kr. e. 103 és a 8. század közt a kínaiak a Balkas régióját Pu-KU, vagy Bu-Ku néven ismerték. A 8. századtól a déli partjai és a Tiensan hegység közt elterülő vidék neve „a Hét Folyó” volt (török nyelveken Jetisu, oroszul Семиречье, Szemirecsje). A régióban a nomád törökök és mongolok kultúrája Közép-Ázsia letelepült népeiével keveredett. A kínai Csing-dinasztia idején (1644 - 1912) a tó és vidéke a birodalom északnyugati határát képezte. 1864-ben a kínai-orosz szerződés Oroszországnak juttatta a tavat és környékét. A Szovjetunió felbomlása (1991) után Kazahsztán része lett.
Problémái [szerkesztés]
A Balkas-tóra fenyegetést jelent Nyugat-Kína növekvő népessége és iparosodása, ami valószínűleg az Ili folyó vizének fokozódó felhasználásához vezet, és így vízutánpótlása egy részét elveszítve a Balkas sorsa az Aral-tóhoz hasonlóan a gyors zsugorodás lehet.[2]
A vidék városiasodása és iparosodása a Balkas szennyezettségének növekedéséhez vezetett. A csökkenő tófelület és az intenzív halászat egyes itt élő fajok kihalásához vezethet.[3]
Szigetei [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Angol nyelven:
- Information on Balkhash's geography and biology
- Kazakh 'national treasure' under threat
- United Nations Environmental Programme details on Lake Balkhash
- "Central Asia: Kazakhstan, aid bodies work to save major lake" 13 March 2007 RadioFreeEurope/RadioLiberty
- Balkhash - friends meeting (forum)
