Csád-tó
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Csád-tó | |
| A Csád-tó kiterjedésének változásai | |
| Országok | |
| Hely | Közép-Afrika |
| Felszíni terület | ma 1500 km² 100 éve 22 000 km2 |
| Átlagos mélység | 2 m |
| Legnagyobb mélység | 8 m |
| Tszf. magasság | 240 m |
| Elhelyezkedése | |
A Csád-tó Afrika egyik endorheikus (lefolyástalan) tava. Egykor a világ hatodik legnagyobb tava volt, de felülete az utóbbi évtizedekben az 5%-ára zsugorodott össze. A vízkészletek csökkenése katonai összecsapásokhoz vezetett. (Lásd még: Darfuri konfliktus, 2007. január)
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajzi környezet
A Csád-tó négy afrikai állam (Niger, Nigéria, Csád és Kamerun) határvidékén fekszik. A vízutánpótlásáról gondoskodó legfontosabb folyók a Chari és a Logone, ezekből származik a tóba érkező víz 90%-a. A tó időszakos táplálói a Komandugu, a Ngadda, a Bunga és a Yedseram folyók, illetve egy, a Szahara felől betorkolló vádi. A beérkező víz alig 10%-a származik a Nigériából érkező folyókból. A jelenlegi átlagos vízmélység mindössze 1,3 méter.
[szerkesztés] Története
A Csád-tó egy egykori közép-afrikai szigettenger maradványa. Vízfelületének nagysága szoros összefüggésben állt a Közép-Afrikában lehulló csapadék mennyiségével. A csapadékos időszakokban a tó a mai kiterjedésének többszörösét is elérte. Kr. e. 4000-ben területe 400 000 km² lehetett [1], míg a vízszint 40 méternyivel volt a mai fölött. A tavi üledékek vizsgálatából kimutatható, hogy a Csád-tó többször is (Kr. e. 8500-ban, 5500-ban, 2000-ben és 100 körül) igen közel került a kiszáradáshoz. Az európai felfedezők 1823-ban érkeztek meg partjára, azóta folyamatosan zsugorodik a tó víztükre. 1908-ban jutott először a kiszáradás szélére. 1960-ban a tó felülete 25 000 km² volt, mára ez 8000 km²-nyire csökkent [1], Nigéria teljesen elveszítette tópartját. A tó eltűnéséért két tényező felelős:
- vízgyűjtő területén az elmúlt évtizedekben a megszokottnál kevesebb csapadék esett, a Chari vízhozama 50%-kal csökkent (globális felmelegedés);
- a Chari és Logone folyók mentén egyre jelentősebb méreteket öltő öntözés.
A tendencia 1998 óta megfordulni látszik. A csapadékosabb időjárás miatt a tó területe némileg növekedett, emiatt fel kellett adni több újonnan alakított, part menti települést is. Az azonban megállapítható, hogy ha a jelenlegi folyamatok tovább erősödnek, akkor a tó a 21. század közepére akár teljesen el is tűnhet. A Csád-tó története az Aral-tó sorsával párhuzamosan fut, melyet szintén a teljes kiszáradás fenyeget.
Ahogy a tó mérete zsugorodik, úgy költöznek az afrikai falvak a már kiszáradt tómederre. Ilyen Bol, Yakoua, Sawa, Fourkoulom, Ngalerom és Tchoukouli települése is.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ a b hirado.hu „Haldoklik a Csád-tó”, hirado.hu, 2009. december 13. (Hozzáférés ideje: 2010. június 17.)
[szerkesztés] Források, külső hivatkozások
- Timár Gábor, Kern Anikó. „A kiszáradó Csád-tó”, origo.hu, 2008. március 17. (Hozzáférés ideje: 2010. június 16.)
- Pálinkás Károly. „Az élet a Csád-tó nélkül”, geographic.hu 2009. március 25. (Hozzáférés ideje: 2010. június 17.)
- hirado.hu „Haldoklik a Csád-tó”, hirado.hu, 2009. december 13. (Hozzáférés ideje: 2010. június 17.)
|
|||||||||||||||||||||||||||||

