Madjarok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A madjarok egy török nyelvű népcsoport Kazahsztánban, a Torgaj-vidékén. Létszámuk jelenleg 1-2 ezerre tehető.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madjar emberek a kazahsztáni Torgaj vidékén élnek. A szűkösen fellelhető írott és íratlan történelmi emlékeik szerint 300-400 évvel ezelőtt telepedtek le a Sarikopa-tó körül. Valószínűleg a délkeleti Karatau régióból érkeztek, mely jelenleg a dél-kazahsztáni Zhambul megyében/tartományban található (Bíró, 2007). A „madjar”-t mint etnikai csoportot a 16-17. századi közép-ázsiai krónikák említették meg az aral-kaszpi térségben zajló háborúk kapcsán Abul-hair kán oldalán (Yugin, 1969[forrás?]).

Benkő Mihály kutatásai szerint 1847-ben a madjar a harmadik legnagyobb törzs volt a Szarikopa-tó környékén 375 jurtával. Az orosz hódítók elleni hadjáratokban létszámuk megfogyatkozott, és 1866-ban már csak 260 jurta állt.Az első világháború alatt, majd a Szovjetunió megalakulása után is ellenszegültek a hatalomnak, ami tömeges kivégzéseket eredményezett, így a népcsoport létszáma tovább csökkent. [1]

A madjarok jurtákban éltek és nomád-pásztor életmódot folytattak az 1960-as évekig, amikor is a korábbi Szovjetunió megkezdte a kolhoz-rendszer kiépítését, és a törzseket letelepedésre kényszerítette állandó barrak-telepekre. Jelenleg a városi területektől távol, relatív elszigeteltségben élnek leginkább. A tudományos érdeklődés figyelmébe először 1964-ben kerültek, amikor a kazah nyelvész Seitbek Nurhanov tájékoztatta Tóth Tibort a létezésükről egy alma-atai tudományos konferencián. Egy évvel később Tóth Kazahsztánba utazott, és felkereste a Madjar-törzs feltételezett lakhelyét (erről a Magyar Nemzeti Múzeum archívumában őrzött kézirat tanúskodik). Azonban az akkori Szovjetunió kormánya nem engedélyezte a tudományos munkát, és véget vetett a kutatásnak.

A madjarok törzsi konföderációban élnek az Argün-törzzsel, és mindkét törzs a Középső Hordához (Orta Zsüz) tartozik. A madjarok számának alakulására leginkább az utóbbi néhány évtizedben Torgaj területről történő elvándorlás volt hatással. Az emberek a férfiági leszármazás alapján tagjai a törzsnek. A házasodási szokásaik miatt a madjarok „lokális exogámiában” élnek, ami azt jelenti, hogy egy madjar férfinak tilos madjar nőt elvennie. A Középső Horda más helyi törzseiből választhat csak magának feleséget (leginkább az Argün, Kipchak, Kerei és Najman törzsekből), ahol is ugyanilyen szigorú házasodási szokások élnek, melyek Közép-Ázsia nomád népeinek körében korábban általánosak voltak a beltenyészet elkerülése végett (Bíró, 2007[forrás?]). Ennek következményeképpen, hasonlóan a többi helyi törzshöz, egy madjar férfi feleségének anyai ágon gyakran madjar ősei vannak, és így a helyi törzsek együttesen egy „regionális endogámiában” élnek. A madjar törzs létszáma – a vándorlókat is beleértve – mindössze 2000 fő körül van.

A madjar név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar népnévhez való hasonlatossága miatt vannak laikusok, akik szerint ezzel rokon nyelvileg.

A név arab-perzsa eredettel is megmagyarázható. Ezek szerint egy személynév eredetű nemzetségnévről lenne szó. A Moham Madaju jól ismert arab név, amelyben egy perzsa elem, a „barát” jelentésű jar található meg. A török nyelvre jellemző az idegen nevek akár egy szótagra való rövidülése is és egy eredeti Moham Madjar („Mohamed barátja” azaz muszlim) válhatott Madjarrá. [2]

Társadalomtudományi kutatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarok jelenlegi földrajzi területén való mintegy 1000 évvel ezelőtti honfoglalását kiterjedten vizsgálták néprajztudósok, nyelvészek és régészek (például: Németh,1930; Németh és Ligeti, 1943). A magyar nyelv alapjaiban különbözik az Európa legtöbb részén beszélt indo-európai nyelvektől, és a finnel, lappal, marival és észttel együtt az uráli nyelvcsaládba tartozik. A finnugor nyelvek őshazája valószínűleg Északkelet-Európában található. A magyar hódítás tizedik századbeli időszakából származó temetőkben talált csontok antropológiai elemzése közép-ázsiai eredetű jelleget mutatott (Tóth, 1965[forrás?]; Éry, 1978[forrás?]; Lipták, 1979[forrás?]).

A hódító magyarok koponyacsontjainak elemzése alapján, összehasonlítva más kelet-európai népekkel, valamint a Kaukázus, az Ural, Közép-Ázsia és Szibéria népeivel, Tóth az aral-kaszpi térség népeinek bizonyos fokú megjelenését is feltételezte a magyar népességben (Tóth, 1965). Az ezekből a temetőkből előkerült régészeti emlékek (fegyverek, tarsolyok, öv-felszerelések, ruhadíszek) szintén hasonlatosak a Közép- és Belső-Ázsiában találtakhoz (Fodor, 1973, 1995, 2006; Erdélyi, 2004). Magyar régészek és néprajztudósok a hódító magyarok és a különböző közép és belső-ázsiai népek (szkíta, iráni, türk, számos szibériai kultúra) hagyományai között egy sor hasonlóságot tudtak kimutatni (temetkezés, hiedelem-világ, figuratív művészetek) (Dienes, 1975[forrás?]; Fodor, 1982[forrás?]; László, 1997[forrás?]).

Genetikai kutatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Torgaj-vidék a Szovjetunión belül is zárt területnek számított, így kutatásukra nem nyílt mód. Tóth Tibor antropológus, a Természettudományi Múzeum embertani tárának igazgatója 1964-ben eljutott a területre. 2001-ben Benkő Mihály kutatott a területen. 2006-ban Bíró András Zsolt végzett genetikai kutatásokat. A népcsoport férfi tagjaitól szájnyálkahártya-kaparék mintákat vettek, mely alapján Y-kromoszóma-vizsgálatot hajtottak végre a Budapesti Orvosszakértői Intézet DNS-laboratóriumában. A mintákat 39 nemzetiségéivel összehasonlítva a genetikai távolságszámítás módszere alapján a magyarokéhoz állt a legközelebb.

A ’madjar’ egy korábban nem tanulmányozott kazahsztáni népcsoport, mely „lokális exogámiában” él: feleségeiket a szomszédos törzsekből szerzik, míg a nők a szomszédos törzsekbe házasodnak, tehát a férfiági leszármazási vonalak genetikailag érintetlenek maradnak a populáción belül. Nevük feltűnő hasonlatosságot mutat a ’magyar’-hoz, akik több mint ezer éve benépesítették ugyan Magyarországot, mégis az azt megelőző történelmükről keveset tudunk. Ezért Bíróék genetikai vizsgálatot végeztek a madjar populáció struktúráját és rokoni kapcsolatrendszerét illetően, különös tekintettel arra, hogy van-e genetikai kapcsolatuk a magyarokkal. Az érintetlenségük miatt a férfiági leszármazási vonalakat vizsgálták: a kazahsztáni Torgaj vidékén létező minden férfiági leszármazási vonalból olyan férfiakat választottak ki, akik legalább 8 generáció óta nincsenek rokoni kapcsolatban egymással (n = 45). A madjarok a jelentős genetikai sodródás egyértelmű bizonyítékát mutatták azáltal, hogy a vizsgált 45 személyből 24 ugyanazt a 12-STR haplotípust hordozta a G-haplocsoporton belül. 37 másik népcsoporttal összehasonlítva, a haplocsoportok gyakorisága alapján felállított genetikai távolságok azt mutatták, hogy a madjarok genetikailag a magyarokhoz állnak a legközelebb, a földrajzilag körülöttük elhelyezkedő népekhez képest is. Habár ez az eredmény a véletlen műve is lehet, mégis meglepő, és arra utal, hogy genetikai kapcsolat lehetett a madjarok és a magyarok ősei között, és így a mai magyarok az eredetüket inkább Közép-Ázsiába, mintsem a kelet-uráli térségbe vezethetik vissza, ahogyan korábban gondolták.

A ’madjarok’ és a ’magyarok’ közös neve felveti a kérdést, vajon a mai magyar és a kazahsztáni madjar nép között van-e közvetlen kapcsolat vagy genetikai rokonság. Az esetleges kapcsolat kiderítésére a két nép összehasonlító genetikai vizsgálatát végezték el, kiegészítve Európa és Ázsia más népeinek vizsgálatával. Egy ilyen vizsgálatban, a madjar férfiak házasodásai szokásai miatt, akik hitvesüket ugyan más törzsből, de ugyanabból a hordából (zsüz) választják, csak a férfi-specifikus leszármazási vonalak (Y-kromoszómához kötött markerek, mint például az Y-STR-ek és Y-SNP-k) használhatók. Bár a magyar és néhány kazah nép esetében az Y-STR-ek és Y-SNP-k vizsgálatát már korábban elvégezték, a madjarok esetében ez még nem történt meg (Zerjal, 2002[forrás?]; Völgyi, 2008[forrás?]). Az Y-kromoszómát – azon kívül, hogy csak férfiakra jellemző – két további tulajdonsága különösen alkalmassá teszi az ilyen jellegű vizsgálatokra. Először is, szülőről utódra (apáról fiúra) száll anélkül, hogy érvényesülne a rekombináció „összekeverő” hatása, ami az autoszómás (=testi kromoszómás) haplotípusok esetében „összezavarja” a hordozott információt. Ez a jelenség lehetővé teszi, hogy az evolúciót, az emberi történelmet, a vándorlást és a különböző korokbeli stabil haplotípusok/haplocsoportok széles körű változatosságának megtartását a tiszta, lépésről lépésre történő mutációs folyamattal kapcsoljuk össze. Másodszor, az Y kromoszóma variációira nagyon specifikus földrajzi mintázat jellemző: egy populáción belül a genetikai változatossága gyakran kisebb, mint más markereké, míg az egyes populációk között a változatossága nagyobb, mint más markerek esetében (Seielstad, 1998[forrás?]). Így az Y-kromoszóma hathatós eszközt jelent a genetikusoknak és antropológusoknak a történelmi és demográfiai kutatásokban.

Genetikai vizsgálatuk a mai magyarok esetében a környező népekhez való hasonlóságot mutatta ki, míg más uráli-nyelvcsaládbeli vagy ázsiai populáció irányába nem talált kapcsolatot (Semino, 2000[forrás?]).

A madjar nép haplotípusainak gyakorisága megmagyarázza azt az ellentétet, hogy miért olyan nagy a genetikai távolság a madjar és más népek között, és kis mértékben, de választ ad arra, hogy mely népek képezik legközelebbi rokonait. Egyes feltételezések szerint a G haplocsoport a Közép-Keleten alakult ki, Cinnioglu (2004)[forrás?] szerint 9500 évvel ezelőtt, Semino (2000)[forrás?] szerint 17.000 évvel ezelőtt: mindkét esetben sokkal korábban, mint a jelen cikkben szereplő események. Összefoglalva tehát, tökéletes egyezés mutatkozik a genetikai eredmények és a kisméretű, izolált férfi populációtól elvárható tulajdonságok között, de az extrém mértékű genetikai sodródás nehézzé teszi az eredmények összehasonlítását más népekkel, és csökkenti a megbízhatóságát annak, hogy valós betekintést nyerhessünk a múltbeli demográfiai folyamatokba.

Mindezen korlátozó tényezők ellenére meglepő megfigyelés, hogy a madjar néphez genetikailag a magyar nép bizonyult a legközelebbinek. Nem derül ki azonban a közlésekből, hogy a magyarok esetében pontosan kiktől vettek mintát. Ki minősült magyarnak. Az is probléma, hogy 109 mintából 40 valahány apai vonalat azonosítottak, ami hozzáértők szerint soknak tűnik. [2]

Bíró András Zsolt az un. "G" Y-haplocsoportal próbálta megmagyarázni az általa vélt hasonlóságot[3] ami Magyarországon ugyan jelen van, azonban aránya nem annyira jelentős. A G haplocsoport legmagasabb aránya Europán belül Németországban, azon belül pedig Bajorországban található,[4] , de szinte az összes dél-Európai országban sokkal magasabb az aránya mint hazánkban.[5]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Benkő Mihály
  2. ^ a b Baski Imre
  3. A. Z. Bíró, A. Zalán, A. Völgyi, and H. Pamjav. "A Y-chromosomal comparison of the Madjars (Kazakhstan) and the Magyars (Hungary)." American Journal of Physical Anthropology 139:3 (July 2009): pages 305-310. Some of the lineages within Y-DNA haplogroup G are shared between the Madjar people of Kazakhstan and the Magyar people of Hungary.
  4. Vanek, D, "et al." (2009.). „Kinship and Y-Chromosome Analysis of 7th Century Human Remains: Novel DNA Extraction and Typing Procedure for Ancient Material”. Croatian Med J 50 (3), 286–95. o. DOI:10.3325/cmj.2009.50.286. PMID 19480023.  
  5. http://www.eupedia.com/europe/european_y-dna_haplogroups.shtml

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]