Kalkutta

Kalkutta (Kolkata)
Közigazgatás
Ország	India
Nyugat Bengália	Kalkutta
Polgármester	Bikash Ranjan Bhattacharya
Népesség
Teljes népesség	5 138 208 fő (2010)^[1] +/-
– elővárosokkal	14,7 millió fő
Népsűrűség	27 774 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	9 m
Terület	185 km²
Időzóna	IST (UTC+5:30)
Elhelyezkedése
Kalkutta Pozíció India térképén Koordináták: é. sz. 22° 34′, k. h. 88° 22′22.5666666667, 88.3666666667
é. sz. 22° 34′, k. h. 88° 22′22.5666666667, 88.3666666667
Kalkutta weboldala

Victoria-emlékmű

A Szent Pál-katedrálist a britek építették

Kalkutta kikötője 1945-ben. Fontos katonai kikötő volt a második világháború során

Kalkuttai út

A Howrah-híd éjjel

Kalkutta^[2] (bengáliul: Kolkata) az északkelet-indiai Nyugat-Bengál állam fővárosa; a Hugli (Hooghly) folyó, a Gangesz delta legnyugatibb ága partján helyezkedik el. A város nevét a hindu vallás egyik eléggé ijesztő alakjáról, a bosszúálló Káli istennőről kapta, akinek szentélye a Kálighát nevű negyedben található.^[3] 1772-ben, kiérdemelve a Brit Birodalom (London után) második városa címet Brit India – a „rádzs“, a Brit uralom - fővárosa lett.^[4] Infrastruktúrája is ennek megfelelően épült ki. Sok szép neoklasszikus középülete angliai épületek másolata. Az egyik tibeti útja során Dardzsilingben elhunyt és eltemetett^[3] Kőrösi Csoma Sándor az 1784-ben alapított az Ázsiai Társaság Choringee úton álló épületében írta meg az első tibeti-angol szótárt.^[3] India negyedik legnépesebb városa.^[5] Elővárosokkal együtt a Föld nyolcadik legnépesebb várostömörülése.

Kalkutta hanyatlása 1869-ben a Szuezi-csatorna megnyitásával kezdődött, majd 1911-ben, amikor a brit gyarmati kormányzat Új-Delhibe költözött, folytatódott. A megfogyatkozott költségvetéssel a városépítés képtelen volt követni a hihetetlen népszaporulatot. 1947-ben a felszabaduláskor Brit Indiát három részre osztották. Kelet-Pakisztánból, (Bangladesből) hindu menekültek tömege lepte el a várost. Korábban az oktatás, a tudomány, a kultúra és a politika központja volt, az ország 1947-es függetlenné válása után azonban gazdasága stagnálni kezdett. 2000 óta ismét fellendülésnek indult. A többi nagyvároshoz hasonlóan Kalkutta is urbanizációs problémákkal küszködik, például szegénység, légszennyezés és forgalmi dugók.

Kalkutta forradalmi történetéről is nevezetes, a nemzeti függetlenségi mozgalomtól a baloldali szakszervezeti mozgalmakig.

Történet [szerkesztés]

A város közelében található Chandraketugarh-i leletek bizonysága szerint a környék már több mint két évezrede lakott. A város írott története azonban 1690-ben kezdődik, amikor a Brit Kelet-indiai Társaság elkezdte konszolidálni a kereskedelmi tevékenységét Nyugat-Bengálban. A város alapítójának hagyományosan Job Charnock-ot, a Társaság adminisztrátorát tartják^[6], ezt azonban a legújabb kutatások nem erősítették meg. 1702-ben a britek befejezték Fort William építését, amely a csapatok helyi bázisául szolgált. Kalkuttát elnökségi várossá (Presidency City) nevezték ki, később a bengáli elnökség (Bengal Presidency) székhelye lett. Mivel gyakran összeütközésbe kerültek a franciákkal, a a britek 1756-ban fejleszteni kezdték az erődjeiket. Amikor Siraj-Ud-Daulah bengáli náváb militarizáció-ellenes tiltakozását figyelmen kívül hagyták, megtámadta és elfoglalta Fort Williamet, a gyarmati arisztokrácia tagjainak tucatjait Fort William szűk börtönébe záratta, ahol másnapra kb. negyvenen megfulladtak. Ez volt a hírhedt „fekete lyuk incidens” (Black Hole incident). A Társaság szipojaiból és brit katonákból álló katonai alakulat, melyet Robert Clive vezetett, a következő évben visszafoglalta a várost. 1772-ben Kolkatát a Brit India fővárosának nevezték ki, bár 1864-től kezdődően minden nyáron áthelyezték azt Simlába, a hűvös hegyi városkába. Ebben az időben kezdték meg a környező mocsarak lecsapolását és a kormányzati negyed kiépítését a Hugli folyó partján.

Nagy részben Richard Wellesley főkormányzó (1797–1805) érdeme a város növekedése és a középületek fejlesztése, ami miatt a város a Paloták Városa nevet kapta. A város volt a központja a Brit Kelet-indiai Társaság ópiumkereskedelmének is a 18-19. században. A helyben termelt ópiumot elárverezték, majd Kínába szállították. A 19. század elejére Kalkutta két elkülönült területre oszlott, az egyikben a britek (Fehér város; White Town), a másikban a helyiek éltek (Fekete Város; Black Town). A fekete város nyomora már akkoriban is elképesztő méreteket öltött. Az 1850-es években a város ipara gyors fejlődésnek indult, különösen a juta- és a textilipar. Ennek hatására a britek jelentősen fejleszteni kezdték az infrastruktúrát: vasutakat és távírókat létesítettek. A brit és az indiai kultúra összefonódása a városi indiaiak új bábú megtisztelő címmel szólított osztályának kialakulásához vezetett, melynek tagjai gyakran hivatalnokok vagy szakemberek voltak, többnyire angolbarátok voltak, újságot olvastak és általában magasabb kasztokba tartozó hindu közösségekhez tartoztak.

A 19. század folyamán véghezvitt társadalmi-kulturális reformok, az úgynevezett bengáli reneszánsz, a köznép általános felemelkedéséhez vezetett. 1883-ban Surendranath Banerjea egy nemzeti konferenciát szervezett, amely első volt a maga nemében a 19. századi Indiában. Kalkutta fokozatosan az indiai függetlenségi mozgalom központjává vált, különösen a forradalmi szervezetek tekintetében. Bengália 1905-ös közösségi alapokon történt kettéosztása széles körű tiltakozásokhoz, valamint a brit áruk bojkottjához vezetett (Swadeshi mozgalom). Ezek az események, valamint a város adminisztráció szempontjából kedvezőtlen elhelyezkedése India keleti szélén arra ösztönözte a briteket, hogy 1911-ben a fővárost Delhibe helyezzék át.

A II. világháborúban a város kikötőjét kétszer is bombázta a japán császári hadsereg. Amikor 1943-ban az élelmiszer-tartalékokat a szövetséges csapatoknak juttatták, éhínség tört ki, melynek következtében több millió bengáli meghalt. 1946-ban a muzulmán állam létrehozását követelő csoportok erőszakhullámot okoztak, melyben 2000 ember halt meg. India felosztása 1947-ben szintén vére erőszakhoz vezetett, melynek során jelentős demográfiai változások történtek. Pandzsáb és Nyugat-Pakisztán között nagyjából azonos létszámú lakosság cserélődött ki, Bengálba viszont mintegy 4 millió hindu érkezett Kelet-Bengálból. Az úgyis túlzsúfolt kalkuttai nyomornegyedekben éhínség uralkodott, aminek számtalan áldozata volt.

1971-ben, az Indiai-Pakisztáni háború következtében a menekültek újabb hulláma érkezett a városba.

Az 1960-as és 1970-es években - áramszünetek, sztrájkok és az erőszakos naxalita marxista mozgalom hatására - nagyban romlott a város infrastruktúrája, amely a gazdaság stagnálásához vezetett. 1971-ben az India-Pakisztáni háború során több ezer menekült érkezett Kalkuttába, amely szintén jelentősen megterhelte a város infrastruktúráját. Az 1980-as évek közepén Mumbai (régebben Bombay) megelőzte Kalkuttát lakosságszám tekintetében. Kalkutta erős bázisa az indiai kommunizmusnak, mivel Nyugat-Bengált a CPI(M) párt dominálta Baloldali Front (Left Front) uralja három évtizede - amely a leghosszabb ideje működő demokratikusan választott kommunista kormány a világon.

Az 1990-es évek közepén központilag bevezetett indiai gazdasági reformok hatására a város gazdasága fejlődésnek indult. 2000 óta az információs-technológiai (IT) szolgáltatások új életet leheltek a város stagnáló gazdaságába. A gyáripar szintén fejlődésnek indult.

Éghajlata [szerkesztés]

Az éves átlaghőmérséklet 26,9 °C, éves csapadék 1614 mm. Legmelegebb hónap május, átlagosan 30,8 °C, leghidegebb a január, 20,1 °C átlaghőmérséklettel. A legtöbb csapadék júliusban esik, átlagosan 385 mm, míg a legkevesebb decemberben átlagosan 13 mm.

Éghajlati táblázat^[7]^[8]
	Jan.	Febr.	Márc.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szept.	Okt.	Nov.	Dec.
Átlag maximális hőmérséklet (°C)	26,6	29,7	34,0	36,3	36,0	34,1	32,2	32,0	32,2	31,9	29,8	27,0
Átlag minimális hőmérséklet (°C)	13,9	16,9	21,7	25,1	26,4	26,5	26,1	26,1	25,8	24,0	18,9	14,3
Nappali hőmérséklet (°C)	27	29	34	36	35	34	32	32	32	32	29	26
Éjszakai hőmérséklet (°C)	13	15	21	24	25	26	26	26	26	23	18	13
Átlag csapadék (mm)	16,8	22,9	32,8	47,7	101,7	259,9	331,8	328,8	295,9	151,3	17,2	7,4
Átlag esős nap	0,9	1,5	2,3	3,0	5,9	12,3	16,8	17,2	13,4	7,4	1,1	0,4
Víz hőmérséklete (°C)	24	25	26	28	29	29	28	28	28	28	27	26

Gazdasága [szerkesztés]

Az első indiai (Kalkutta) metró vonalvezetése

Nemzeti Könyvtár

A város környéki területeken ipari növényeket termesztenek, ilyen például a juta. Ennek köszönhetően vált Kalkutta textilipari központtá. A város emellett fontos pénzügyi és kereskedelmi központ is.

Közlekedés [szerkesztés]

A városi tömegközlekedés jelentős részét a kalkuttai külvárosi vasutak, a metró, valamint a villamos- és buszhálózat biztosítja. A külvárosi vasúthálózat kiterjedt és nagy területet fed le. A kolkatai metró a legrégibb földalatti rendszer Indiában; a Hugli folyóval párhuzamosan halad a város északi és déli területeit összkötve 16,45 km szakaszon. A buszok elterjedtek, egyes járatok állami, mások magánvállalatok irányítása alatt működnek. Kalkutta az egyetlen indiai város, amelyben villamoshálózat üzemel.

A bérelhető járművek a sárga színű taxik (többnyire Hindustan Ambassador márkájú autók) és a háromkerekű autóriksák. Egyes városrészekben kerékpár-riksákkal és kézzel húzott riksákkal is utazhatunk. Az utak a város területének mindössze 6%-a, (23% Delhiben és 17% Mumbaiban), ami jelentős közlekedési problémákat okoz.

Kolkatában két fő vasúti pályaudvar található: a Howrah és a Sealdah. A harmadik pályaudvart Kalkutta névvel 2006-ban avatták fel. A városban található az Indiai Vasutak két nagy részlegének — az Eastern Railway és a South Eastern Railway — központja is.

A város egyetlen repülőtere a Netaji Subhash Chandra Bose nemzetközi repülőtér Dum Dum településen épült fel a várostól északra; nemzetközi és belföldi járatokat is működtet. Kalkutta jelentős kikötőváros is. A Kalkutta és Haldia dokkokat a Kolkata Port Trust üzemelteti.

A kalkuttai metró magyar vonatkozásai [szerkesztés]

A HCC-vel (Hindustan Construction Company) kötött szerződéseknek megfelelően előbb tanácsadóként, később építésvezetőként az első indiai metró építését Klados Gusztáv, Szőllőssy Gábor, Molnár György vezették. A kalkuttai metró 1A, 3B, és 4B szakaszának alagútfúrásos technológiával készült részének kivitelezését magyar szakemberek irányították.^[4]

Bővebben: Kalkuttai metró

Demográfia [szerkesztés]

2001-ben a város lakossága 4 580 544 fő volt, agglomerációval együtt 13 216 546. A nemek szerinti megoszlás alacsonyabb a nemzeti átlagnál: 828 nő jut 1000 férfira, mivel sok vidéki munkás költözött be a városba, a családot hátrahagyva. Kolkatában az írni-olvasni tudók aránya 80,86%, amely magasabb a nemzeti átlagnál (64,8%).

Kalkutta lakosságának zöme bengáli, a kisebbségek nagyobb része marvali és bihári. Jelentős számban élnek a városban kínaiak, tamilok, asszámiak, gudzsarátiak, örmények, angolok, tibetiek, mahárástráiak, pandzsábik, malajálik és párszik. A fő beszélt nyelvek a bengáli, a hindi, az angol, az orijjá és a bhodzspuri.

A 2001-es népszámlálás szerint a lakosság 77,68%-a hindu, 20,27%-a muzulmán, 0,88% keresztény és 0,75% dzsaina vallású. Ezen kívül szikhek, buddhisták, zsidók és zoroasztriánusok élnek a városban. 1,5 millió ember (a lakosság egyharmada) nyomornegyedekben él.

Kultúra [szerkesztés]

Kalkutta nevezetes az irodalmi, művészeti és forradalmi múltjáról. India korábbi fővárosaként, Kalkutta volt a modern indiai irodalom és művészet szülőhelye. A kalkuttai lakosok általában különleges lelkesedéssel beszélnek az irodalomról és a művészetekről. Kalkutta a mai napig India kulturális fővárosa. 29 színház, 33 múzeum, 42 mozi, és 114 média található.

Kolkatában számos gótikus, barokk, román, keleti és indo-iszlám (mogul) stílusjegyekkel díszített épület található. A Paloták városa, ahogy nevezik, koloniális épületekkel bővelkedik. A korszakból származó épületek egy részét jól karbantartják, számos védett közülük. Mások azonban leromlott állapotban vannak. Az 1814-ben épült Indiai Múzeum (Indian Museum) a legrégibb ázsiai múzeum; India természetföldrajzának és művészetének kiterjedt gyűjteményét őrzik itt.

A Victoria emlékműben (ami a város egyik fő látványossága) található múzeum a város történetét mutatja be. Az Indiai Nemzeti Könyvtár (National Library of India) India legnagyobb nyilvános könyvtára. Az Szépművészeti Akadémia (Academy of Fine Arts) és más galériák rendszeresen szerveznek kiállításokat.

Bővebben: Kalkutta látványosságai

A város nevezetes az indiai klasszikus zenéről és bengáli népzenéről (baul) is.

A 19. és 20. században a bengáli irodalmat olyan írók művei forradalmasították, mint Bankim Chandra Chattopadhyay, Michael Madhusudan Dutt, Rabindranáth Tagore, Kazi Nazrul Islam és Sharat Chandra Chattopadhyay. A nagy elődök hagyományait Jibanananda Das, Bibhutibhushan Bandopadhyay, Tarashankar Bandopadhyay, Manik Bandopadhyay, Shirshendu Mukhopadhyay, Buddhadeb Guha, Samaresh Majumdar, Sanjeev Chattopadhyay és Sunil Gangopadhyay művei folytatják.