Jávai kancsil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Jávai kancsil
Tragulus javanicus Ueno Zoo Tokyo.JPG
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Család: Kancsilfélék (Tragulidae)
Nem: Tragulus
Faj: T. javanicus
Tudományos név
Tragulus javanicus
(Osbeck, 1765)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Jávai kancsil témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jávai kancsil témájú kategóriát.

A jávai kancsil (Tragulus javanicus) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a kancsilfélék (Tragulidae) családjába tartozó faj. Családjának legismertebb faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kína déli részén (Jünnan) és onnan délre Malajziában, Szumátrán, Borneón és Jáván őshonos.

Elsősorban az elsődleges és másodlagos esőerdőket kedveli, gyakran megtalálható a vízpartok körüli sűrűben.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 42-50 centiméter, súlya 1-2 kilogramm.

A legkisebb faj a párosujjú patások közül.

Szőrzete felül szürkésbarna színű, gyakran narancsos árnyalattal. Hasa és torka fehér. Feje elhegyesedő, orra fekete és szőrtelen, szemei feltűnően nagyok. Alkata gömbölyded, lábai igen vékonyak.

Bár agancsa nincsen, némi fegyverrel ő is rendelkezik: a szemfogaik megnyúltak, amelyek csukott szájjal is láthatók.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban levelekkel, fiatal hajtásokkal táplálkozik, de a lehullott gyümölcsöt is szívesen elfogyasztja. Állatkertekben megfigyelték, hogy nem veti meg a rovarokat sem.

A kancsilok magányosan, vagy kisebb családokban élnek. Monogám párkapcsolat jellemző rájuk. A hímek mutatnak territoriális viselkedést. De nem csak területük, hanem párjuk védelmére is harcba szállnak, éles fogukat használva.

Ha veszélyt észlel megmerevedik és összeesik így tetteti halottnak magát,a veszély elmúltával pedig felpattan leköpi "támadóját" és elinal.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

jávai kancsil a bristoli állatkertben

Az év bármely szakában szaporodhat. Átlagosan 4 és fél hónapnyi vemhesség után mindössze egy kicsinyük születik. A borjú igen életképesen jön világra, 30 perc múlva már lábra is áll. Anyja 10-13 hétig szoptatja. A fiatalok 5-6 hónap múlva érik el az ivarérettséget. Általában 12 évig élnek.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a kancsilokat igen ravasz állatnak tartják (őshazájában a népmesékben hasonló szerepet tölt be mint nálunk a róka), az emberek ősidők óta vadásznak rájuk. Az igazi veszélyt rájuk nézve azonban az otthonukat jelentő esőerdők irtása jelenti.

A Természetvédelmi Világszövetség szerint mérsékelten veszélyeztetett faj.

Állatkertekben ritkán tartják, Magyarországon csak a Budapesti Állatkertben élt egy pár.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899