Kancsilfélék
|
|
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Oligocén - jelen | ||||||||||||||||||||||
Jávai kancsil (Tragulus javanicus) |
||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Nemek | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Kancsilfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kancsilfélék témájú médiaállományokat. |
A kancsilfélék (Tragulidae) a párosujjú patások rendjének egy családja. Mintegy 3 nem és 10 ma élő faj tartozik a családba.
A kancsilfélék kis testű, titokzatos állatok, amelyeket Afrikában, Indiában, Srí Lankában és Délkelet-Ázsiában találhatunk meg. A Tragulina alrendág egyetlen ma is élő családja.
Telugu nyelven „Jarini Pandi”-nak nevezik, ami magyarul ezt jelenti: „egy őz és egy egér”. A franciák „kis kecskének” nevezik.
Tartalomjegyzék |
Tudnivalók [szerkesztés]
A család elterjedési területe és a fajok száma nagy volt az oligocén végén, de főleg a miocén kor idején. Az állatok azóta alig változtak, megtartva ősi kinézetüket. A gyomruk négy részből áll, de a harmadik rész alulfejlett. Mint más kérődzőknek, a kancsilféléknek is hiányoznak a felső metszőfogaik és egyszerre csak egy utódot ellenek, nem mint a disznófélék. A kancsilfélék fogazatának a számozása a következő: 
Habár ősi vonásokat mutatnak, a kancsilfélék mégis a többi kérődzővel állnak közelebbi rokonságban, és nem a disznófélékkel. Az állatoknak nincs szarvuk vagy agancsuk, de mindkét nemnek a felső állcsontjából két megnagyobbodott szemfog nő ki [1]. A hímeknek ezek a fegyvereik, a száj mindkét oldalán kilátszanak. A kancsilféléknek rövid, vékony lábaik vannak, így nem gyors futók, de biztonságban tudnak mozogni a sűrű aljnövényzetben. Disznószerű vonások: a lábukon lévő 4 ujj, a szemtájékon hiányzó szagmirigyek, az első kisőrlők éles koronája és a párzási szertartás.[1]
A legnagyobb képviselőjük az afrikai kancsil, amely körülbelül 80 centiméter hosszú és 10 kilogramm súlyú. Ezt a fajt tartják a legősibb vonásúnak.
A kancsilfélék magányos állatok, csak a szaporodási időszak alatt keresik fel egymást. Az utódokat 3 hónapos korban választják el, ezek fajtól függően 5-10 hónap múlva érik el ivarérettségüket. Az anyai gondoskodás nem túl fejlett. Habár a szagmirigyeik nem ott helyezkednek el, mint a többi kérődzőnél, azért nekik is vannak, például az állon. Ezekkel jelölik területüket. Az állatok területe eléggé kicsi, csak 13-24 hektár. A szomszédok próbálják kerülni egymást, nem verekednek szívesen.[1]
Hogy a fajok megmaradjanak, meg kell védeni élőhelyeiket és meggátolni az orvvadászatot.
Rendszerezés [szerkesztés]
A család az alábbi nemeket és fajokat foglalja magában.
- Hyemoschus
- afrikai kancsil (Hyemoschus aquaticus)
- Moschiola
- indiai kancsil (Moschiola indica) - korábban a Moschiola meminna fajba sorolták
- Srí Lankai kancsil (Moschiola memmina)
- Moschiola kathygre - korábban a Moschiola meminna fajba sorolták
- Tragulus
- jávai kancsil (Tragulus javanicus)
- Tragulus kanchil
- nagy kancsil (Tragulus napu)
- fülöp-szigeteki kancsil (Tragulus nigricans) - sokan a Nagy kancsil alfajának tekintik
- vietnami kancsil (Tragulus versicolor) - 2004-től nem láttak egy példányt sem
- Tragulus williamsoni
- Kihalt nemek
Képek [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b Dubost, G..szerk.: Macdonald, D.: The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 516–517. o (1984). ISBN 0-87196-871-1

