Maori nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maori nyelv
Te reo Māori
Kiejtés ˈmaːoɾi, te ˈɾeo ˈmaːoɾi
Beszélik Új-Zéland
Terület Polinézia
Beszélők száma 157 110 új-zélandi állampolgár állította, hogy tudnak mindennapi dolgokról maoriul beszélni (2006) fő
Nyelvcsalád Ausztronéz nyelvcsalád
   polinéz ág
    keleti csoport
     maori nyelv
Írásrendszer latin ábécé
Hivatalos állapot
Hivatalos Új-Zéland
Nyelvkódok
ISO 639-1 mi
ISO 639-2 mri (T)mao (B)
ISO 639-3 mri

A maori nyelv (saját elnevezése te reo Māori, általában csak te reo) Új-Zéland egyik hivatalos nyelve. Nyelvileg a keleti polinéz nyelvek közé tartozik, legközelebbi rokona a Cook-szigeti maori, a tuamotu és a tahiti, kevésbe áll közel a hawaii és a marquez-szigeti nyelvhez, és a nyugati polinéz nyelvek, a szamoai, a tokelaui, a niuei és a tongai a legtávolabbi rokonai.

Hivatalos státusza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Új-Zélandnak három hivatalos nyelve van: az angol nyelv, a maori és az új-zélandi jelnyelv. A maori a hivatalos státuszát 1987-ben nyerte el, amikor megszületett a Maori nyelvtörvény. A legtöbb kormányzati szervnek van kétnyelvű neve, pl. a Belügyminisztérium maoriul Te Tari Taiwhenua, ugyanígy a helyi önkormányzatok és könyvtárak is használnak kétnyelvű feliratokat. Az új-zélandi posta is felismeri a kétnyelvű helyneveket.

2004. márciusa óta létezik a Maori Televízó nevű csatorna, ahol főleg maori nyelven zajlik a műsorszórás. 2008. március 28-án elindult a második, Te Reo nevű TV-csatorna.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A maorik kenukkal érték el Új-Zéland szigetét, a Cook-szigetek felől vagy a Társaság-szigetek felől. Érkezésük Kr. e. 1300 körül történhetett. Nyelvük a 19. századig viszonylagos elszigeteltségben volt.

A 19. században a maori nyelvnek zavaros története volt. Kezdetben domináns nyelv volt, a mindennapi élet kommunikációs nyelve (bár az iskolákban a maori gyerekeknek már angolt is tanítottak), majd 1860-tól az angol nyelv árnyékában kisebbségi nyelv lett. A 19. század második felében angol nyelvű iskolákat vezettek be, az 1880-as évektől megtiltották a maori nyelv használatát az iskolákban, így sok maori tanult angolul.

A második világháborúig a legtöbb maori első nyelve a maori volt. Politikai gyűléseket tartottak maori nyelven, irodalmat adtak ki. A változás az 1930-as években indult meg, az 1940-es évektől az 1970-es évekig megindult a maorik vándorlása a városokba, az angol nyelv számukra a jólét és boldogulás eszköze lett. Ekkoriban történt az, hogy számos maori szülő beszüntette a gyerekeivel való érintkezésben a maori nyelv használatát. Ez, valamint az amúgy is az angol nyelvet támogató új-zélandi politika miatt az 1980-as évekre a maorik kevesebb mint 20%-a beszélt elég jól maoriul, és ők is főleg otthon használták nyelvüket.

Már az 1970-es években észlelték, hogy hamarosan bekövetkezhet az, hogy a maori nyelv beszélők nélkül marad. Így megszervezték a Te Ātaarangi-t (nyelvtanuló rendszert), a Kōhanga reo-t (nyelvi fészek) és a Kura kaupapa Māori-t (maori nyelviskola).

Nyelvi besorolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keleti polinéz nyelvek főbb csoportjai

Az összehasonlító nyelvtudomány szerint a maori nyelv a keleti polinéz nyelvek közé tartozik, a tahiti alcsoportba, ahova a rarotongai és a tahiti is tartozik. Más fontosabb keleti polinéz nyelvek a hawaii, a marquez-szigeteki és a rapa nui nyelvek. Bár ezek a nyelvek elég nagy nyelvészeti hasonlóságokat mutatnak, kölcsönös érthetőség alig áll fenn közöttük. A modern maori beszélői szerint ők a Cook-szigetek nyelveit értik a legjobban.

Földrajzi eloszlásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több mint 100 000 ember, szinte mindegyikük maori származású, beszél maoriul - leginkább Új-Zélandon. 1996-ban 160 000 ember jelezte, hogy tud maoriul, más források csak 50 000 beszélőről tanúsítanak. A 2006-os népszámlálás szerint 131 613 maori képes beszélgetni mindennapi dolgokról maori nyelven. Ők Új-Zéland lakosságának 4,2%-át alkotják.

A maorik nyelvtudásának szintje ismeretlen, sokuk fő otthoni nyelvnek jelöli meg a maorit, néhányan meg csak pár maori szót és frázist használnak (passzív kétnyelvűség). Csak 8000 maori egynyelvű beszélő van, bár sokan vannak olyanok, akik maoriul előbb beszélnek, mint angolul, mert:

  • a maori még mindig közösségi nyelv az északi részeken
  • a kohanga reo óvodákban csak maori nyelvet lehet használni
  • számos maori kétnyelvű családban nő fel.

A városiasodás a második világháború után gyors nyelvváltást eredményezett, maoriról angolra, ezért a maorik sosem kommunikálnak két nyelven, főképp új-zélandi angolt használnak, vagy a második nyelvüket.

Írás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A maori nyelv 20 betűt használ: A Ā E Ē H I Ī K M N O Ō P R T U Ū W NG és WH. A maori nyelv latin betűs írásával először James Cook kapitány és a korai felfedezők próbálkoztak. 1814-től misszionáriusok próbálták meg elkapni a nyelv hangjait. 1815-ben William Kendall kiadta a He Korao no New Zealand című könyvet, aminek címe mai helyesírással He Kōrero nō Aotearoa lenne. A mai helyesírás az 1820-as években alakult ki az északi területen használt változat alapján.

A maori írás a magánhangzók hosszúságát a magánhangzó felett egy vonallal jelzi. Ez fontos, hiszen jelentés-megkülönböztető szerepe van:

rövid   hosszú  
matua apa mātua szülők
panga kirakó pānga hatás
maro kötény mārō kemény
ana barlang anā ott
pahu ugat pahū felrobban

Nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A névszók egyes és többes számban megőrzik az alakjukat: ika (hal), rākau (fa). A határozott névszót a te, a többes számot a ngā partikula jelöli. Néhány szóban megnyúlik a magánhangzó a többes szám esetén: wahine (nő) - wāhine (nők).

Igék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az igék idejét az ige előtti partikulákkal fejezik ki: ka (jövő idő), i (múlt idő), kua (befejezett múlt), kia (dezideratív), me (előíró), e (nem múlt idő), ina vagy ana (punktatív-feltételes, "ha és amikor") és e ... ana (egyszerű múlt).

  • Kei te oma au. - Futok. (jelen idő)
  • E oma ana au. - Futottam. (egyszerű múlt idő)
  • Ka oma au. - Futni fogok. (jövő idő)
  • I oma au. - Futottam. (múlt idő)
  • Kua oma au. - Futottam. (befejezett múlt idő)

Az igék (már ha van) a mondatok elején szoktak lenni, a partikulával:

Igei frázis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • E tangi ana te tamaiti. - A gyerek sír.
  • Kua mate te koroua. - az öreg ember meghalt.

Névszói frázis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • He kai-whaka-ako a Mere. - Mere tanár.
  • He reka ēnei kai. - Ez az étel finom.
  • He moni ā-u? - Pénzed van-e?
  • He waka t-ō Rei. - Reinek van autója.

Prepozíciós frázis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ko Rei t-ō-ku ingoa. - A nevem Rei.
  • Nā wai tēnei pukapuka? - Kié ez a könyv?
  • Nō Hēmi tērā whare.. - Ez a ház Hemié.
  • Mō rātou tēnē waka. - Ez az autó ott az övé.

Fókuszálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A határozott alanyt fókuszpozícióba lehet tenni, a mondat elejére, egy ko partikulával együtt:

  • E horoi ana a Mere i ngā rīhi > Ko Mere e horoi ana i ngā rīhi.
Mere az edényt mossa. > Mere mossa az edényt.

Személyes névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a legtöbb polinéz nyelv esetén, a maoriban is három szám van a személyes névmásoknál, egyes, kettes és többe szám: ia (E/3), rāua (Du/3), rātou (T/3). A személyes névmások között van exkluzív és inkluzív névmások: mātou (mi, exl.), tātou (mi, ink.), koutou (ti), rātou (ők), māua (mi ketten, exk.), tāua (mi ketten, ink.), kōrua (ti ketten), rāua (ők ketten). A beszélő több emberhez máshogy szól, mint egyhez:

  • Tēnā koe: Üdv neked (egy személynek)
  • Tēnā kōrua: Üdv nektek (két személynek)
  • Tēnā koutou: Üdv nektek (több mint két személynek)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Biggs, Bruce (1994). Does Māori have a closest relative? In Sutton (ed.)(1994), pp. 96–105.
  • Biggs, Bruce (1998). Let's Learn Māori. Auckland: Auckland University Press.
  • Bauer, Winifred (1997). Reference Grammar of Māori. Reed.
  • Clark, Ross (1994). Moriori and Māori: The Linguistic Evidence. In Sutton (ed.)(1994), pp. 123–135.
  • Harlow, Ray (1994). Māori Dialectology and the Settlement of New Zealand. In Sutton (ed.)(1994), pp. 106–122.
  • Sutton, Douglas G. (ed.) (1994). The Origins of the First New Zealanders. Auckland: Auckland University Press.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
maori nyelvű változatát!