James Cook
James Cook (Yorkshire, Marton, 1728. október 27. – 1779. február 14.)
A földbirtokos, akinél Cook édesapja dolgozott, saját költségén taníttatta 12 éves koráig a jóeszű fiúcskát. Cook néhány év után kereskedőinasnak szegődött el az Esk folyó torkolatában fekvő Whitbybe. Ez az egész életét meghatározza a továbbiakban, ugyanis 1746-ban – 18 éves korában – hajósinasnak szegődött el egy 300-400 tonnás, lassú szénszállító bárkára. Bejárta az angol, holland, norvég és balti-tengeri kikötőket, nagy tapasztalatot szerezve. 1755-ben kapitányi rangot ajánlottak fel neki, ő azonban a brit hadiflottát (Royal Navy) választotta. Az ő nevéhez fűződik az is, hogy ő látta meg először az Antarktiszt 1776-ban.
Tartalomjegyzék |
Haditengerészeti szolgálat [szerkesztés]
Első parancsnoka, Hugh Palliser rövidesen felfigyelt a határozott és tapasztalt önkéntesre. 1758-ban első tisztnek nevezték ki. Részt vett Francia-Kanada kulcserődje, Louisburg ostromában és bevételében.
Éjszakánként a Szent Lőrinc-folyó Québecig tartó szakaszát mérte fel. Pontos hidrográfiai térképei rendkívüli segítséget nyújtottak a brit partraszálló csapatoknak Francia-Kanada fővárosának bevételében 1759-ben.
Felderítette az új-fundlandi vizek és a Labrador-tenger hajózási feltételeit, 1765-ben pedig a Jamaica környéki vizeket és a Hondurasi-öböl vizeit mérte fel. Tanulmányozta az 1766-os teljes napfogyatkozást a Royal Society (Brit Tudományos Akadémia) számára.
Családi élet [szerkesztés]
Cook egyik mentorának lányát, Elizabeth Batts-et vette feleségül 1762. december 21-én, akitől 6 gyermeke született: James (1763-1794), Nathaniel (1764-1781), Elizabeth (1767-1771), Joseph (1768-1768), George (1772-1772) és Hugh (1776-1793).
Felfedező útjai [szerkesztés]
1768. július 30. – 1771. július 12. [szerkesztés]
Az Akadémia a haditengerészettel együttműködve expedíciót kívánt küldeni Tahitira, a Vénusz átvonulásának megfigyelésére. Parancsnokul a 40 éves Cookot nevezték ki, és ehhez gyorsan hadnaggyá léptették elő. Cook javaslatára az Endeavour (Törekvés) nevű 368 tonnás, 30 m hosszú szénszállító bárkát alakították át; egyebek közt 22 ágyúval szerelték fel. A 84 hajós mellett a bárkán csillagászok, botanikusok, rajzolóművészek csoportja utazott.
A kutatók 1769. június 3-án sikeresen elvégezték a megfigyeléseket. Ezután Cook felderítette és meglepően pontosan feltérképezte Új-Zéland kettős szigetét, majd Ausztrália közel 2000 kilométeres keleti partvonalát, beleértve az általa elnevezett York-fokot is, majd a Torres-szoroson kijutott a nyílt Arafura-tengerre. Cook a tisztaságot, a szellőzést megkövetelve, az étrendbe rendszeresen savanyú káposztát, gyümölcsleveket iktatva megelőzte a hajósokat megtizedelő skorbutot. Amikor Jáva szigetén, Batáviában (Jakarta) tűzifát és élelmet szereztek be, a partraszállók közül harmincan meghaltak egy fertőző betegségben, köztük Green csillagász is.
1772. július 13. – 1775. július 29. [szerkesztés]
Elsőként Cook hajózta körül az Antarktiszt a Resolutionnal (Elhatározás), végleg megcáfolva a képzeletbeli Déli Földrész (Terra Australis) legendáját. Felfedezte Niue szigetét, pontosította a már ismert szigetrészeket és újakat fedezett fel. Elnevezi az Új-Hebridák szigetcsoportját (1774. augusztus 31.), szeptemberben a főszigetet felfedezve Új-Kaledóniának nevezte el. Felfedezte a közeli Fenyők szigetét (Pins). Cook tiszteletére a botanikusok az ott talált új növényfajtát Araucaria cookii-nak nevezték el. Az Atlanti-óceán déli részén felmérte és elnevezte a Déli-Georgia és a Déli-Sandwich szigeteket. Kísérőhajója, az Adventure (Kaland) több gondot okozott, mint amennyi előnyt. Hazatérte után (végre) kapitánnyá léptették elő, és a Geographical Society tagjává választotta.
1776. július 14. – 1779. február 14. [szerkesztés]
20 000 fontos jutalom ellenében az utazás célja Szibéria vagy Alaszka, Kanada arktikus partjainál jégmentes átjáró – a régóta keresett "északnyugati átjáró" – felfedezése. Cook ismét a Resolutiont választja hajójául, helyettese J. Gore. Kísérőhajója a Discovery (Felfedezés) Ch. Clarke parancsnokkal. 1778. január 18-án pillantják meg Oahu-nál a Hawaii-szigetek központi csoportját, melyet Cook Sandwich-szigeteknek nevez el az Admiralitás első lordjáról. 1778 augusztusának végén az alaszkai Icy (Jeges)-foknál az összefüggő jégtakaró a hajókat visszafordulásra kényszeríti. 1779. január 17-én érnek a fősziget Hawaii Kealakekula-öblébe, a mahakiki ünnepekre, melynek során Cookot Lono isten reinkarnációjaként tisztelik. Néhány hét múlva Oahu felé hajóznak, de a vihar visszaveti törött vitorlákkal a Resolutiont a már ismert Hawaii-öbölbe. Itt Cook egy ellopott dereglye miatt véres összetűzésbe keveredik a bennszülöttekkel, akik – mivel elmúlt Lono isten tiszteletének idénye, és helyette a harc istenének periódusa volt éppen, össze voltak zavarodva és emiatt – több társával együtt megölik, fejét levágják, testét feldarabolják. Midőn Clarke visszaszerzi a maradványokat, katonai dísztemetéssel búcsúznak Cooktól. Mivel Clarke a későbbiekben meghal, mindkét hajó John Gore parancsnoksága alatt 1780. október 4-én visszatér Angliába.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Ausztrál Életrajzi Lexikon, online belépés
- Életrajz a Dictionary of Canadian Biography Online-on
- James Cook linkek
- Captain Cook Society
- Felfedezők, köztük James Cook utazásainak térképei
- The Endeavour hajónaplója és [1], digitalizálta és őrzi az Ausztrál Nemzeti Könyvtár]
- James Cook kapitány: A világ felfedezője
- A Csendes-óceán élete az 1700-as években: a göttingeni egyetem Cook/Forster gyűjteménye
- The South Seas Project: James Cook első csendes-óceáni útjának térképeinek és hajónaplóinak online változata, 1768-1771, Cook, Joseph Banks és Sydney Parkinson hajónaplóinak teljes szövegét, valamint John Hawkesworth Cook első utazásáról szóló 1773-as beszámolójának teljes szövegét tartalmazza.
- The Endeavour Replica Cook kapitány hajójának másolata.
- James Cook Find-A-Grave profilja
- Képek a halifaxi James Cook-emlékműről
