Kentum–szatem izoglossza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kentum–szatem izoglossza az indoeurópai nyelvcsalád ágainak – mára már elavultnak tekintett – nyelvtörténeti-hangtani felosztása, miszerint az alapnyelv először két dialektusra bomlott, melyek közül az egyik megőrizte a hátul képzett mássalhangzók /*k, *kʷ; *g, *gʰ *gʷ, *gʷʰ/ – de főként a palatalizált k hang – képzési jellegét (kentum nyelvek, a latin CENTUM [kʲentum] ’100’ szó eredeti kiejtése alapján), míg a másikban további palatalizáció folytán előretolódott a képzési helyük és új, elöl képzett – dentális vagy palatális – mássalhangzók /s, c, ʧ, z, ʒ/ keletkeztek belőlük (szatem nyelvek, az iráni avesztai nyelv SZATEM [satəm] ’100’ szava alapján). Az indoeurópai nyelveknek ezt a felosztását közérthetőbben nevezték nyugati, illetve keleti ágnak is (bár ez utóbbi általánosítás nem túl pontos, ugyanis például a kihalt hettita és tokhár nyelveket földrajzilag keleten beszélték, hangtanilag mégis a kentum csoportba tartoztak).

A kentum és szatem nyelvek elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kentum–szatem nyelvek elterjedése az ókorban

██ kentum nyelvek

██ szatem nyelvek

A kentum – vagy precízebb, újkeletű megnevezéssel nem-szatem nyelvek – kezdeti állapotukban az indoeurópai palatalizált k- és g-sort megőrizték. Idesorolják

A szatem nyelvek az indoeurópai eredetű palatalizált k-t tovább palatalizálták, és elöl képzett hangok keletkeztek. Idetartoznak

A kentum–szatem felosztás kérdései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kentum–szatem felosztás kiindulási alapját nem a mai nyelvállapotok képezték (mivel a későbbi nyelvjárási tagolódás során más változások is végbementek), hanem az indoeurópai alapnyelv régebben feltételezett, keleti és nyugati nyelvjárásokra bomlásakor kialakult kettősség. Így például az újlatin nyelveket azért sorolták a kentum nyelvek közé, mert az itáliai ág ebben az irányban vált el az alapnyelvtől, így a latin is ebbe tartozott, amelynek közvetlen folytatásai; a besorolás szempontjából tehát nem lényeges, hogy egy későbbi változás eredményeképpen a k és a g palatális magánhangzók előtt elöl képzett hangokká (cs, dzs, sz, zs) váltak.

Számos kihalt indoeurópai nyelv esetében ezt a besorolást szintén nehéz volt megállapítani, ugyanis sok esetben a kentum és szatem vonások egyaránt jelen vannak. Az élő nyelvek közül görög és az albán nyelv is ilyen átmenetnek tekinthető, de a görögöt a palatális /kʲ/ megőrzése miatt a kentum ághoz, míg az albánt inkább a szatem nyelvekhez sorolták. Egzakt módon tehát azt lehet mondani, hogy ezen elmélet szerint minden indoeurópai nyelv kentum, amelyik nem szatem.

Például az indoeurópai */kʷetwores/ ’négy’ szó megfelelői a latin quattuor, olasz quattro, spanyol cuatro, francia quatre (csak k-val ejtve), ír cethair (k-val ejtve, de mára már palatalizálódik[1]), albán katër, viszont görög tettara, orosz четыре (csetire), szanszkrit csatur, perzsa csahar stb.

Hangmegfelelések a kentum és a szatem nyelvekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi táblázatban megadtuk néhány kentum, illetve szatem nyelvben az indoeurópai alapnyelv (PIE) két veláris sorának hangmegfeleléseit (szókezdő helyzetben). A táblázatban dőlt betűvel (a latin ábécét használó nyelvek esetén) az íráskép, ferde vonalak között pedig az IPA szerinti /hangérték/ szerepel. (Ahol hangérték nincs külön megadva, ott egybeesik az írásképpel. Nem latin betűs nyelveknél csak a hangérték van feltüntetve. A ∅ nem ejtett „hangot” jelöl.)

PIE KENTUM nyelvek SZATEM nyelvek
görög latin olasz spanyol ír angol szanszkrit aveszta ószláv litván örmény albán
*k → /k/ c /k~kʲ/ c /k, ʧ/ c /k, θ~s/ c /k/ h /ś/ /s/ /k/ s /kʰ, g/ k, q /c/
*ḱ → /k/ c /k~kʲ/ c /k, ʧ/ c /k, θ~s/ c /k/ h /k, c/ /x, ʧ/ /s/ š /s/ th /θ/, c /t͡s/
*kʷ → /p, t, k/ qu /kw/ qu, ch /kw, k/ cu, qu, c /kw, k/ c /k/ wh
(< hw)
/k, c/ /k, ʧ/ /k, ʧ, c/ k /kʰ, h, g/ s, k, q /c/
*g → /g/ g g /g, ʤ/ g, y, h /g, x, ʝ, ∅/ g k /g, j/ /g, z/ /g/ g /k/ g
*ǵ → /g/ g g /g, ʤ/ g, y, h /g, x, ʝ, ∅/ g k /j/ /z/ /z/ ž /c, t/ dh /ð/, d
*gʰ → /kʰ > x/ h (h) h /∅/ g g /g, h/ /g, z/ /g/ g /z(j)/ g
*ǵʰ → /kʰ > x/ h (h) h /∅/ g g /h/ /z/ /z/ ž /j/ dh /ð/, d
*gʷ → /b, d, g/ v /w/, gu v, gu v /b~β/, gu b k /g, j/ /g, dʒ/ /g, ʒ, z/ g /k/ g, z
*gʷʰ → /pʰ, tʰ, kʰ >
f, θ, x/
f f h /h > ∅/ g w /gʰ, h/ /g, dʒ/ /g, ʒ, z/ g /g, dʒ/ g, z

Néhány konkrét példa a és hangok folytatásaira élő nyelvekből az alábbi táblázatban látható.

PIE KENTUM nyelvek SZATEM nyelvek Jelentés
latin spanyol görög angol orosz litván oszét
*ḱr̥d- → cor corazón καρδιά (kardiá) heart cердце (szerdce) širdis зӕрдӕ (zərdə) ’szív’
*kʷetwores → quattuor cuatro τέσσερα (tésszera) four четыре (csetire) keturi цыппар (cyippar) ’négy’

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A mai ejtés körülbelül: kjáhir.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ nyelvei, Fodor István főszerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 9630575973., pp. 46, 456, 1663.

  • The American Heritage Dictionary of the English Language, 1969, p. 1551.
  • Manual de lingüística románica, José Enrique Gargallo Gil — Maria Reina Bastardas (coords.), Ariel Lingüística, Barcelona, 2007. ISBN 9788434482685.