Antoninus Pius római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antoninus Pius
Antoninus Pius (MRABASF Matritum) 01.jpg
Antoninus Pius

a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
138. július 11. – 161. március 7.
Elődje Hadrianus
Utódja Marcus Aurelius
Életrajzi adatok
Uralkodóház Antoninus-dinasztia
Teljes neve Titus Aurelius Fulvus Boionius Arrius Antoninus (születési)[1]
Imperator Aelius Caesar Antoninus (adoptálás után)[2]
Imperator Titus Aelius Caesar Antoninus Augustus (önálló uralkodóként)[3]
Imperator Titus Aelius Caesar Hadrianus Antoninus Augustus Pius(Hadrianus istenné történő besorolása után)[4]
Született
86. szeptember 19.
Lanuvium
Elhunyt
161. március 7. (74 évesen)
Lorium
Nyughelye Hadrianus Mauzóleuma
Házastársa Faustina Maior
Gyermekei Faustina Minor
Lucius Verus (adoptált fiú)[5]
Marcus Aurelius (adoptált fiú)[6]
Édesapja Titus Aurelius Fulvus
Édesanyja Arria Fadilla

Imperator Titus Aelius Caesar Hadrianus Antoninus Augustus Pius, általánosan elterjedt néven Antoninus Pius császár, született Titus Aurelius Fulvus Boionius Arrius Antoninus (86. szeptember 19.161. március 7.), 138-tól 161-ig uralkodott a Római Birodalomban.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja és nagyapja – mindkettő Aurelius Fulvus – római consul volt, családjuk Nemaususból (Nîmes) származott. Antoninus Pius nem messze Lanuviuntól született. Apja halála után Arrius Antoninus, anyai nagyapja támogatta, valamint a család egyik barátja, ifjabb Plinius. Az ebben a korban kezdődő szokás szerint neve igen összetett lett, örökölte apjáé mellett anyai nagyapja és nagyanyja nevét is (Boionius).[7]

Miután quaestorként és praetorként sikeresen dolgozott, majd kétszer is consullá választották, Hadrianus császár kinevezte Antoninust Itália négy irányítója közé. Tovább növelte hírnevét sikeres ázsiai helytartósága alatt. A császár is nagyon megkedvelte, sőt 138. február 25-én örökbefogadta és utódjává tette első fogadott fia, Aelius Verus halála után. Ennek egy feltétele volt, Antoninusnak örökbe kellett fogadnia Hadrianus sógorának fiát és Aelius Verus fiát, akik mindketten császárrá váltak a későbbiekben (Marcus Aurelius, Lucius Verus).

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyik első császári intézkedése a szenátus meggyőzése volt Hadrianus istenné avatásának ügyében, amit először visszautasítottak. Próbálkozásai a tisztség megadása érdekében szolgáltatták a legfőbb indokot a Pius név felvételére (kegyes). A másik két oka erre egyrészt idős apósának saját kezű támogatása a szenátusban, másrészt pedig Hadrianus ártatlanul halálra ítélt foglyainak kiszabadítása. Templomokat, színházakat, mauzóleumokat épített, támogatta a művészeteket és tudományokat, és tisztségeket vagy díjakat adományozott a retorika, valamint a filozófia tanítóinak.

Szigorúan kordában tartotta hivatalnokait és a tartományok kormányzóit, könnyített az adóterheken, tiszteletben tartotta a senatus jogait.

Számos katonai zavargás is kitört ebben az időszakban a birodalomban, például Mauretaniában, Júdeában és Britanniában, de egyik sem volt túl komoly. A britanniai nyugtalanság azonban Hadrianus falának folytatásához, kiegészítéséhez vezette Antoninus császárt (Antoninus fala).

Feleségétől, Faustinától két lánya és két fia született, de csak egy, Ifjabb Faustina élte meg apja trónra emelését, aki később Marcus Aureliushoz ment feleségül.

Antoninus súlyos lázban halt meg az etruriai Loriumban, körülbelül 17 kilométerre Rómától. Életének utolsó szava egy jelszó volt, amit egy éppen érkező katonai tribunusnak mondott – „nyugalom”.

Uralkodása jelentette a Római Birodalom történetének legbékésebb korszakát.

Kapcsolatok Kínával[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai Han-dinasztia alatt nyílt meg az első római nagykövetség Kínában Antoninus Pius császár parancsa nyomán. A rómaiak délről érkeztek Kínába (valószínűleg hajóval), Dél-Ázsiában szerzett orrszarvú- és elefántcsontot, kagylókat ajándékozva a kínaiaknak.

A valóságban azonban már Marcus Aurelius uralkodott, mivel Antoninus Pius 161-ben meghalt, és a karaván csak 166-ban érkezett meg. A tévedés akkor alakult ki, amikor Marcus Aurelius több nevet is felvett, beleértve elődjéét, mint a tisztelet jelét. Ezért a kínai történelemben a mai napig „An Tun”-nak (Antoninusnak) nevezik Marcus Aureliust.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 


Elődei:
Publius Cassius Secundus (suff)
és
Marcus Nonius Mucianus (suff)
Consul
139
Kollégája:
Caius Bruttius Praesens
SPQR
Utódai:
? (suff)
és
...(?) Scapula (suff)
Elődei:
Marcus Ceccius Iustinus (suff)
és
Caius Iulius Bassus (suff)
Consul
140. január-június
Kollégája:
Marcus Aurelius
SPQR
Utódai:
? (suff)
és
? (suff)
Előző uralkodó:
Hadrianus
Római császár
138–161
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Marcus Aurelius és Lucius Verus
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap