Vespasianus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vespasianus
Vespasian 01.jpg
Vespasianus

a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
69. december 21.79. június 23.
Elődje Vitellius
Utódja Titus
Életrajzi adatok
Uralkodóház Flavia gens
Teljes neve Titus Flavius Vespasianus (születési)[1]
Imperator Caesar Vespasianus Augustus (uralkodási)[2]
Született 9. november 17.
Rente
Elhunyt 79. június 24. (69 évesen)
Róma
Házastársa Flavia Domitia
Gyermekei Titus
Domitianus
Édesapja Flavius Sabinus
Édesanyja Vespasia Polla

Imperator Caesar Vespasianus Augustus, született Titus Flavius Vespasianus – általában csak Vespasianus néven említik – (9. november 17.79. június 23.) a Flavius-dinasztia megalapítója, Róma kilencedik princepse.

Családja, ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vespasianus 9. november 17-én született Rente városkában, Róma városától északra, szabin területen. Apja, Flavius Sabinus lovagrendű adószedő volt, anyja Vespasia Polla ugyancsak lovagrendű családból származott, akinek bátyja szenátor lett, mint ahogy Vespasianus és bátyja Sabinus is.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vespasianus.

40-ben lett praetor és további előlépéseket ért el mint Claudius minisztere, és felszabadított rabszolgája, Narcissusnak a pártfogoltjaként. Érdemeket szerzett mint légióparancsnok, Claudius britanniai partraszállása idején 43-44-ben, ahol kiérdemelte a győzelmi jelvényeket (ornomenta) és két papi címet. Konzul 51-ben lett, majd 63-ban Africa prokonzuljává választották. Szolgálati idejét nem pénzszerzésre használta fel, ezért igazgatása dicséretet érdemelt, viszont elszegényedett, s a csődtől csak bátyja, Sabinus mentette meg, házának és birtokainak elzálogosítása árán.

Nero kíséretének tagjaként a 66-ban Achaeában látogatáskor kegyvesztett lett, mert a császár éneklése közben elaludt. 67-ben kinevezték Judaea helytartójának azzal, hogy verje le azt a felkelést, amit a zsidók az első római háborúnak neveztek. 68 közepén engedelmességre kényszerítette a tartományt Jeruzsálem és néhány félreeső erőd kivételével. Amikor értesült Nero öngyilkosságáról, leállította Jeruzsálem ostromát, és elismerte Galba trónra lépését.

Nero halála után összefogott Szíria kormányzójával, Gaius Licinius Mucianussal, és Galba meggyilkolását követően egy felkelés lehetőségét tervezték, de elismerték Vitelliust császárnak. Megnyerték támogatónak Egyiptom kormányzóját, Tiberius Julius Alexandert. Hármuk közül csak Vespasianus alapíthatott dinasztiát, mert volt két fia: Titus és Domitianus, ezért a helytartók megegyeztek abban, hogy őt jelölik a császári bíborra. 69 júliusában az egyiptomi légiók, majd a szíriai és a Judaeában tartózkodó seregek is felesküdtek Vespasianusra, aki azonban Keleten maradt, mert innen ellenőrizni tudta a Róma városába irányuló gabonaszállításokat.

Harc a császárságért[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

69 augusztusában a dunai légiók is csatlakoztak Vespasianushoz. A pannóniai légiók vezetője, a gall származású Primus nyugati irányba vonult, nem várta meg a felkelés vezetőinek utasításait, és vereséget mért Vitellius híveire, majd Róma ellen vonult. Vitelliust december 20-án meggyilkolták, másnap Primus bevonult Rómába, és a szenátus megerősítette Vespasianus trónra lépését. Mucianus Rómába érkezett és bírálta Primust kegyetlenkedése miatt. Most már Mucianus felelt a városért, és kivégeztette Vitellius fiát és még több zúgolódót. Vespasianus 70 októberében tért vissza a fővárosba, idősebbik fiát, Titust hátrahagyva Jeruzsálem ostromára. Marcianust kitüntette és 76-ban bekövetkezett haláláig a császár fontos tanácsadója volt.

Császársága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vespasianus érméje

A polgárháború befejezését Vespasianus nagy jótéteményének tartották, és ennek tiszteletére a Templum pacist építették. Pénzverésével a béke visszaállítását hangsúlyozta, minden lehetőséget meg kellett ragadnia a közvélemény támogatása érdekében.

A hadsereg megtartotta vezető szerepét. Titus leverte a zsidó felkelést, lerombolta a Templomot és csak Maszada tartotta magát 73-ig. Döntő győzelmet arattak a légiók a gall-germán felkelés felett Cerealis vezetésével. Átcsoportosította a birodalom csapatait annak érdekében, hogy akik Vitelliust támogatták, ne kerüljenek kulcspozícióba. Felszámolt néhány dunai és rajnai tábort, melyek politikai veszélyt jelentettek nagyságuk miatt hatalmára. Néhány kisebb felkeléstől eltekintve a birodalom területén nyugalom volt. Vespasianus nem engedte, hogy alábecsüljék katonai kiválóságát, engedélyezte, hogy Imperátorként köszöntsék.

Trónra lépésének idejét nem a szenátusi elismerés időpontjára tette, hanem 69. július elejére, amikor a légiók először kiáltották ki császárnak, amivel kifejezte, hogy a hadsereget tekinti hatalmi bázisának, és nem a szenátust. 73-74-ben felélesztette a censori hivatalt és azt magának foglalta el.

Nagyon körültekintően járt el a pénzügyek terén, mivel egy polgárháború miatt elszegényedett birodalmat örökölt. Növelnie kellett a készleteket, de a császári hivatal kiadásainak növelését nem hárította át a provinciákra, éberséget tanúsított a csalások leleplezésére, de nem tudta elkerülni az adók kíméletlen emelését. Sok anekdota keringett fukarságáról, de elkezdette a Colosseum építését. Császárként keményen dolgozott, nagy gondot fordított bírói feladatainak ellátására. A személye körüli biztonsági óvintézkedések enyhék voltak, állandóan hangsúlyozta viszonylag alacsony származását.

Szüksége volt munkájában segítségre, így amellett, hogy Mucianus tanácsadóként segítette, egyre jobban támaszkodott 39-ben született idősebb fiára: Titusra, aki első feleségétől, Flavia Domitillától született. Hangoztatta szándékát, hogy új dinasztiát akar létrehozni, mely szándékát a konzervatívok hevesen bírálták, mert hiányolták a család tekintélyét. Összességében Vespasianus sok ellenséget szerzett, ezek közül kiemelkedett Helvidius Priscus, akit durva kritikái miatt először száműzött, majd 75ben, (állítólag: sajnálkozva) kivégeztetett. Veszélyesebb volt négy évvel később az az összeesküvés amit két idősebb szenátor (akik a császár központi személyzetéhez tartoztak) szőtt, a császár megölésére. (Caecina Alienus és Eprius Marcellus) Titus tanácsára mindkettőjüket kivégezték.

Vespasianus 79-ben belázasodott, és a szülőhelyéhez közeli Aquae Cutiéiae nevű gyógyfürdő helyre vonult vissza, ami nyári pihenőhelye volt. Itt hunyt el, 79. június 23-án. Uralkodása alatt kezdték építeni Rómában a Colosseumot, de megnyitását 80-ban már nem érte meg.

Colosseum Rómában

Kortársai Vespasianusról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Suetonius erős, tagbaszakadt férfinak írja le, akinek mindig furcsa, feszült kifejezés volt az arcán. Kitűnő egészségét havi egynapos koplalással őrizte meg. Barátai faragatlan humorát fárasztónak tartották, melynek középpontjában az a kissé zsugori eljárás állt, ahogyan a pénzt teremtette elő az állam számára. Titus szót emelt például az ellen az adó ellen, amit apja a városi nyilvános vizeldékre kivetett. Vespasianus feleletül átnyújtott neki egy pénzdarabot ami ebből az adóból származott, s azt kérdezte: „van szaga?” amikor Titus elismerte, hogy nincs, az apja folytatta: „Pedig a vizeletből származik.”

A beszámolók szerint halálos ágyán is tréfálkozott, azt mondta: „Ó, jaj, azt hiszem, isten lesz belőlem!” („Vae, puto deus fio”.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
  • Michael Grant: Róma császárai, Corvina kiadó, 1996 ISBN

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődei:
Claudius
és
Lucius Calventius Vetus Caius Carminius (suff)
Consul
51. november-december (suff)
Kollégája:
Claudius
SPQR
Utódai:
Faustus Cornelius Sulla Felix
és
Lucius Salvius Otho Titianus
Elődei:
Caius Quintius Atticus (suff)
és
Cnaeus Caecilius Simplex (suff)
Consul
70
Kollégája:
Titus Flavius Vespasianus
SPQR
Utódai:
Titus Flavius Vespasianus
és
Marcus Cocceius Nerva
Elődei:
Titus Flavius Vespasianus
és
Titus Flavius Vespasianus
Consul
71
Kollégája:
Marcus Cocceius Nerva
SPQR
Utódai:
Titus Flavius Domitianus (suff)
és
Cnaeus Pedius Cascus (suff)
Elődei:
Titus Flavius Domitianus
és
Lucius Valerius Catullus Messallinus
Consul
74
Kollégája:
Titus Flavius Vespasianus
SPQR
Utódai:
Tiberius Plautius Silvanus Aelianus (suff)
és
Lucius Iunius Vibius Crispus (suff)
Elődei:
Quintus Petilius Cerialis Caesius Rufus (suff)
és
Titus Clodius Eprius Marcellus (suff)
Consul
75
Kollégája:
Titus Flavius Vespasianus
SPQR
Utódai:
Titus Flavius Domitianus (suff)
és
Lucius Pasidenius Firmus (suff)
Elődei:
Titus Flavius Domitianus (suff)
és
Lucius Pasidenius Firmus (suff)
Consul
76
Kollégája:
Titus Flavius Vespasianus
SPQR
Utódai:
Titus Flavius Domitianus (suff)
és
Titus Flavius Vespasianus
Elődei:
Titus Flavius Domitianus (suff)
és
Titus Flavius Vespasianus
Consul
77
Kollégája:
Titus Flavius Vespasianus
SPQR
Utódai:
Titus Flavius Domitianus (suff)
és
Titus Flavius Vespasianus
Elődei:
Decimus Iunius Novius Priscus
és
Lucius Ceionius Commodus
Consul
77
Kollégája:
Titus Flavius Vespasianus
SPQR
Utódai:
Titus Flavius Domitianus (suff)
és
Titus Flavius Domitianus
Előző uralkodó:
Vitellius
Római császár
69 – 79
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Titus