Lucius Verus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucius Verus
Lucius Verus - MET - L.2007.26.jpg
Lucius Verus büsztje

a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
161. március 7.[1] – 169. február eleje[2]
Elődje Antoninus Pius
Utódja Marcus Aurelius
Életrajzi adatok
Uralkodóház Antoninus-dinasztia
Teljes neve Lucius Ceionius Commodus (születési)[3]
Aelius Aurelius Commodus (Antoninus Pius általi adoptálása után)[4]
Imperator Caesar Lucius Aurelius Verus Augustus (uralkodói)[5]
Született 130. december 15.
Elhunyt 169 januárja (38 évesen)
Róma
Nyughelye Puteoli
Hadrianus Mauzóleuma
Házastársa Lucilla
Édesapja Lucius Aelius
Édesanyja Avidia Plautia

Imperator Caesar Lucius Aurelius Verus Augustus, született Lucius Ceionius Commodus (uralkodott: 161-169.) a Római Birodalom császára, Marcus Aurelius társuralkodója.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti neve: Lucius Ceionius Commodus, 130 decemberében született. Ez volt a neve apjának is, akit Hadrianus 136-ban örökösének adoptált, akit azután Lucius Aelius Caesar néven ismertek. Aelius 138-ban meghalt, ekkor Hadrianus adoptálta Antoninus Piust azzal a feltétellel, hogy Piusnak adoptálnia kell Marcus Aureliust és a még kisfiú Coionius Commodust, akit ezután már Lucius Aelius Aureliusnak neveztek.

Előmenetele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előmenetelét lassúnak tartották. 153-ban quaestor, majd 154-ben és 161-ben consul lett. Antoninus Pius halálát követően Marcus Aurelius Lucius (Aurelius) Verus néven császártársává tette, Augustusszá nyilvánították és tribunusi hatalmat kapott.

Egyenlő részben osztozott a hatalomban teljes mértékben, kivéve azt, hogy Marcus Aurelius egyedül töltötte be a pontifex maximus posztot, tehát egyedül volt főpap. A társcsászársággal példát teremtettek a későbbi időszakokra, melyet a birodalom későbbi időszakában többször alkalmaztak.

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

162-ben megbízták főparancsnoksággal a pártus király elleni keleti háborúban, aki saját jelöltjét ültette a megtámadott Armenia kliens állam trónjára. A pártus király legyőzte Kappadókia római helytartóját és Szíria kormányzója is súlyos vereséget szenvedett. Verusnak és hadvezéreinek kellett a helyzetet orvosolnia, de kilenc hónapra volt szüksége ahhoz, hogy Antiocheia térségébe érjen seregeivel, ami nagyrészt betegségének tudható be. A nép azonban kényelemszerető, lusta tulajdonságát okolta a késedelemért. Hadereje Statius Priscus vezérletével lerohanta Armenia fővárosát: Artaxatát és lerombolta azt.

165-ben tovább folytatódott a keleti hadjárat, miután Róma védencét Sohaemust Armenia királyává koronázták. Még ebben az évben Gaius Avidius Cassius átvette Szíria kormányzását, aki átképezte légióit a keleti hadviselésre, aki együttműködve Publius Martius Verusszal mélyen behatolt Mezopotámia területére, ahol győzelmet arattak és több város kapitulált Verus összevont csapatai előtt. Ezekért a sikerekért Lucius Verust a Parthicus Maximusként köszöntötték. A hadjárat 166-ban folytatódott, elfoglalták a Tigrisnél lévő két nagyvárost Ktészipont és Szeleukeiát, ezzel a hadjáratot sikeresen befejezték. Nem törekedtek Mezopotámia teljes bekebelezésére, de az ország római kliens hercegség lett és a társcsászárok megkapták a ’’Medicus’’ címet.

166 októberében mindkét császár visszatért Róma városába, ahol nagy diadalmenetet rendeztek, s mindketten felvették a ’’Haza atyja’’ (Pater patriae) címet.

Verus csapatai keletről súlyos járványt hurcoltak be magukkal, ami lehetett: fekete himlő, tífusz vagy bubópestis. A járvány pusztított Kis-Ázsiában, Görögországban, de elérte az itáliai félszigetet is., ahol már évek óta rossz volt az aratás is. A járvány hamarosan a Rajna folyóig húzódott és alaposan meggyengítette a birodalmat. A két társcsászár még a diadalmenetet ünnepelte, amikor a dunai határt átszakították a barbár törzsek támadásai. Mindkét császár a germánok ellen indult, de késleltette indulásukat az élelmiszerhiány és a járvány, így csak 167 késő őszén tudta elhagyni Róma városát. A betolakodók visszavonultak és fegyverszünetet kértek amikor a két császár Aquileiát elérte. Verus javasolta, hogy térjenek vissza Rómába, de Marcus Aurelius szükségesnek tartotta az erőfitogtatást az Alpokon túl, ezért a következő télre is maradtak Aquileiában. 169 tavaszán újra fellángolt a járvány a katonák között, ezért elindultak Róma felé. Verus az első pihenőhelyen gutaütést kapott és elhunyt.

Verus testét Rómába vitték, ahol Hadrianus mauzóleumában temették el és a római állam istenévé avatták.

Kortársai Verusról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verus dénárja.

A Historia Augusta[6] szerint Verus magas, jóképű, derűs arckifejezésű férfi volt, akinek szakálla a barbárokéhoz hasonlóan burjánzott, és szőke fürtjeit aranyporral hintette be. Beszéde akadozott, ugyanakkor művelt szónok és kicsit költő is volt. Szenvedélyes vadász volt, kedvelte a birkózást és más atletikus sportokat. Amikor hagyta, hogy szakképzett hadvezérei vezessék a légiókat, talán bölcsen cselekedett, mert hajlamos volt a könnyelműségre. Aurelius kitüntetésekkel halmozta el és teljes mértékben megbízott benne. A kor félelmetes és nagy válságaihoz azonban Verus semmi esetre sem volt a megfelelő társuralkodó és a közös uralkodás első kísérletét a kortársak nem értékelték sikeresnek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Krawczuk: Római császárok 201. o.
  2. Krawczuk: Római császárok 201. o.
  3. Krawczuk: Római császárok 201. o.
  4. Krawczuk: Római császárok 201. o.
  5. Krawczuk: Római császárok 201. o.
  6. A nevezett mű helyén kezelendő mint korabeli, hitelesnek a legkevésbé mondható bulvármédia

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
  • Michael Grant: Róma császárai. Corvina kiadó,1996.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Verus témájú médiaállományokat.


Elődei:
Quintus Petiedius Gallus (suff)
és
Caius Catius Marcellus (suff)
Consul
154
Kollégája:
Titus Sextius Lateranus
SPQR
Utódai:
Prifernius Paetus (suff)
és
Marcus Nonius Macrinus (suff)
Elődei:
? (suff)
és
... Novius Sabinianus (suff)
Consul
161
Kollégája:
Marcus Aurelius
SPQR
Utódai:
Marcus Annius Libo (suff)
és
Quintus Camurius Numisius Iunior (suff)
Elődei:
Marcus Vibius Liberalis (suff)
és
Publius Martius Verus (suff)
Consul
167
Kollégája:
Marcus Ummidius Quadratus
SPQR
Utódai:
Quintus Caecilius Dentilianus (suff)
és
Marcus Antonius Pallas (suff)
Előző uralkodó:
Antoninus Pius
Római császár
161 – 169
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Marcus Aurelius
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap