Libius Severus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Libius Severus
Libius Severus solidus 612158.jpg
Severus arcképe egy római pénzérmén

Nyugatrómai Birodalom
Uralkodási ideje
461. november 19.465. augusztus 15.
Elődje Majorianus
Utódja Anthemius
Életrajzi adatok
Született 420 körül
Lucania
Elhunyt 465. augusztus 15.
Ravenna

Flavius Libius Severus Serpentius (420 körül – 465. augusztus 15.) a Nyugatrómai Birodalom császára volt 461-től haláláig. Tényleges hatalommal azonban nem rendelkezett, mivel azt a magister militum Ricimer gyakorolta. A bizánci császár nem ismerte el hatalmát és képtelen volt a birodalom belső problémáit megoldani. 465. augusztus 15-én halt meg.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lucania városában született 420 körül, eredetéről és korai pályafutásáról azonban nem maradt más adat ránk. Majorianus császár halála után három hónappal, november 19-én választották meg császárnak Ravennában. Tényleges hatalommal nem rendelkezett, csupán főparancsnokának, Ricimernek volt a bábja. Jól mutatja ezt a tényt az, hogy az uralkodása idején vert bronzpénzeken az egyik oldalán az ő arcképe jelent meg, míg a másikon Ricimer monogramja volt található.

I. Leó bizánci császár azonban nem ismerte el őt római császárnak, névleges hatalma pedig csupán Itáliára terjedt ki. Két hadvezér is szervezkedett elmozdítása érdekében: Aegidius, Gallia parancsnoka, akit még Majorianus nevezett ki és Marcellinus, a későbbi császár Iulius Nepos apja, Dalmácia parancsnoka. Aegidius azt tervezte, hogy Ravennába vonul hadaival, ám a vizigótok elleni háború lekötötte minden erejét. Ezért Geiserich-kel, a vandálok királyával szövetkezett össze Libius Severus ellen. Tervei azonban nem sikerültek, ugyanis 464-ben meghalt, egyesek szerint mérgezés miatt. Marcellinus Dalmáciában alakította ki bázisát, és Marioianus trónra lépése előtt sokan tartották a nyugati trón várományosának. 461-ben kinevezték Szicília parancsnokává, azonban Ricimer vesztegetései miatt, amelyek a szolgálatába állították a hunokat, inkább visszatért Dalmáciába, ahol I. Leó bőségesen megjutalmazta, és buzdította a Libius Severus elleni fellépésére.

Ezalatt a vandálok is az ő uralma ellen szervezkedtek, ugyanis Geiserich a saját fiát, Hunerich-ket, III. Valentinianus római császár lányának férjét szerette volna a trónon látni. Mivel a császár uralmát ekkor már két oldalról is veszély fenyegette, így Ricimer igyekezett rábírni I. Leót, hogy beszélje le kettőjüket a szándékaikról. Bár Marcellinus erre hajlandó volt, Geiserich hadjáratot indított Itália ellen, és ilyen körülmények között, 465. augusztus 15-én érte a halál a császárt. Egyes vélekedések szerint Ricimer gyilkolta meg, miután személye csupán nyűg volt a számára, hiszen az elismertetésére tett minden kísérlet kudarcba fulladt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Maiorianus
Római császár
461 – 465
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Anthemius