III. Emmanuel Delly káld pátriárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Emmanuel Delly káld pátriárka
EMMANUEL-DELLY.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Emmanuel Delly Karim مار عمانوئيل الثالث دلي
Cím pátriárka
Született 1927. szeptember 27.
Tel Keppe, Irak
Nemzetiség iraki
Elhunyt 2014. április 8. (86 évesen)
San Diego
Munkássága
Vallás keresztény
Felszentelés 1952. december 21. papnak
Utódja Louis Raphael Sako káld pátriárka
Felszentelés 1963. április 16. püspöknek
Felszentelés 2007. november 24. bíborosnak

III. Emmanuel Delly káld pátriárka (1927. szeptember 27. – 2014. április 8.) a káld katolikus egyház vezetője volt 2012 végéig Irakban.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pápai Városi Egyetemen szerzett diplomát kánonjogból és a Pápai Lateráni Egyetemen filozófiából. 1952. december 21-én szentelte pappá Pietro Fumasoni, Biondi bíborosa. Visszatért Bagdadba és a pátriárka titkára lett 1960. december 30-án. Részt vett a második vatikáni zsinaton mint szakértő. 36 évesen lett püspök.

Pátriárkának választása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003. december 3-án választották Babilon káld pátriárka püspökökének, egy különösen fontos drámai történelmi helyzet után, amikor az iraki háború kitört ugyanazon év márciusában. Ilyen körülmények között december 2-3-ra, II. János Pál pápa összehívta a káld egyház Püspöki Szinódusát az Apostoli Palotában. Az ülés végén – Ignace Moussa I Daud kardinális elnökletével, békés körülmények között választottak pátriárkát, III. Emmanuel Dellyt. 2003. december 21-én a Bagdadban került sor az ünnepélyes beiktatásra a Szent József katedrálisban.

2007-ben bíborosnak szentelték.[1]

Személyes okokra hivatkozva 2012-ben lemondott tisztségéről. 2013. január 28-án hívta össze XIV. Benedek pápa káld egyház Püspöki Szinódusát, hogy megválasszák utódját.

Uralkodását átmeneti korszaknak szokták nevezni, mert nagyon nehéz időkben volt egyháza élén. Nagy számban emigráltak külföldre a hívők, országukban, Irakban üldöztetésnek voltak kitéve. Barátságos viszonyt tartott fenn iszlám vezetőkkel és emelte a lakosság morális érzéseit.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]