Kurdisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kurdisztán és környékének térképe

Kurdisztán nem definiált, hegységekkel tagolt régió Törökország, Irak és Irán határvidékén, amely kis mértékben Szíriába és Örményországba is átnyúlik. Több népcsoport lakja, mindenekelőtt kurdok. Kurd szervezetek évek óta küzdenek politikai és katonai eszközökkel a kurd autonómia kivívásáért vagy egy kurd állam létrehozásáért. A vidéken más etnikai csoportok is küzdenek autonómiáért vagy önállóságért, többek között az asszírok, szírek és kháldeusok. Ezen csoportok érdekei sok esetben megoldhatatlan területi konfliktusban állnak egymással, és az itt található kőolajkincs hasznát a kurdokkal megosztani nem kívánó kormányok érdekeivel. A kurd területeken osztozó államok, mindenekelőtt Törökország (mindmáig) és Irak (a 2003-as második öbölháború lezárásáig) gyakran igen kemény és kegyetlen eszközökkel küzdenek (küzdöttek) ezen őshonos kisebbségek minden önállósági törekvésével szemben.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kurdok Mezopotámia egyik legősibb népcsoportja. Közel 4500 éve élnek ezen a területen. Egyes vélemények szerint a kurdok a médek (egy indoeurópai nép) leszármazottai, akik i. e. 2000 környékén telepedtek le a Zagrosz hegyen. Miután a médek i. e. 612-ben meghódították Ninivét az asszíroktól, hatalmas birodalom uraivá váltak. Amikor a perzsák meghódították a Méd Birodalmat i. e. 550-ben, a kurdok elveszítették az önállóságukat.

Az arab hódítás és az iszlamizáció előtt a legtöbb kurd a zoroasztrizmus híve volt. Ez a Zarathustra által alapított kétistenhívő vallás arra a hitre alapul, hogy a valóságnak van jó és rossz oldala, az embereknek pedig szabad akaratuk van, melynek révén meg kell találniuk a jó utat. Krisztus után néhány évszázaddal a legtöbben keresztények voltak Anatóliában. Ezt a területet a kurdokon kívül örmények, görögök, asszírok (szír keresztények) lakták, akik közösen erős ellenállást tanusítottak az iszlamizáció ellen.

A Mahábádi Köztársaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kurd zászló

Röviddel a második világháború után a teheráni konferenciát követően szovjet segítséggel létrejött egy kurd köztársaság Mahábáddal mint fővárossal. A köztársaságot 1946. január 1-jén kiáltották ki, Qazi Muhammad lett az elnök. Mahábád azonban csak rövid ideig állt fenn, mivel az iráni erők hamarosan bevonultak, és újra iráni ellenőrzés alá vonták a területet, mihelyst a szovjet támogatás megszűnt. A zászló, amit sok kurd szervezet és magánszemély Kurdisztán zászlajaként használ, a Mahábádi Köztársaság zászlajából ered.

Mai helyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iraki Kurdisztánban élő kurdok az Öbölháborút követően önállónak nyilvánították magukat, de az iraki támadás elől közel két és fél millió kurd menekülni kényszerült, a legtöbbjük Iránba és Törökországba. Ez a tömeges menekülés és a közel-keleti helyzet destabilizálódásától való félelem miatt az ENSZ és több nemzetközi szereplő a nemzetközi béke és biztonság iránti fenyegetésként fogták fel a helyzetet. A Biztonsági Tanács 688 számú határozatában ENSZ-csapatoknak a területre küldéséről döntött, hogy ott létrehozzon és fenntartson egy nyugodt zónát.

1992-ben a kurdok saját parlamentet és kormányt hoztak létre a térség vezetésére. Ez azonban rövid ideig tartott, mivel háború tört ki a két legnagyobb kurd csoport között, ami az iraki kurdok helyzetének további romlásához vezetett. Irán, Irak és Törökország is bekapcsolódott a konfliktusba, megnehezítve ezzel annak lehetőséget, hogy megnyugtató megoldást lehessen találni a helyzetre.

A 2003-as iraki háború és Szaddám Huszein bukása után Észak-Irakban a kurdok átvették az ellenőrzést, és létrehozták Iraki Kurdisztánt, amely Irak autonóm területe, saját elnökkel, parlamenttel, kormánnyal és hadsereggel. Fővárosa Erbíl. A gazdaság a kőolaj kitermelésére épül. Kirkuk városa a környékén lévő olajmezők miatt fontos, de a helyi szunnita arabok és kurdok között jelentős etnikai feszültség is van.

2014-ben az iraki Kurdisztán vezetője Maszúd Barzáni felkérte a parlamentet, hogy készítse elő a terület függetlenségi népszavazását.[1]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kurdisztán területének ma 14%-át borítja erdő, az erdőterület azonban csökkent az évek folyamán a rossz gondozás és a háborúk következtében. A háborúk során többek közt a török katonák felégettek a kurd gerillák rejtekhelyéül szolgáló erdőket.

A hegyekből több folyó ered, a Tigris és az Eufrátesz, a Murad Su, a Hábúr, a Nagy- és a Kis-Záb, a Dijála, a Szirván és az Aras. A folyók jó lehetőséget biztosítanak a mezőgazdaság és az állattenyésztés számára Kurdisztánban, hússal, gyapjúval, búzával, rizzsel, gyapottal és dohánnyal látják el a Közel-Kelet piacait. A hegyi hó olvadásával keletkező vizet a folyók vezetik el vagy állóvizekben gyűlik fel. A legnagyobb tavak a Van-tó és az Urmia-tó.

Az esős időszak több mint hat hónapig tart Kurdisztán északi részén, jelentős területi különbségekkel. A hőmérséklet az év során -35 és +50 °C között váltakozhat a különböző területeken.

Kurdisztán területe olaj-, vasérc-, szén-, króm-, urán- és rézkészleteket is rejt.

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Másfél-kétmilliós városok a török Kurdisztánban Diyarbakır, Adıyaman, Gaziantep és Van; az iráni Kurdisztánban Mahábád, Szanandadzs, Szardast, Kermánsáh és Urmia; az iraki Kurdisztánban Erbíl (kurdul: Hêwler), Szulejmánijja (Silêmanî) és Kirkuk; a szír Kurdisztánban pedig Kámisli és Afrín. Ennél kevesebb lakossal rendelkező város Irakban: Záhó.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A területet lakó kurdok számát 40 millió környékére becsülik, ebből a török Kurdisztánban lakik körülbelül 10 millió, az iráni részen 9 millió, az iraki részen körülbelül 6 millió és a szíriai részen körülbelül 1,7 millió. Örményországban, Grúziában, Azerbajdzsánban és Libanonban körülbelül félmillió kurd lakik.

A Törökországban lakó kurdok részben kitelepültek a török többségű városokba a szegénység, a munkanélküliség és a háború miatt.

A kurdok elsősorban kurdul beszélnek.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Március 21. : Függetlenség napja (Zoha iráni király lefejezésének napja. Este tűzgyújtással ünnepelnek az emberek)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurdisztán témájú médiaállományokat.