Gutik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gutik (kútúk, gutiak, kútaiak) már az i. e. 43. évezred fordulóján Mezopotámia peremvidékén élő népesség volt. Származásuk ismeretlen, saját magukra alkalmazott nevükkel együtt, hiszen a guti azt jelenti, Qûtû (Guta, Kúta, stb.) városából való. E várost a történelmükben viszonylag későn alapították. A gutiak főistene a később a holtak birodalmának fejeként tisztelt Nergal.

Ezen ókori nomád törzsek a mai Irán területén éltek, szomszédságban a lullubiakkal és kasszitákkal, valamint Assurral és Esnunnával. Egyes nézetek szerint a kurdok őseit láthatjuk bennük. [1] I. e 2200-2050 között törtek be Mezopotámia területére és tartották megszállva azt. Nevüket az Akkád Birodalom leigázásával vésték be a történelembe. Három irányból két erős törzs és egy erős állam tört rá. Nyugaton egy újonnan megjelent sémita nép, az amoriták (nyugati nép), északkeletről a gutiak, keletről pedig Puzur-Insusinak elámi király indított nagyszabású hadjáratokat a Folyamköz ellen. Narám-Szín hatalmasra felfújt birodalma és annak gazdagsága csábító préda lett, s határai védhetetlennek bizonyultak.

Az Akkád Birodalom bukásának legvégső aktusa a gutiak népének egyik vándorlási hulláma volt. Qûtû néven várost is alapítottak, nem messze a később elpusztított Agadétől. A gutiak koráról legtöbben – már akik egyáltalán véleményt próbáltak alkotni – ilyesféléket írnak: „... a gutiak nem tudtak az ország kormányzására alkalmas apparátust kiépíteni, ezért azt Lagašra bízták”. Pedig mindössze másfél évszázadot kell visszamenni a sumer városállamok koráig, amikor a hegemónok a gutihoz nagyon hasonló kormányzási módszereket alkalmaztak. A Folyamközben nem volt igazi birodalmi hagyomány, így a gutiak inkább csak egy lépést tettek vissza, hiszen az Akkád Birodalom túl előre szaladt. A megelőző és későbbi események szerint a sumerek még kevésbé voltak kormányképesek.

Az e korban kulturális hegemóniát gyakorló Lagas csak látszólag volt független. Gudea, Lagas uralkodója csak a patesi címet viselhette. A gutiak pontosan úgy viselkedtek, mint az ősi sumer városok, nem is olyan sokkal azelőtt. A gutiakat gyűlölték a sumerek, míg a korábbi hegemón népet – az akkádot, amely újfajta birodalmi struktúrával kormányzott – nem. Annyira nem szenvedhették a saját hagyományaikra építkező idegen népet, hogy kiverésük után még a kollaboráns Lagas régebbi királyainak nevét is törölték a királylistákról. Valószínűleg valóban a gutiak gyakorolták a főhatalmat, de Lagason keresztül. Lehet, hogy Lagas tényleges szövetségben állt Kútúval, ezért a retorzió.

Lagas uralkodója, Gudea alatt a város főhatalmát semmi sem veszélyeztette. Ur is, Uruk is közvetlen befolyása alatt állt. Gudea patesivel megkezdődött a „sumer reneszánszként” emlegetett kor, mely művészetileg és gazdaságilag fellendülést hozott. E fényes kor a sumerek utolsó lobbanását jelképezi.

Gudeát Nam-mahani követte, aki Urt már kénytelen volt feladni, és itt a helybeli Ur-Nammu megalapította a III. uri dinasztiát. Urukban nem sokkal később Utu-hegal számolta fel Lagas főségét. A IV. uruki és III. uri dinasztia együttes erővel űzte ki a gutiakat az országból, s két új állam volt ebben segítségükre. Mindkét államot a nyugati sémita törzscsoport, az amorita alapította - északon, Akkád helyén Íszín, délen pedig Larsza zárta harapófogóba. Ezekkel az eseménnyekkel a gutiak gyakorlatilag eltűntek a történelem színpadáról.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]