Kerbela

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kerbela (كربلاء)
Kerbela Hussein Moschee.jpg
A Huszain ibn Ali sírját rejtő
Huszain-mecset az óvárosban
Közigazgatás
Ország  Irak
Kormányzóság Kerbela
Alapítás éve 680
Népesség
Teljes népesség 498 347 fő (2008) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 26 m
Elhelyezkedése
Kerbela  (Irak)
Kerbela
Kerbela
Pozíció Irak térképén
é. sz. 32° 36′ 58″, k. h. 44° 02′ 02″Koordináták: é. sz. 32° 36′ 58″, k. h. 44° 02′ 02″

Kerbela (arabul كربلاء; nyugati átírásban Karbalā’ vagy Kerbalā’) város Irak központi részén, Kerbela kormányzóság székhelye, az ország kilencedik legnépesebb városa (537  771 fő, 2012, becslés[1]). Az iszlám vallás síita ágának egyik szent városa, zarándoklati és temetkezési helye, emellett jelentős kereskedőváros, számottevő kézműiparral.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kerbela Bagdadtól 90 kilométerre dél-délnyugatra, az Eufrátesz folyásától 20 kilométerre nyugatra, a Milh-tó délkeleti előterében fekszik, 26 méteres tengerszint feletti magasságban.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iszlám korai történetében fontos szerep jutott a mai Kerbelát övező síkságnak. 680-ban Damaszkuszban meghalt Muávija ibn Abí Szufján, az első omajjád kalifa. A közreműködésével megbuktatott Ali ibn Abí Tálib kisebbik fia, Huszajn elérkezettnek látta az időt arra, hogy a kalifátust visszaszerezze, és seregével Muávija fia, Jazíd ellen vonult. 680. október 10-én (muharram hó 10. az iszlám holdnaptár szerint) a mai Kerbela melletti síkon az Omajjádok tervükről értesülő kormányzójának csapatai rátörtek táborára, és lemészárolták Huszajn seregét és számos családtagját. A csatában maga Huszajn, és féltestvére, Abbász ibn Ali is elesett, és a közelben emelt mauzóleumban temették el őket. A tragikus esemény, Mohamed próféta unokájának halála a síiták leghosszabb, tíz napig tartó gyászünnepe (ásúra). Az elkövetkezendő évtizedekben a sírok fölé emelt hatalmas mecset a síiták egyik legszentebb zarándokhelyévé vált, s körülötte lassan kialakult maga a város is. Kerbelát immár évszázadok óta évente több százezres zarándoksereg keresi fel. A mecset kupoláját és két minaretjét a 18. század végén iráni adományokból színarannyal vonták be.

A 680-ban történtekhez kötődően a síiták hite szerint az, akit Kerbelában, a mártír Huszajn ibn Ali sírja közelében temetnek el, egyenesen a hetedik mennyországba jut. Ezért a várost a sivatag felől hatalmas temető övezi. Ehhez hasonló, kultikus síita temetkezési helyként tartják számon Nedzsefet, ahol magának Ali kalifának a sírja található.

A szent sírokat az évszázadok során több uralkodó elzárta a zarándokok elől, sőt, többen a megsemmisítésükre is kísérletet tettek – legutóbb 1802-ben a városba betörő vahhábiták –, ám a szent hely mindannyiszor megmenekült az enyészettől. A szunnita Szaddám Huszein 19792003 közötti országlása alatt a síita vallásos áhítat legkülönfélébb megnyilvánulásait tiltotta, így Kerbela zarándoklati jelentősége is visszaesett. Huszein rezsimének leverését, az iraki háborút követően a különféle síita csoportok közötti véres leszámolások helyszíne lett a város. Később, a nyugalom helyreálltát követően ismét visszatértek a zarándokok, és újra megnyíltak Kerbela nagy hírű, a tizenkettes síita teológiai iskolái, köztük Ibn Fáhid 16. század végén alapított medreszéje is.

Látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kerbelában legkevesebb száz mecset várja a muszlim zarándokokat, de a legnevezetesebb szent hely Huszajnnak az óvárosban található sírja, a Maszdzsid al-Huszajn. Sok zarándok keresi fel Huszajn korabeli táborának feltételezett helyét is.

A város vízellátását megoldandó, 1300-ban építették fel a ma is működő Huszejn-csatornát.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 787. o. ISBN 9639257028  
  • Josef W. Meri: Medieval Islamic civilization: An encyclopedia. New York: Routledge. 2006, 434–435. o.