Cotonou
| Cotonou | |
 |
|
| Motorkerékpár-taxik Cotonou-ban | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Benin |
| Tartomány | Tengerparti Tartomány |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 690 584 fő (2005) +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 51 m |
| Elhelyezkedése | |
 Cotonou
Pozíció Benin térképén
|
|
| é. sz. 6° 22′, k. h. 2° 26′ | |
Cotonou Benin gazdasági fővárosa, egyben legnagyobb városa. Lakosainak hivatalos száma 2006-ban 761 137 volt, bizonyos becslések azonban akár 1,2 millió lakost is emlegetnek. A lakosok száma 1960-ban mindössze 70 000 volt. A város nyugat felé folyamatosan terjeszkedik. A város az ország délkeleti részében fekszik, az Atlanti-óceán és a Nokoué-tó között.[1]
Cotonou, amellett, hogy Benin legnagyobb városa, számos kormányhivatalnak és diplomáciai szolgálatnak ad otthont; így ez Benin de facto fővárosa, bár a hivatalos főváros Porto-Novo. A Cotonou Autonóm Kikötőnek köszönhetően a város elsősorban fontos kikötőként ismert; emellett repülőtere és a várost Parakouval összekötő vasútvonala is van. További jellegzetességek: Cotonou Barátság Stadion, Cotonou Katedrális, Cotonou Központi Mecset valamint a 20 hektáros Dantokpa Piac, melyben fetispiac is található, és melynek kereskedelmi forgalma meghaladja a napi 1 milliárd CFA frankot. A Benini Állami Egyetem is Cotonou-ban működik. A város egy másik jellegzetessége a motorkerékpár-taxi, melyet a helyiek Zémidjans-nak hívnak.
Tartalomjegyzék |
Története[szerkesztés]
A Cotonou név fon nyelven „a halálfolyó száját” jelenti. A 19. század elején Cotonou (melyet akkoriban Kotonou-nak írtak) mindössze kis halászfalu volt. Eredetileg a Dahomey királyság alá tartozott, majd 1851-ben Franciaország szerződést kötött Dahomey királyával, Ghezo-val, melynek értelmében kereskedelmi állomást hozhattak létre Cotonou-ban. Utódja, Glele uralkodása alatt (1858-1889) a területet az 1868. május 19-én aláírt nemzetközi szerződés értelmében átengedték Franciaországnak. 1883-ban a francia haditengerészet elfoglalta a várost, abból a célból, hogy a britek hódítását megakadályozzák. Glele 1889-ben bekövetkezett halála után fia, Behanzin sikertelenül próbálkozott a szerződés felülvizsgálatával. Ettől az időponttól kezdve a város gyorsan fejlődött és a régió legnagyobb kikötőjévé vált.
A népesség változása[szerkesztés]
- 1979: 320 348 (népszámlálás)
- 1992: 536 827 (népszámlálás)
- 2002: 665 100 (becslés)
- 2005: 690 584 (becslés)
Közlekedés és gazdaság[szerkesztés]
A Cotonou Autonóm Kikötő Nyugat-Afrika egyik legnagyobb kikötője. A várost a Benin-Niger vasútvonal köti össze az ország északi részében fekvő Parakou-val. A Cadjehoun nemzetközi repülőtér összeköttetést biztosít a régió fővárosaival és Franciaországgal, továbbá Benin fontosabb városaival: Parakou-val, Kandival, Natitingou-val, Djougou-val, and Savè-val. Több szomszédos országgal, Nigériával, Burkina Fasoval, Nigerrel és Togoval országúti összeköttetése is van.
A jó közlekedési kapcsolatok következtében Cotonou a Nyugat-Afrikai kereskedelem fontos központjává vált; sok kereskedelmi tevékenység helyeződött át ide Abidjanból az Elefántcsontparton dúló polgárháború miatt. Cotonou úgynevezett „piacváros”, mely Afrika belső országaival, Malival, Burkina Fasoval és Nigerrel folyó kereskedelmet teszi lehetővé. A kikötő mellett a városban egy szabadkereskedelmi zóna található, melyet a tengertől elzárt szaharai államok használnak. A városban elterjedt a korrupció és az illegális kereskedelem, különösen a szomszédos Nigériával. Cotonou az ország gazdasági fővárosának tekinthető, mivel itt található Benin iparának kétharmada, valamint az ország legfontosabb vállalkozásainak és bankjainak központja.
A legfontosabb feldolgozóiparok: pálmaolaj előállítás, sörfőzés, textilipar és cementipar. A városban gépjármű- és kerékpár-összeszerelés is folyik, továbbá fűrészmalmok is találhatók benne. Legfontosabb exporttermékei a kőolajipari termékek, bauxit és vasérc. A tengerben olajfúró-tornyok működnek. A város a gépjármű-kereskedelem központja, az európai modelleket hatalmas nyitott parkolókban árulják.
Cotonou Missebo kerületében afrikai textilpiac működik, melyet főként indiai nagy- és kiskereskedők irányítanak.
Cotonou-i Megállapodás[szerkesztés]
A Cotonou-i Megállapodás az Európai Unió valamint afrikai, Karib-tengeri és Csendes-óceáni államok (ACP-országok) csoportja közt létrejött nemzetközi szerződés. 2000 júniusában írta alá Cotonou-ban 79 ACP ország és az Európai Unió akkori tizenöt tagállama. 2003-ban lépett hatályba, ez az ACP-EU Fejlesztési Együttműködés legfrisebb egyezménye. A Megállapodás célja a szegénység csökkentése és végső fokon megszüntetése, a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulással és ACP-országok világgazdaságba történő fokozatos integrációjával.
Lásd még[szerkesztés]
Hivatkozás[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Cotonou című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
|
|||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||
