Sui generis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sui generis latin kifejezés jelentése „önálló fajta/egyedi dolog”, más szavakkal „egyedi jellemzőkkel rendelkező”.

A kifejezést széles körben használják az általánostól eltérő jellemzőjű esetekre:

  • a jogban, amikor egy eset vagy szabályozás egyedi értelmezésére van szükség;
  • a szellemi tulajdonjogban amikor az általánostól eltérő eseteket szabályoz;
  • a biológiában amikor egy faj nem illeszthető be egy magasabb kategórába sem;
  • az analitikus filozófiában amikor egy elképzelés, entitás vagy realitás nem egyszerűsíthető alacsonyabb szintű elméletekre vagy nem foglalható bele egy szélesebb koncepcióba.

Szellemi tulajdonjog[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szellemi tulajdonjogok általában a kreatív művek és koncepciók védelmét biztosítják. Ennek általános formái: a szerzői jog, ami a kreatív műveket védi; a szabadalom ami a találmányokat védi és a védjegyek amik a megkülönböztethetően egyedi termékeket és szolgáltatásokat.

Ezen túl azonban számos téren létezik sui generis szabályozás olyan esetekre melyek nem illeszthetőek be a fenti kritériumok közé. Ilyenek például az integrált áramkörök rajzai, a hajótestek tervei, a divattervek, az adatbázisok vagy a növényfajták, melyekre sok országban egyedi szabályozások léteznek. Például az integrált áramkörökre vonatkozó szabályozások (melyek például az Egyesült Államokban, Japánban és számos EU országban léteznek) egyaránt mutatnak hasonlóságot a szabadalmi és szerzői jogi védelmekkel.