Népköztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Népköztársaságok:
  Napjainkban
  Korábban

A népköztársaság a köztársaságok egyik sajátos formája, amelyet jelenlegi vagy korábbi baloldali vagy kommunista vezetésű államok használnak.[1] Számos rövid életű szocialista állam alakult az I. világháborút követően, melyek magukat népköztársaságnak nevezték. Ezeknek a nagy részét az egykori Orosz Birodalom romjain hozták létre, melyet elsöpört az 1917-es októberi orosz forradalom. A II. világháborút követően is jöttek létre népköztársaságok, elsősorban a Szovjetunió által vezetett keleti blokk államai tartoztak ide. Jellemző volt rájuk az egypárt-rendszer, a centralizáltság és a szocialista típusú tervgazdaság.[2]

Az elnevezés gyakorlatilag egybefonódott a szocialista államokkal és a marxizmushoz–leninizmushoz ragaszkodó kommunista országokkal, bár a használata nem csak az ilyen jellegű országokra jellemző.

Marxista–leninista népköztársaságok[szerkesztés]

A történelem legelső népköztársasága az 1917-es oroszországi forradalmak után alakult. Az Ukrán Népköztársaság három éven keresztül létezett, majd a helyén létrejött az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság. Ezen kívül az egykori orosz birodalom területén több népköztársaság is formálódott, ilyen volt a Hívai Kánság és a Buharai Emírség területén 1920-ban megalapított Hivai Népi Szovjetköztársaság, illetve a Buharai Népi Szovjetköztársaság.[3] 1921-ben megalakult a Tuvai Népköztársaság, amit 1924-ben a szomszédos Mongol Népköztársaság[4] is követett. A II. világháborút követően a marxista-leninista elmélet fejlődése a népi demokráciák megjelenéséhez vezetett, amely megalapozta a szocializmushoz vezető utat olyan országokban is, ahol korábban többpártrendszer működött. Európában számos kelet-európai ország is ezen az úton indult el, melyek a következők voltak: Albánia, Bulgária,[5] Csehszlovákia,[6] Jugoszlávia,[7] Lengyelország,[8] Magyarország,[9] Románia. Ázsiában Kína[10] és Észak-Korea vált népköztársasággá.

Közülük többen is szocialista államként határozták meg magukat az alkotmányaikban. Az 1960-as években Jugoszlávia és Románia az állam megnevezésében a nép előtagot lecserélte a szocialista jelzőre. Csehszlovákia ugyancsak felvette a szocialista nevet, mivel maga az ország 1948-ban lett népköztársaság, de soha nem használtak hivatalosan ezt a megnevezést. Albánia nevében 1976 és 1991 között mind a szocialista, mind a nép elnevezés benne volt. Nyugaton viszont ezeket az országokat egyszerűen csak kommunista országoknak nevezték, annak ellenére, hogy egyik ország sem tartotta magát kommunistának, mivel a fejlődés szempontjából még nem érték el azt a szintet.

A korábban európaiak által gyarmatosított afrikai és ázsiai országok közül is többen választották a marxista-leninista utat, mint például Angola, Benin, Dél-Jemen, Etiópia, Kambodzsa, Kongó, Laosz, Mozambik. Az 1989-es kelet-közép-európai rendszerváltásokat követően Albánia, Bulgária, Magyarország és Lengyelország, illetve Ázsiában Mongólia elhagyták a népköztársaság megnevezést, mivel úgy gondolták, hogy teljesen egybeforrt a korábbi kommunista vezetéssel. Az államformát egyszerűen köztársaságra változtatták, amelyben a politikai rendszer alapját a liberális demokráciák adják. Nagyjából ugyanabban az időben az afrikai és ázsiai országok többsége is felhagyott a marxista–leninista szellemiséggel, melynek helyét a demokratikus szocializmus, illetve a szociáldemokrácia vette át.[11]

Marxista–leninista népköztársaságok listája[szerkesztés]

Marxista–leninista utat követő országok, amelyeknek a nevében nem szerepel(t) a népköztársaság megnevezés:

Nem marxista-leninista népköztársaságok[szerkesztés]

A népköztársaság sok országban az I. világháború utáni szóhasználat szerint többpártrendszerre épülő, általános és titkos választójogon alapuló parlamentáris demokráciát jelentette. A megkülönböztetésnek fontos szerepe volt: Hangsúlyosan kifejezte, hogy a népköztársaság szemben áll az olyan klasszikus nyíltan elitista 19.századi politikai rendszerekkel, ahol csak egy vagyon és iskolai végzettséghez kötött cenzuson és nyílt szavazáson alapuló választás dönthetett a parlament összetételéről, és így az ország politikájáról.

Az I. világháborút követően számos forradalom zajlott le Európa országaiban, melynek eredményeként létrejött néhány rövid életű népköztársaság és ezek nem a bolsevista ideológia szellemiségében formálódtak. Az Orosz Birodalom felbomlása után alakult néhány olyan népköztársaság, mely nem a marxista-leninista szellemiségében született. Ilyen volt Krími Népköztársaság és a Belarusz Népköztársaság vagy a szintén antibolsevik Kubáni Népköztársaság. A kis ideig fennálló Orosz Köztársaságból kivált az Ukrán Népköztársaság is, amely szembehelyezkedett az Ukrán Népi Szovjetköztársasággal.

Az Osztrák–Magyar Monarchia területén 1918-ban kikiáltották a Nyugat-Ukrán Népköztársaságot és megalakult a szintén rövid életű Magyar Népköztársaság is,[14] melyet hamarosan felváltott a Magyarországi Tanácsköztársaság.[15] Az 1918–19-es németországi forradalom hatására jött létre a Bajor Népköztársaság, amely szemben állt a Bajor Tanácsköztársasággal.[16]

Az 1960-as, 1970-es években több egykori gyarmat nyerte el a függetlenségét és közülük nem egy felvette a népköztársaság nevet. Ide tartoztak Algéria, Banglades, Líbia és Zanzibár.

A 2014-ben kirobbant kelet-ukrajnai háború eredményeként létrejött két hivatalosan el nem ismert állam: a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság.[17]

Nem marxista-leninista népköztársaságok listája[szerkesztés]

A szocializmusra koncentráló államok:

Hivatalosan el nem ismert államok:

Történelmi, már nem létező államok:

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ People's Republic. Oxford Dictionaries . [2021. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 2.) „[People's Republic –] Used in the official title of several present or former communist or left-wing states.”
  2. ↑ „Milyen rendszer volt a kommunizmus?”, ujegyenloseg.hu, 2016. december 15. (Hozzáférés: 2021. április 7.) 
  3. ↑ „Üzbegisztán nemzetiségi képe 1926 - 1989”, oroszvilag.hu, 2012. március 24. (Hozzáférés: 2021. április 7.) [halott link]
  4. ↑ „History of the Mongolian People’s Republic”, jstor.org 
  5. ↑ Stankova, Marietta. Bulgaria in British Foreign Policy, 1943–1949, Anthem Series on Russian, East European and Eurasian Studies. Anthem Press, 148. o. (2014). ISBN 9781783082353 
  6. ↑ Chapter 5: Czech Republic, Cabinets in Eastern Europe. Palgrave Macmillan, 62. o.. DOI: 10.1057/9781403905215_6 (2001). ISBN 978-1-349-41148-1 
  7. ↑ „Jugoszlávia kialakulása és megszűnése”, tortenelemcikkek.hu, 2015. február 21. (Hozzáférés: 2021. április 7.) 
  8. ↑ Legal Reform in Post-Communist Europe: The View from Within. Martinus Nijhoff, 23. o. (1995). ISBN 9780792332183 
  9. ↑ „Az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Népköztársaság Alkotmánya:. balrad.ru. [2018. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 7.)
  10. ↑ The Chinese Revolution of 1949. Office of the Historian, Bureau of Public Affairs . United States Department of State
  11. ↑ „Mi maradt a „szocialista világrendszerből”?”, 2017. október 31. (Hozzáférés: 2021. április 7.) 
  12. ↑ Dae-Kyu, Yoon (2003. január 1.). „The Constitution of North Korea: Its Changes and Implications”. Fordham International Law Journal 27 (4), 1289–1305. o. (Hozzáférés: 2020. február 17.)  
  13. ↑ Petrov, Leonid: DPRK has quietly amended its Constitution. Leonid Petrov's Korea Vision. Blogger, 2009. október 11. (Hozzáférés: 2020. február 17.)
  14. ↑ „A népköztársaság 1918. november 16-a kikiáltását ünnepli a Népszava”, elsovh.hu (Hozzáférés: 2021. április 7.) 
  15. ↑ „1919. március 21.”, rubicon.hu (Hozzáférés: 2021. április 7.) 
  16. ↑ „A Tanácsköztársaság és a "bajor szovjet"”, trianon100.h, 2019. április 8. (Hozzáférés: 2021. április 7.) 
  17. ↑ „Kikiáltotta függetlenségét a „luhanszki" és a "donyecki népköztársaság"”, hvg.hu, 2014. május 12. (Hozzáférés: 2021. április 7.) 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Népköztársaság&oldid=26902824”