„Ausbau”-nyelv, „abstand”-nyelv és tető-nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ausbau-nyelv – abstand-nyelv – tető-nyelv paradigma elnevezése a német Ausbausprache – Abstandsprache – Dachsprache szócsoport megfelelője. Ez a paradigma szociolingvisták által kidolgozott eszköz, abból a célból, hogy elemezzék és osztályozzák a nyelvváltozatokat, egyrészt autonóm nyelvekként, másrészt dialektusokként. Ezeket a szakkifejezéseket Heinz Kloss alkotta, és először az Abstand languages and Ausbau languages című cikkében jelentek meg.[1] Ezek fényében két külön és egymástól független kritérium- és érvrendszer létezik arra vonatkozólag, hogy mit nevezhetünk autonóm nyelvnek, és mit dialektusnak: az egyik rendszer a nyelv társadalmi funkcióira alapszik, a másik pedig a nyelv tárgyilagosan megállapított szerkezeti tulajdonságaira.

Terminológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ausbausprache kifejezést „kifejlesztett nyelv”-ként lehet lefordítani, az Abstandsprache kifejezést „távolsági nyelv”-ként, a Dachsprache kifejezést pedig „tető-nyelv”-ként. Az első kettőt más nyelveken is a lefordítatlan ausbau, illetve abstand minősítésekkel szokták használni.

Ausbau-nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azt a nyelvváltozatot nevezik ausbau-nyelvnek, amelyet autonóm módon használnak a többi nyelvvel szemben. Erre az jellemző, hogy van saját sztenderdizált alakja, amely független a szomszédos sztenderd nyelvektől. Ebbe az is beletartozik, hogy iskolában tanítják, és írott alakban sokféle funkciót tölt be, beleértve azt, hogy nemzeti hivatalos nyelv is lehet. Ezzel ellentétben, azon nyelvekre, amelyek nem ausbau-nyelvek, az jellemző, hogy csak a magánszférában beszélik.

Abstand-nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy nyelvet akkor neveznek abstand-nyelvnek más nyelvvel szemben, ha a kettő annyira különbözik egymástól, hogy nem lehet az egyiket a másik dialektusának tekinteni. Ez az ismérv a nyelvek tárgyilagosan megállapított szerkezeti tulajdonságaihoz kötött. Maga a paradigma nem pontosítja, hogyan kell a nyelvek közötti „távolságot” tárgyilagosan mérni. Egy gyakran használt, de vitatott ismérv a kölcsönös érthetőség. Jellegzetes példája az abstand-nyelvnek a baszk nyelv a spanyol nyelvvel szemben.

Ausbau és abstand kölcsönös kapcsolata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy nyelv lehet abstand, anélkül hogy ausbau lenne. Ez gyakori a nemzetállamok területén beszélt kisebbségi nyelvek esetében, ahol ezeket csak a magánszférában használják, miközben az összes hivatalos funkciót a többségi nyelv tölti be.

Másrészt, egy nyelv lehet ausbau-nyelv akkor is, ha a távolság a szomszédos nyelvektől aránylag csekély. Példák erre a skandináv nyelvek (a dán, a svéd és a norvég), amelyek nagy mértékben kölcsönösen érthetők, de mégis három külön nyelvet alkotnak az ausbau ismérvek szerint.

Különösen fontos az ausbau fogalom ott, ahol egy nagyobb területen a helyi nyelvváltozatok egy ún. dialektuskontinuumot képeznek. Egy ilyen esetben, az, hogy hol végződik egy nyelv, és hol kezdődik egy másik, inkább ausbau kérdés, mint abstand. Például, bár a holland-német határ egyes részeinek két oldalán beszélt alnémetnek nevezett dialektusok (amelyekhez holland dialektusok is tartoznak) hasonlóak egymáshoz, mégis, ausbau, sztenderd nyelvi szinten, a holland és a német két különböző nyelv.

Némely esetben dialektusból ausbau-nyelvet alkottak azzal a céllal, hogy elősegítsék egy nemzet kialakítását. Ilyen a luxemburgi nyelv a némettel szemben, vagy a macedón nyelv a bolgárral és a szerbbel szemben. Amikor egy ausbau-nyelvet politikai céllal és nagyon csekély távolságból kiindulva alkotnak meg, a kivált nyelvváltozat külön nyelvi státusza erősen vitatott lehet. Ilyen eset a moldáv nyelvé a román nyelvvel szemben.

Azok az ausbau-nyelvek, amelyek egyazon abstand-nyelvből indulnak ki, egy ún. „diarendszert” képeznek.

Tető-nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy ilyen nyelv sztenderd nyelvként szolgál egy többnyire dialektuskontinuumhoz tartozó nyelvjáráscsoportnak. Ezek között olyanok is lehetnek, főleg a nagy földrajzi távolság miatt, amelyek beszélői nem értik kölcsönösen egymást. Tipikus tető-nyelv példa a Rumantsch Grischun, amelyet Heinrich Schmid dolgozott ki 1982-ben sztenderd nyelvként a meglehetősen különböző, Svájc egyes régióiban beszélt rétoromán nyelvváltozatok összehozására. A sztenderd olasz nyelv és a sztenderd német is bizonyos értelemben tető-nyelvek.

Talán a legelterjedtebb tető-nyelv a modern sztenderd arab nyelv, amely a számos és nagyon különböző arab dialektusok beszélőit köti össze.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Anthropological Linguistics, 9. sz., Harvard Press, Harvard, 1967

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peter Trudgill (2002): Norwegian as a Normal Language (A norvég mint normális nyelv)