Bud Spencer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bud Spencer
Bud Spencer cropped 2009.jpg
Bud Spencer 2009 decemberében
Életrajzi adatok
Születési név Carlo Pedersoli
Művésznév Bud Spencer
Született 1929október 31. (84 éves)
Nápoly, Campania
Házastársa Maria Amato (1960–)
Pályafutása
Aktív évek 1937–1967 (sportolóként)
1951– (színészként)

Bud Spencer az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Bud Spencer, született Carlo Pedersoli (Nápoly, 1929. október 31. –) olasz úszó, vízilabdázó, színész, akit a Piedone-filmekből, spagettiwesternekből és a Terence Hill-lel közös filmjeiből ismernek.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carlo Pedersoli[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyanyelve tulajdonképpen a nápolyi nyelv, ezt ő maga vállalja is. Albumot is jelentett meg dalairól, ahol énekel olaszul és nápolyiul egyaránt. A Piedone Afrikában c. filmben mikor megkérdezik Piedonét (azaz Spencert), hogy ő olasz-e, azt feleli: Nem, nápolyi vagyok.

Édesapjának akkoriban vasgyára volt a nápolyi kikötőben, de amikor a gyár előtt horgonyzó hajó egy baleset során felrobbant, a család hirtelen tönkrement. Nyolcévesen lett tagja a helyi úszóklubnak, ahonnan aztán Rómába igazolt, amikor a család 1940-ben a fővárosba költözött.

Tanulmányi eredményei egészen kimagaslóak voltak, ötévesen volt elsős, majd az ötödik osztályt átugorva került hatosztályos gimnáziumba. Ezután a római egyetem vegyészkara következett, (mindössze 16 évesen vált az egyetem hallgatójává), tanulmányait azonban meg kellett szakítania, mert a család 1947-ben elhagyta Olaszországot és Brazíliába költözött. Ő másfél év múlva (1948 végén), míg családja 1950-ben tért haza. Folytatta az egyetemet, bár már nem a vegyészmérnöki, hanem a jogi karon, illetve a sportolást. 1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett egy perc alatti idővel. Még ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal 4. helyezést ért el az Európa-bajnokságon. Miután aláírta első hollywoodi szerződését 1967-ben, visszavonult az aktív sportolástól, utolsó vízilabda-mérkőzését a Kárpáti György és Gyarmati Dezső fémjelezte magyar válogatott ellen vívta. Kárpáti György így emlékszik a meccsre: „Pedersoli, aki jóképű, magas, karcsú, széles vállú srác volt, miután megkapta amerikai filmszerződését, Budapesten játszott utoljára az olasz válogatott tagjaként. A vízilabda nem a szelídségéről ismert sportág, könnyen el lehet veszíteni néhány fogat, a felrepedt szemöldök látványa pedig egészen megszokott dolog. A színészpalánta ezért kéréssel fordult a magyar csapat tagjaihoz, az arca épségének megóvását szerette volna elérni. A mieink könyörületesek voltak az ellenfél játékosához, megígérték neki, hogy nem bántják, ha a meccset követő vacsorán énekel nekik egy dalt. A mérkőzés egyetlen lidérces álom volt szegény Pedersoli számára. A magyarok körbeadogatták egymás között, mind a hat mezőnyjátékos elszórakozhatott vele. Az illetőnek a labdával tulajdonképpen nem kellett törődnie, minden figyelmét az olasz fogsorára összpontosíthatta. Pedersoli halálra vált arccal kapkodta a fejét a horgok és felütések elől. Az öklök és könyökök azonban szerencsére mindannyiszor időben megálltak, nem okoztak sérülést. A magyar válogatott végül 7:3-ra nyert, és a győzelmi banketten behajtotta az ígért dalt a később Bud Spencer néven híressé lett főhősünktől.
(Dr. Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok)

Barátnőjével, Maria Amatóval 1960-ban kötöttek házasságot. Ebben az időben dalokat szerzett, szöveget írt, kisebb reklámfilmekben szerepelt, árult autót és festéket is. Három gyermekük született: Giuseppe (1961), Christine (1962) és Diamante (1972).

Bud Spencer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár már korábban is szerepelt filmekben – első (szöveg nélküli) szerepe Nero császár (Peter Ustinov) testőre volt Mervyn LeRoy Quo vadis című filmjében 1951-ben –, csak első tengeren túli szerződése (az Isten megbocsát, én nem) bírta rá, hogy felhagyjon sportolói pályafutásával, és költözzön át Amerikába, 1967-ben. Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg szakállát, és alkotta meg, majd vette fel a Bud Spencer művésznevet. Akkoriban divat volt angolos hangzású művésznevet választani, hogy ezáltal eladhatóak legyenek a western típusú filmek. A Bud-ot, az egyik kedvenc sörmárkája neveként vette fel, a Spencer név pedig kedvenc színészére, Spencer Tracyre utal.[1] Állítólag mókásnak találta, hogy termete ellenére Bud-nak (rügy) szólították.[2] Itt ismerkedett meg Terence Hill-lel is, és derült ki az is, hogy Olaszországban már egyszer szerepeltek együtt az 1959-es Hannibal című filmben, akkor még mindketten az eredeti nevükön. Mivel közös jelenetük nem volt, így nem valószínű, hogy akkor találkoztak.

1967-től 1985-ig nem kevesebb, mint tizenhét filmben szerepeltek együtt, mely számára is meghozta a sikert és az elismerést, valamint legendává emelte a párosukat. 1985-ben aztán mindketten külön utakra tértek: Spencer megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt, melyet később eladott, hogy megvehessen egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet, illetve beindíthassa saját étteremláncát Bud Food néven. Közel tíz év múltán, 1994-ben ismét összeállt a legendás páros egy utolsó közös film, a Bunyó karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak.

Azóta csak önálló filmjei voltak, egyre kevesebb számban, amíg 2003-ban abba nem hagyta. 2010-ben visszatért utoljára a I delitti del cuoco című filmsorozatban, amelyet Magyarországon 2013 elején a magyar RTL 2 tűzte műsorára Nincs kettő séf nélkül címmel. Budot Papp János szinkronizálta, miután állandó hangjai, Bujtor István és Kránitz Lajos is elhunytak az elmúlt években.

Bud Spencer és Terence Hill nem az egyetlen színészpáros az olasz filmgyártásban: az akkori időkben igen divatosnak számított a művészek gyakori párosítása. Spencert és Hillt megelőzően ma is legendásnak számít két szicíliai színész Franco Franchi és Ciccio Ingrassia komikus kettőse, mely több mint harminc évig szórakoztatta a közönséget. Még sok hasonló próbálkozás született színészpárosok megalkotására (némelyik Spencert és Hillt utánozva bunyós-párosként lépett fel), de ezek az utánzatok többnyire messze elmaradnak Franco-Ciccio, vagy a Spencer-Hill kettősöktől.

Spencer 2005-ben jelöltként indult Lazióban a regionális tanácsnokok választásán a Forza Italia párt színeiben, de alulmaradt vetélytársával szemben.

2010-ben Terence Hill-lel együtt, életművéért elnyerte a David di Donatello-díjat. Önéletrajzi könyve (Bud Spencer: Különben dühbe jövök)[1], ugyanebben az év decemberében megjelent magyarul is.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önálló filmjei[1][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1951 – Quo Vadis
  • 1954 – Siluri umani (Magyarországon nem mutatták még be)
  • 1955 – Napjaink hőse
  • 1957 – Il cocco della mamma (Magyarországon nem mutatták még be)
  • 1957 – Búcsú a fegyverektől
  • 1968 – Ezer pofon ajándékba
  • 1968 – Az utolsó számlát te fizeted
  • 1969 – Ötszemélyes hadsereg
  • 1969 – Győztesek és vesztesek (Magyarul még: Isten velünk.)
  • 1971 – Négy légy a szürke bársonyon
  • 1972 – Élet vagy halál
  • 1972 – Vadnyugati Casanova
  • 1972 – A maffia markában (Magyarul még: Sötét Torino)
  • 1973 – Piedone, a zsaru (Rizzo felügyelő, "Piedone")
  • 1973 – Az angyalok is esznek babot (Charlie Smith)
  • 1975 – Piedone Hongkongban (Rizzo felügyelő, "Piedone")
  • 1976 – Zsoldoskatona (Ettore Fieramosca)
  • 1977 – Charleston (Charleston)
 

Televíziós produkciói:

  • 1988-89 – Az óriási nyomozó (Magyarul még: Big Man)' (6 részes sorozat) Jack Clementi
  • 1990 – Extralarge '(Magyarul még: 'Mint a bulldog) (6 részes sorozat) Jack Costello "Extralarge"
  • 1992-93 – Extralarge II. (6 részes sorozat) Jack Costello "Extralarge"
  • 1995-96 – Őrangyalok (6 részes sorozat)
  • 2009 – Maffiózó vagyok, drágám! Pepe, a sorozatgyilkos
  • 2010 – Nincs kettő séf nélkül (1+10 részes sorozat 1.évad) Carlo Banci

Terence Hill-lel[1][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Film megjelenési éve, cím, utána a magyarországi bemutató évszáma, külön jelezve, ha nem moziban mutatták be. Egyes filmek több névvariánsban is szerepeltek, ezek dátum szerint vannak feltüntetve, az első az eredeti forgatáskori filmcím (nem feltétlenül a legismertebb)

Magyar hangjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bujtor István – a kettejük közti külső hasonlóság miatt kézenfekvő választás volt Spencer szinkronizálására. Főképp a Mokép és az MTV által forgalmazott filmekben hallhatjuk az ő hangját. Ha egy filmnek több magyar szinkronja is van, a rajongók számára a vele készült változat az "igazi". Közmegelégedésre a DVD-kiadásokra többnyire ezek is kerültek fel, a rajongók sajnálatára viszont a kilencvenes évek közepén felhagyott a szinkronizálással. A külső hasonlóságot kihasználta az Ötvös Csöpi-filmekben is, melyeket a Piedone magyar változatának tekinthetünk. A 2005-ös Napló interjúban szinkronizálta utoljára.
  • Kránitz Lajos – a kilencvenes évektől kezdve szintén gyakori magyar hangja volt Spencernek, elsősorban kereskedelmi tévék és videóforgalmazók számára készült szinkronokban. Akadnak köztük újraszinkronizált filmek, de olyanok is, amelyeket eredetileg feliratosan mutattak be és csak később készült hozzájuk szinkron (Az angyalok is esznek babot, Piedone Afrikában, Sheriff az égből), illetve amelyeket eleve az ő hangjával ismert meg a magyar közönség (Banános Joe, Rabló-pandúr, Isten megbocsát, én nem!, Extralarge – 1. évad, Ezer pofon ajándékba, Vadnyugati Casanova, A szél fiai, Atyai pofonosztó). A DVD-kiadásokon többnyire akkor hallható a hangja, ha az az egyetlen magyar változat, illetve a Piedone-filmeknél mindkét szinkron választható.
  • Ujlaki Dénes – néhány mellékszerepben (Vesztesek és győztesek, Hárman az örökkévalóságnak), illetve idősebb korában készült filmben (Őrangyalok, A szél fiai, Hárman az örökkévalóságnak, Dal a bordélyházból) szinkronizálta a színészt.
  • Papp János – néhány kései filmjében szinkronizálta: A végső határ, A szél fiai, Maffiózó vagyok, drágám, Nincs kettő séf nélkül.
  • Gruber Hugó – a Bombajó bokszolóban ő volt Spencer hangja.
  • Vajda László – a Bosszú El Pasóban eredeti szinkronjában, valamint a Nyomás, utána! egyik kevéssé ismert videóváltozatában szinkronizálta Spencert.
  • Gesztesi Károly – a Kalózok kincse A második MTV által készített szinkronjában adja hangját míg, az első eredeti szinkronban Bujtor István kölcsönözte hangját Spencernek és Kalózok háborúja címmel vetítették eredetileg.
  • Csurka László – a Kalózok háborúja c. filmhez a Duna TV is készített egy szinkron-verziót Fekete kalóz címmel (ezt vetítette a TV2 is), melyhez magyar hangnak Csurka Lászlót szerződtették.
  • Túri Bálint – az Ötfős hadsereg c. western első szinkronváltozatában kölcsönözte egyetlenegyszer Bud Spencer hangját.
  • Faragó AndrásA szél fiai c. filmben kölcsönözte egyetlenegyszer Bud Spencer hangját, melyet Az aztékok bukása címmel készített a Pannonia Sound System.
  • Törköly Levente - Az Ötfős hadsereg című western második szinkronváltozatában kölcsönözte egyetlenegyszer Bud Spencer hangját.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1975 Bambi Awards - Győztes: Bambi Díj
  • 1990 Giffoni Film Fesztivál - Győztes: François Truffaut Díj
  • 1996 Giffoni Film Fesztivál - Győztes: François Truffaut Díj
  • 2004 Italian National Syndicate of Film Journalists - Jelölés: Ezüst szalag Díj
  • 2010-ben egész életművéért elnyerte a David di Donatello-díjat.[3]

DVD kiadók / forgalmazók listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Bud Spencer: Különben dühbe jövök (Önéletrajz); Nyitott Könyvműhely, 2010. [ISBN 978-963-310-041-7]
  2. imdb
  3. http://www.daviddidonatello.it/english/cercavincitori3.php?idsoggetto=906&annovinci=2010

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]