Közönséges jegenyefenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Jegenyefenyő
Jegenyefenyők a Türingiai erdőben (Németország)
Jegenyefenyők a Türingiai erdőben
(Németország)
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies)
Faj: A. alba
Tudományos név
Abies alba
Mill., 1768
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jegenyefenyő témájú kategóriát.

A közönséges jegenyefenyő térhódítása Európában (német szöveggel)

A közönséges jegenyefenyő (Abies alba) Európa hegyvidékeinek erdőalkotó fája; a legnagyobb termetű európai fenyő.

Eredete és elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi flórabirodalom növényeként Közép-Európa hegyvidékein fontos erdei fa. A természetes tűlevelű erdőségekben Közép-Európában gyakori, de megjelenik még Franciaországban, Korzikán és a Balkán-félsziget magas hegységeiben is. Kontinentális éghajlaton, illetve hegyvidékeken nagy területeken él:

  • az Alpokban 300-400 métertől 1700 méterig,
  • a Kárpátokban 1130 métertől 1470 méterig,
  • délen (Balkán, Appenninek, Pireneusok) 1950 méterig.

Jelenlegi elterjedési területére a Würm-glaciális után, délről települt be. Értékes fája miatt több európai országban (Svájc, Lengyelország, Ausztria, Szerbia) nagy területeken termesztik.

Főleg a bükkel és a lucfenyővel társul a bükkös és a lucos öv határán, elegyfaként – délen csak a hegységekben, északon a sík- és dombvidéken, 400–900 méter között is.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti termőhelyein 50-60 méter magasra nő; törzsének átmérője eléri a másfél–két métert. Törzse többnyire erős, egyenes. A kéreg sima, szürke, később egyre repedtebb; főleg a fiatalabb fákon néha gyantacsomók jelennek meg.

Örökzöld koronája fiatalon karcsú, kúpos, idősebb korában a lucfenyőtől eltérően lecsapott csúcsos. Szabályos örvökben növő ágai majdnem vízszintesek; a magánosan álló fák törzséről a talajig ágak nőnek. A fa csúcsán növő ágak vezérhajtásai kissé csillogóak; az érett hajtások szürkék, szőrösek.

A mintegy 3 cm-es, fénylő sötétzöld tűlevelek laposak, csúcsuk lekerekített vagy bemetszésszerűen kicsípett. A levelek válla keskenyedő, csúcsuk kicsípett, a szélük ép. Fonákukon két ezüstfehér viaszcsík húzódik végig (légcserenyílásokkal és viaszpettyekkel). A csavarvonalban növő tűk sora kétfelé fésűszerűen áll; a spirális elrendeződés főleg az oldalhajtásokon szembetűnő. A felső ágakon a tűlevelek felhajlók, merevek.

Egylaki növény, virágai a korona felső harmadában nyílnak. A rügyek fiatalon zöldes-, éretten vörösbarnák, oválisak, nem gyantásak. Április-májusban virágzik. A hajtásvégeken nyíló termős virágok 25–30 mm hosszúak, felállóak, világoszöldek. A sárga, hengeres porzós virágok csoportosan erednek az előző évi hajtások közepe táján, a tűlevelek hónaljában. Hengeres termő toboza 15–20 cm hosszú, mindvégig felálló, eleinte (különösen a pikkelyek szegélye felé) bordó árnyalatú zöld, majd narancsbarna, megérve halványbarna, tompa csúcsú. Ép szélű termőpikkelyei lekerekítettek, a fedőpikkelyek széle fogas; ezek hegyes nyúlványokként (ligula) állnak ki a termőpikkelyek közül. A zászlós magvak októberre beérnek, de csak a következő évben szóródnak ki. A harmadik évben maga a toboz is leesik, és csak az orsója marad meg az ágon.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Üde, hűvös éghajlatot, közepesen laza talajt kíván.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • var. chloracarpa – zöld tobozú;
  • var. erythrocarpa Purk. – piros tobozú;
  • var. carpatica Loud
  • var. viminalis Alstr. – kígyófenyő vagy vesszős jegenyefenyő, feltűnően hosszú hajtásokkal;

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fáját az építőiparban hasznosítják, emellett Nyugat-Európa klasszikus karácsonyfája, mivel ágrendszere sűrű, lombozata a lucénál ritkásabb, tűlevelei pedig nem hullanak le, és színüket is jól tartják. Magyarországon meglehetősen ritka és drága.

Illóolaját izom- és reumás fájdalmak mérséklésére masszázs- és fürdőkészítményekben, valamint bedörzsölőszerekben alkalmazzák.

Ismertebb kertészeti változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Abies alba ’Aurea’
  • Abies alba ’Aureovariegata’
  • Abies alba ’Auricoma’
  • Abies alba ’Bad Wildungen’
  • Abies alba ’Baldensis’
  • Abies alba ’Barabits Spreading’
  • Abies alba ’Barabits Star’
  • Abies alba ’Barabitsii’
  • Abies alba ’Brevifolia’
  • Abies alba ’Candicans’
  • Abies alba ’Cinerea’
  • Abies alba ’Columnaris’
  • Abies alba ’Compacta’
  • Abies alba ’Cree’s Blue’
  • Abies alba ’Elegans’
  • Abies alba ’Fastigiata’
  • Abies alba ’Flabellata’
  • Abies alba ’Foliis variegata’
  • Abies alba ’Gelbbunt’
  • Abies alba ’Globosa’
  • Abies alba ’Graciosa’
  • Abies alba ’Green Spiral’
  • Abies alba ’Irramosa’
  • Abies alba ’King’s Dwarf
  • Abies alba ’Massonii’
  • Abies alba ’Metensis’
  • Abies alba ’Microcarpa’
  • Abies alba ’Microphylla’
  • Abies alba ’Minor’
  • Abies alba ’Mlada Boleslav’
  • Abies alba ’Nana’
  • Abies alba ’Pendula’
  • Abies alba ’Pendula Gracilis’
  • Abies alba ’Prostrata’
  • Abies alba ’Pumila’
  • Abies alba ’Pyramidalis’
  • Abies alba ’Recurva’
  • Abies alba ’Scarabantia’
  • Abies alba ’Schwarzwald’
  • Abies alba ’Tenuifolia’
  • Abies alba ’Tenuiorifolia’
  • Abies alba ’Umbraculifera’
  • Abies alba ’Variegata’
  • Abies alba ’Virgata’

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]