Közönséges jegenyefenyő
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Jegenyefenyők a Türingiai erdőben (Németország) |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Abies alba Mill., 1768 |
A közönséges jegenyefenyő (Abies alba) Európa hegyvidékeinek erdőalkotó fája; a legnagyobb termetű európai fenyő.
Tartalomjegyzék |
Eredete és elterjedése [szerkesztés]
Az északi flórabirodalom növényeként Közép-Európa hegyvidékein fontos erdei fa. A természetes tűlevelű erdőségekben Közép-Európában gyakori, de megjelenik még Franciaországban, Korzikán és a Balkán-félsziget magas hegységeiben is. Kontinentális éghajlaton, illetve hegyvidékeken nagy területeken él:
- az Alpokban 3–400 m-től 1700 m-ig,
- a Kárpátokban 1130 1470 m-ig,
- délen (Balkán, Appenninek, Pireneusok) 1950 m-ig.
Jelenlegi elterjedési területére a Würm-glaciális után, délről települt be. Értékes fája miatt több európai országban (Svájc, Lengyelország, Ausztria, Szerbia) pedig nagy területeken termesztik.
Főleg a bükkel és a lucfenyővel társul a bükkös és a lucos öv határán, elegyfaként – délen csak a hegységekben, északon a sík- és dombvidéken, 400–900 m között is.
Megjelenése [szerkesztés]
Eredeti termőhelyein 50-60 méter magasra nő; törzsének átmérője eléri a másfél–két métert. Törzse többnyire erős, egyenes. A kéreg sima, szürke, később egyre repedtebb; főleg a fiatalabb fákon néha gyantacsomók jelennek meg.
Örökzöld koronája fiatalon karcsú, kúpos, idősebb korában a lucfenyőtől eltérően lecsapott csúcsos. Szabályos örvökben növő ágai majdnem vízszintesek; a magánosan álló fák törzséről a talajig ágak nőnek. A fa csúcsán növő ágak vezérhajtásai kissé csillogóak; az érett hajtások szürkék, szőrösek.
A mintegy 3 cm-es, fénylő sötétzöld tűlevelek laposak, csúcsuk lekerekített vagy bemetszésszerűen kicsípett. A levelek válla keskenyedő, csúcsuk kicsípett, a szélük ép. Fonákukon két ezüstfehér viaszcsík húzódik végig (légcserenyílásokkal és viaszpettyekkel). A csavarvonalban növő tűk sora kétfelé fésűszerűen áll; a spirális elrendeződés főleg az oldalhajtásokon szembetűnő. A felső ágakon a tűlevelek felhajlók, merevek.
Egylaki növény, virágai a korona felső harmadában nyílnak. A rügyek fiatalon zöldes-, éretten vörösbarnák, oválisak, nem gyantásak. Április-májusban virágzik. A hajtásvégeken nyíló termős virágok 25–30 mm hosszúak, felállóak, világoszöldek. A sárga, hengeres porzós virágok csoportosan erednek az előző évi hajtások közepe táján, a tűlevelek hónaljában. Hengeres termő toboza 15–20 cm hosszú, mindvégig felálló, eleinte (különösen a pikkelyek szegélye felé) bordó árnyalatú zöld, majd narancsbarna, megérve halványbarna, tompa csúcsú. Ép szélű termőpikkelyei lekerekítettek, a fedőpikkelyek széle fogas; ezek hegyes nyúlványokként (ligula) állnak ki a termőpikkelyek közül. A zászlós magvak októberre beérnek, de csak a következő évben szóródnak ki. A harmadik évben maga a toboz is leesik, és csak az orsója marad meg az ágon.
Életmódja [szerkesztés]
Üde, hűvös éghajlatot, közepesen laza talajt kíván.
Változatai [szerkesztés]
- var. chloracarpa – zöld tobozú;
- var. erythrocarpa Purk. – piros tobozú;
- var. carpatica Loud
- var. viminalis Alstr. – kígyófenyő vagy vesszős jegenyefenyő, feltűnően hosszú hajtásokkal;
Felhasználása [szerkesztés]
Fáját az építőiparban hasznosítják, emellett Nyugat-Európa klasszikus karácsonyfája, mivel ágrendszere sűrű, lombozata a lucénál ritkásabb, tűlevelei pedig nem hullanak le, és színüket is jól tartják. Magyarországon meglehetősen ritka és drága.
Illóolaját izom- és reumás fájdalmak mérséklésére masszázs- és fürdőkészítményekben, valamint bedörzsölőszerekben alkalmazzák.
Ismertebb kertészeti változatai [szerkesztés]
- Abies alba ’Aurea’
- Abies alba ’Aureovariegata’
- Abies alba ’Auricoma’
- Abies alba ’Bad Wildungen’
- Abies alba ’Baldensis’
- Abies alba ’Barabits Spreading’
- Abies alba ’Barabits Star’
- Abies alba ’Barabitsii’
- Abies alba ’Brevifolia’
- Abies alba ’Candicans’
- Abies alba ’Cinerea’
- Abies alba ’Columnaris’
- Abies alba ’Compacta’
- Abies alba ’Cree’s Blue’
- Abies alba ’Elegans’
- Abies alba ’Fastigiata’
- Abies alba ’Flabellata’
- Abies alba ’Foliis variegata’
- Abies alba ’Gelbbunt’
- Abies alba ’Globosa’
- Abies alba ’Graciosa’
- Abies alba ’Green Spiral’
- Abies alba ’Irramosa’
- Abies alba ’King’s Dwarf
- Abies alba ’Massonii’
- Abies alba ’Metensis’
- Abies alba ’Microcarpa’
- Abies alba ’Microphylla’
- Abies alba ’Minor’
- Abies alba ’Mlada Boleslav’
- Abies alba ’Nana’
- Abies alba ’Pendula’
- Abies alba ’Pendula Gracilis’
- Abies alba ’Prostrata’
- Abies alba ’Pumila’
- Abies alba ’Pyramidalis’
- Abies alba ’Recurva’
- Abies alba ’Scarabantia’
- Abies alba ’Schwarzwald’
- Abies alba ’Tenuifolia’
- Abies alba ’Tenuiorifolia’
- Abies alba ’Umbraculifera’
- Abies alba ’Variegata’
- Abies alba ’Virgata’
Források [szerkesztés]
- Közönséges jegenyefenyő (Abies alba)
- Növénykatalógus: Jegenyefenyő (Abies alba)
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 244. o. ISBN 963-9257-02-8
- Természetkalauz – Bruno P. Kremer: Fák – Őshonos és betelepített fafajok Európában (M-Érték Kiadó Kft., 2006, ISBN 963 7304 80 0, korábbi kiadások: 1984, 1995)
