Közönséges lucfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges lucfenyő
Picea abies - Köhler–s Medizinal-Pflanzen-105.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Lucfenyő (Picea)
Fajcsoport: Picea
Faj: P. abies
Tudományos név
Picea abies
(L.) H. Karst.
Elterjedés
Picea abies.PNG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges lucfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges lucfenyő témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges lucfenyő témájú kategóriát.

Picea abies

A közönséges lucfenyő (Picea abies) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj. 30-40 méter magas, hengeresen kúpos koronájú fa. 1-2,5 cm hosszú, 1 mm széles, szúrós hegyű levelei 4 élűek, mindegyik oldalán alig látható levegőnyílásokkal. Toboza a nemzetségen belül nagynak számít, 8–16 cm hosszú („szivartoboz”). Hazája Észak- és Közép-Európa. Tipikus hegyvidéki faj. Magas hegységekben állományképző („fenyőöv”). Nálunk az Alpok nyúlványain őshonosnak tartják. Elsősorban erdészeti szempontból értékes mint faanyag és mint karácsonyfa. Páraigényes mozifiton, eredeti előfordulásának megfelelő hegyvidéki klímát és üde talajt kíván. Száraz, sovány talajra, városi klímába nem való.

Megjelenése, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyedei elérhetik az 50 méteres magasságot, törzsük átmérője a 2 métert, életkoruk akár az 500 évet. (Bolygónk jelenleg ismert legidősebb élőlénye "Az Öreg Tjikko", a szénizotópos kormeghatározás alapján 9550 éves.) Leginkább az Alpok és a Kárpátok 800 és 1800 méter közötti területein alkot zárt erdőségeket. 1–2 cm es sötétzöld, keskeny, négyélű, kemény tűlevelei egyesével a hosszúhajtásokon szórtan állnak. Tobozai felfelé állnak, majd ősszel, amikorra megérnek, lecsüngenek, és egészben hullanak le, ekkor már 15 cm hosszúak. A fák kérge vörösesbarna, esetleg szürke, vékony csíkokban leváló. Koronájuk többnyire sűrű, kúp alakú, törzsük pedig egyenes. A szabadon, nem csoportosan élő egyedek alsó ágai a földig is leérhetnek, ahol nem ritkán le is gyökerezhetnek. A sűrű erdőkben az alsó ágak fokozatosan elszáradnak és a törzs egy bizonyos magasságig csupasz. Kúp alakú koronája védelmet nyújt a sűrű havazás ellen. Az ilyen koronán kevésbé marad meg a hó, így jobban bírja sűrű hóesést, ami jellemző életterére.

A nemzetség összes fajára jellemző, hogy kezdetben nagyon lassan nő. Tíz év alatt egy, esetleg két méter magasra nőnek, majd gyors növekedés ideje következik, és 30-60 évesen érik el a 25-30 méteres magasságot. Az intenzív növekedésük 100-120 évig tart. A lucfenyők nemzetségében mintegy 50 faj, és ezen belül 250 fajta található. Leginkább a kontinentális éghajlatot kedveli. A talajjal szemben nem igényes. A gyökérzete sekély, szétterülő, ezért igen könnyen esik a viharok áldozatául.

Egy hektár lucfenyő a nyár folyamán kb. 30 kg illóanyagot bocsát ki, ami elég egy város levegőjének megtisztításához. A városok utcáira sűrűn kiültetett lucfenyők elnyelik a zajt, így a mögöttük lakó emberek szinte teljesen zajmentes környezetben élnek.[forrás?]

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igen sok fajtája van, amelyek főleg koronaformában különböznek az alapfajtól. Többségüket csak gyűjteményes kertekben ültetik.

  • Inversa – 10-15 méter magasra nő. Sudara ferdén feláll, ezért karózni kell, oldalágai zuhatagszerűen lecsüngenek.
  • Little Gem – Lapított félgömb alakú, törpe fajta.
  • Maxwellii – 1-1,5 m-es, kezdetben lapított félgömb, később kúp alakú törpefenyő, a hajtásokon előreálló, merev tűlevelekkel.
  • Nidiformis – Alig 1 méteres, lapult gömb alakú, középen kissé bemélyedő, fészek formájú. Sziklakertbe alkalmas, az előző fajtához hasolóan.
  • Ohlendorffii – Előbb gömbölyded, majd szabálytalanul széles kúp alakú, lassú növekedésű fenyő, felfelé növő, sűrű ágrendszerrel. 6–8 m magas lesz.
  • Tompa – Széles, tömött kúp alakú törpefenyő, keskeny, sötétzöld tűlevelekkel. A cukorsüvegfenyőre hasonlít. Magyar fajta.

Szaporítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magvetés. Magról elsősorban az alapfajokat szaporítják. Van azonban néhány olyan díszváltozata (fajta), amely tulajdonságait így is elég nagy arányban örökíti. (Ilyen elsősorban a Picea pungens kék lombú alakköre, melynek kiválogatott magoncait 'Glauca' gyűjtőnéven forgalmazzák a díszfaiskolák. Színük nem olyan intenzív, mint az oltott fajoké, de formájuk szabályosabb. Majdnem minden országban van néhány olyan anyafa, amely különösen nagy arányban ad kék lombú populációt. Ezeket a faiskolák néha üzleti titokként tartják nyilván, máskor (pl. az USA-ban) magtermő plantázst létesítenek belőlük, és magjukat emelt áron hozzák kereskedelmi forgalomba.) Részben örökíti sárgás lombszínét a Picea abies ‘Finedonensis’, és alakját a Picea abies ‘Virgata’; a törpe fajták magjából pedig (ha egyáltalán hoznak magot) elég sok lesz a törpe utód.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leggyakrabban karácsonyfaként használják, és igen népszerű, mivel szép a formája, és a többi fenyőfához viszonyítva olcsó, azonban vágott fenyőként a leveleit hamar lehullatja, mivel a páradús környezetet kedveli, ezért a száraz levegőjű lakásokban vízzel töltött karácsonyfatalpba állítják, hogy megelőzzék a tűlevélhullást. Ezen kívül az iparban többféle formában hasznosítják, nagy a gazdasági jelentősége. Fájából készül a legjobb minőségű papír, továbbá a glicerin, a szesz, valamint

  • hengeres formában: kertépítészet, mély- és magasépítés, vezetékoszlopok stb.,
  • fűrészelt kivitelben: ládák, rakodólapok, gerendák, építőipari szerkezeti elemek, zsaludeszkák stb.,
  • gyalult kivitelben: ablak-, ajtóelemek, bútorlécek, lambériák, külső és belső épületelemek, létrák, lépcsők részei, parketták, hajópallók, tetőfedő zsindely stb.,
  • nagyon szigorú szempontok alapján válogatott anyagából készül a legtöbb húros hangszer rezonánsa, azaz hangot sugárzó alkatrésze, teteje,
  • egyéb formában: aprítékok formájában a forgács- és farostlemezgyártáshoz, cellulóz, fagyapot céljára.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]