Kaukázusi jegenyefenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kaukázusi jegenyefenyő
Fiatal fa
Fiatal fa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies)
Faj: A. nordmanniana
Tudományos név
Abies nordmanniana
(Steven) Spach
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kaukázusi jegenyefenyő témájú kategóriát.

Éretlen tobozai és tűlevelei a két viaszcsíkkal

A kaukázusi jegenyefenyő (Nordmann-fenyő, nordmannfenyő, Abies nordmanniana) dísznövényként Magyarországon is terjedő, karácsonyfának is divatos örökzöld. Tévesen gyakran „normann”, illetve „normand” fenyőnek hívják, pedig se a normannokhoz, se a róluk elnevezett Normandiához semmi köze; specifikus nevét Alexander von Nordmann finn zoológusról kapta.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi flórabirodalomban (mint neve is mutatja) a Kaukázusból származik; eredeti termőhelyén:

erdőket alkot.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Húsz–harminc méter magasra növő, tömött, kúpos koronájú fa. Ágai enyhén felállnak.

Levelei a hajtás felső részén félkörben, kefeszerűen állnak. A fényeszöld, kifelé ívelő levelek fonákán két fehér csík húzódik végig gázcserenyílásokkal és viaszpöttyökkel. Megdörzsölve kellemesen narancsos illatúak.

Érett tobozai pikkelyekre hullanak szét.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal korában lassan növő, viszonylag edzett, az időjárás szélsőségeit jól tűrő faj.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Törzsváltozata: A. nordmanniana subsp. nordmanniana.
20–40 m magasra nő, koronája kúpos. Szürke kérge idővel kis, kemény pikkelyekben leválik. Hajtásai kopaszak, barnák, 2–3,5 cm-es, előreállók, kicsípett csúcsú tűlevelei kiemelkednek a hajtás síkjából. Az alul viaszcseppektől fehérlő levélkéken az ér fölött is van egy sor légzőnyílás. A levelek a felső hajtásokon felhajlók, sokszor rövidebbek (1,5 cm), hegyesek. A 9–16 cm-es, hengeres tobozok eleinte vörösesek vagy sárgászöldek, a visszahajló fellevelek csúcsuk alatt szív alakot formálnak. A toboz megtörve bordóvörös.
  • A trójai jegenyefenyő (Abies nordmanniana subsp. equitrojani (Asch. & Sint.) Coode & Cullen) Moesiában honos. Habitusa a bitűniai jegenyefenyőére emlékeztet, de tűi vékonyabbak, toboza és a fellevelek szárnya keskenyebb. Egyetlen termőhelye a történelmi Trójától délre, az Edremit város fölötti Ida- vagy Kaz-hegy (Kaz dagi) és Ulu-Dag (Ulu dagi) hegyek északi lejtőin van (1300–1767 m között) – ezért a Természetvédelmi Világszövetség úgynevezett Vörös listáján a „veszélyeztetetthez közeli” besorolást kapta.
Tompa kúpos, gyakran szabálytalan koronájú, 25–35 m-esre növő fa. Kérge előbb sima, szürke, később repedezett, vastag kéregpikkelyekre válik. Kopasz vesszői, fényes barnák, 1,5-4,5 cm-es tűlevelei az alsóbb ágakon laposak, vékonyak, párhuzamos éllel lekerekednek vagy rövid hegyben végződnek, gyakran kicsípettek – a termő ágakon felhajlók, húsosabbak. 8–17 cm-es tobozai változatos alakúak; a csúcsuk rövid, felleveleik rendszerint hosszú, keskeny csúccsal hajlanak vissza. Fiatalon (bordós árnyalatú) zöldek, éretten világosbarnák. Éretlenül megtörve épp oly pirosak, mint a bitűniai alfaj tobozai.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]