Kaukázusi jegenyefenyő
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fiatal fa |
||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Abies nordmanniana (Steven) Spach |
A kaukázusi jegenyefenyő (Nordmann-fenyő, nordmannfenyő, Abies nordmanniana) dísznövényként Magyarországon is terjedő, karácsonyfának is divatos örökzöld. Tévesen gyakran „normann”, illetve „normand” fenyőnek hívják, pedig se a normannokhoz, se a róluk elnevezett Normandiához semmi köze; specifikus nevét Alexander von Nordmann finn zoológusról kapta.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése, élőhelye [szerkesztés]
Az északi flórabirodalomban (mint neve is mutatja) a Kaukázusból származik; eredeti termőhelyén:
- a Hegyi Karabahban;
- Azerbajdzsánban Nahicseván környékén;
- a Fekete-tenger partvidékén:
- Oroszországban Krasznodar környékén;
- Törökországban
erdőket alkot.
Megjelenése [szerkesztés]
Húsz–harminc méter magasra növő, tömött, kúpos koronájú fa. Ágai enyhén felállnak.
Levelei a hajtás felső részén félkörben, kefeszerűen állnak. A fényeszöld, kifelé ívelő levelek fonákán két fehér csík húzódik végig gázcserenyílásokkal és viaszpöttyökkel. Megdörzsölve kellemesen narancsos illatúak.
Érett tobozai pikkelyekre hullanak szét.
Életmódja [szerkesztés]
Fiatal korában lassan növő, viszonylag edzett, az időjárás szélsőségeit jól tűrő faj.
Alfajai [szerkesztés]
- Törzsváltozata: A. nordmanniana subsp. nordmanniana.
- A bitűniai jegenyefenyő (Bornmüller-jegenyefenyő, A. nordmanniana subsp. bornmulleriana) Kis-Ázsia északnyugati részén endemikus faj. Elterjedési területének legnyugatibb pontja a történelmi Bithyniában, Bursa városhoz közel, az Ulu-hegységben (Ulu-dag, csúcsa 2543 m) a keleti bükkösök öve fölött van; innen az Ilgazi-hegységen (2565 m) át egészen a Fekete-tengerig terjed, és ezzel a görög jegenyefenyő (Abies cephalonica) és a kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana subsp. nordmanniana) között foglal helyet. Részben ezért egyesek a két faj hibridjének (Abies cephalonica x Abies nordmanniana) tartják, míg mások szerint önálló faj (Abies bornmuelleriana).
20–40 m magasra nő, koronája kúpos. Szürke kérge idővel kis, kemény pikkelyekben leválik. Hajtásai kopaszak, barnák, 2–3,5 cm-es, előreállók, kicsípett csúcsú tűlevelei kiemelkednek a hajtás síkjából. Az alul viaszcseppektől fehérlő levélkéken az ér fölött is van egy sor légzőnyílás. A levelek a felső hajtásokon felhajlók, sokszor rövidebbek (1,5 cm), hegyesek. A 9–16 cm-es, hengeres tobozok eleinte vörösesek vagy sárgászöldek, a visszahajló fellevelek csúcsuk alatt szív alakot formálnak. A toboz megtörve bordóvörös.
- A trójai jegenyefenyő (Abies nordmanniana subsp. equi trojani (Asch. & Sint.) Coode & Cullen) Moesiában honos. Habitusa a bitűniai jegenyefenyőére emlékeztet, de tűi vékonyabbak, toboza és a fellevelek szárnya keskenyebb. Egyetlen termőhelye a történelmi Trójától délre, az Edremit város fölötti Ida- vagy Kaz-hegy (Kaz dagi) és Ulu-Dag (Ulu dagi) hegyek északi lejtőin van (1300–1767 m között) — ezért a Természetvédelmi Világszövetség úgynevezett Vörös Listáján a „veszélyeztetetthez közeli” besorolást kapta.
Tompa kúpos, gyakran szabálytalan koronájú, 25–35 m-esre növő fa. Kérge előbb sima, szürke, később repedezett, vastag kéregpikkelyekre válik. Kopasz vesszői, fényes barnák, 1,5-4,5 cm-es tűlevelei az alsóbb ágakon laposak, vékonyak, párhuzamos éllel lekerekednek vagy rövid hegyben végződnek, gyakran kicsípettek – a termő ágakon felhajlók, húsosabbak. 8–17 cm-es tobozai változatos alakúak; a csúcsuk rövid, felleveleik rendszerint hosszú, keskeny csúccsal hajlanak vissza. Fiatalon (bordós árnyalatú) zöldek, éretten világosbarnák. Éretlenül megtörve épp oly pirosak, mint a bitűniai alfaj tobozai.
