Életfa (népnyelv)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Életfának a hagyományos népnyelvben mindazon örökzöldeket nevezték; amelyek télen nem hullatták le levelüket. A kertészetben életfának nevezik a keleti tuját és a nyugati tuját. Életfának nevezték továbbá a családfát is amelyen az élet továbböröklődött. A mesei, mondai világ is foglakozik az életfákkal különböző formákban, és különböző misztikus jelentőséggel felruházva azokat. Igen bőséges formavilág jellemzi az életfa ábrázolásokat, de legtöbbjük osztott. A nappalok és éjjelek váltakozását épp úgy megtalálhatjuk rajtuk mint a négy égtájat, vagy a négy évszakot, de sokuk jellemzője a hármas osztás; a múlt-jelen-jövő életértelmezése is.

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök