Életfa (népnyelv)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Életfának a hagyományos népnyelvben mindazon örökzöldeket nevezték; amelyek télen nem hullatták le levelüket.
Tartalomjegyzék |
Fogalma [szerkesztés]
- Vallástörténeti értelemben az ókortól kezdve ismert elnevezés. Így nevezik a fatiszteletben feltűnő életfákat, amelyeknek sorsa szimbolikusan összefüggött egy-egy ember életével.
- A kertészetben életfának nevezik a keleti tuját és a nyugati tuját.
- Életfának nevezték továbbá a családfát is amelyen az élet továbböröklődött.
- A mesei, mondai világ is foglakozik az életfákkal különböző formákban, és különböző misztikus jelentőséggel felruházva azokat.
Elnevezései [szerkesztés]
- életfa (Balaton-mellék)
- tebe (palócság)
- termőág (Baranya)
- prémes, prémeság, nyoszolyóág, zöld ág (Erdély)
- násznagykalács (bukovinai székelyek)
Ábrázolása [szerkesztés]
Igen bőséges formavilág jellemzi az életfa ábrázolásokat, de legtöbbjük osztott. A nappalok és éjjelek váltakozását épp úgy megtalálhatjuk rajtuk mint a négy égtájat, vagy a négy évszakot, de sokuk jellemzője a hármas osztás: a múlt-jelen-jövő életértelmezése is.
Források [szerkesztés]
- Életfa - Magyar néprajzi lexikon
- Őseink hite, az Életfa jelentése, jelentősége (Magyar Nő Magazin)
- A mesék ősi szimbólumai

