Életfa (népnyelv)

Életfának a hagyományos népnyelvben mindazon örökzöldeket nevezték; amelyek télen nem hullatták le levelüket.

Fogalma

• Vallástörténeti értelemben az ókortól kezdve ismert elnevezés. Így nevezik a fatiszteletben feltűnő életfákat, amelyeknek sorsa szimbolikusan összefüggött egy-egy ember életével.
• A kertészetben életfának nevezik a keleti tuját és a nyugati tuját.
• Életfának nevezték továbbá a családfát is amelyen az élet továbböröklődött.
• A mesei, mondai világ is foglakozik az életfákkal különböző formákban, és különböző misztikus jelentőséggel felruházva azokat.

Elnevezései

• életfa (Balaton-mellék)
• tebe (palócság)
• termőág (Baranya)
• prémes, prémeság, nyoszolyóág, zöld ág (Erdély)
• násznagykalács (bukovinai székelyek)

Ábrázolása

Igen bőséges formavilág jellemzi az életfa ábrázolásokat, de legtöbbjük osztott. A nappalok és éjjelek váltakozását épp úgy megtalálhatjuk rajtuk mint a négy égtájat, vagy a négy évszakot, de sokuk jellemzője a hármas osztás: a múlt-jelen-jövő életértelmezése is.

Források

• Életfa - Magyar néprajzi lexikon
• Őseink hite, az Életfa jelentése, jelentősége (Magyar Nő Magazin)
• A mesék ősi szimbólumai

Kapcsolódó szócikkek

• Égig érő fa
• Életfa díj