Misztériumvallás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye

A misztériumvallás titkos, csak a beavatottak számára ismert és érthető szertartások gyakorlása révén működő kultuszok gyűjtőneve.

A szó, a görög müó – titkot tartok, illetve müomai – beavattatom szóból, valamint a müsztérion, és a müein – bezárulni, magába zárni, latinul mysterium igéből ered. „A görög szó elsősorban a száj bezárására, hallgatásra, a szem lehunyására vonatkozik, a misztérium ugyanis a külső szem számára láthatatlan, emberi szóval kifejezhetetlen dolgok szemlélése… csak a kiválasztottak számára megismerhető isteni kinyilatkoztatás.”.[1] Tágabb értelemben a tökéletesség intuitív, bensőséges, a külvilágtól és a racionális gondolkodás útjától elfordult keresése, törekvés az istenséggel való egyesülésre.

A misztériumvallások követői, a vallási társaságok tagjai szigorú titoktartásra kötelezték magukat. A kultusz középpontjában többnyire valamelyik keleti meghaló és feltámadó isten állt, és azt a hitet táplálta, hogy amint a mítosz istene sokat szenvedett és meghalt de dicsőségesen feltámadt, úgy a beavatottak is, bármily rossz a sorsuk, haláluk után feltámadnak és az istenség részesévé válnak, istenükkel uralkodnak, megistenülnek. A misztériumvallás fontos eleme a beavatás, amelyet gyakran böjt, és egyéb rituális szertartások előznek meg. A misztériumvallások fő ünnepein gyakran előadták a mítoszt (misztériumjáték), amely köré az adott vallás szövődött. Ehhez szent lakoma, áldozatok, körmenetek mosakodások, szent italok fogyasztása, szent nász tartozhatott.

Az egyes misztériumvallások földrajzi területekhez és történelmi periódusokhoz kötötten alakultak ki, de a Római Birodalomban – kiemelten a császárkorban – voltak a legelterjedtebbek. A római köztársaság válsága idején az emberek tömegesen fordultak el a hivatalos államvallástól, és titkos vallási társaságokba tömörültek.

Az ókori misztériumvallások egyik típusa görög eredetű, például az eleusziszi és a Dionüszosz-misztérium, míg a másik típusba tartozók egyértelműen keleti eredetre tekintenek vissza, például a kis-ázsiai Attisz és Kübelé, az egyiptomi Ízisz és Ozirisz- és a perzsa eredetű Mithrász-misztérium.

Letűnt korok misztériumvallásai[szerkesztés]

Korai kereszténység[szerkesztés]

A misztériumvallások nagy hatással voltak a kereszténységre is. I. Gergely pápa Mellitus apáthoz írott levelében (601) azt az utasítást adta, hogy a térítők ne semmisítsék meg a megtérített népek szentélyeit, hanem inkább használják ki az azokhoz fűződő kegyeletet és éppen azokon a helyeken állítsák fel a keresztény templomokat, ahol azelőtt a pogány isteneket tisztelték. Ugyanígy a pogány áldozati szokásokat is fenntartották illetve beépítették a keresztény szertartások közé.

Az őskereszténység görög és kopt nyelvű iratai, továbbá az apokrif evangéliumok számos misztikus vonást tartalmaznak, amelyek hasonlóságot mutatnak a misztériumvallások és a titkos tanítások útján terjedő tanokkal. Például az Alexandriai Kelemen leveleiben említett „Márk titkos evangéliuma”,[2] az Alexandriában elterjedt keresztény elemeket is tartalmazó gnosztikus tanokat tartalmazta, vagy a „Héberek evangéliuma”, amely a kanonikus evangéliumoktól eltérően, misztikus alapon tárgyalja Jézus életét.

Tamás evangéliuma – Jézus Tamásnak elmondott és általa később lejegyzett titkos szavainak gyűjteménye – alapján a korai keresztény tanok a gnózis és az ezotéria hagyományain alapulnak, és mint ilyenek csakis a tanítványok számára ismerhetőek meg. A paulinizmus erősödése fokozatosan kiszorította a misztériumvallásokat, ám Pál apostol eretnekséggel kapcsolatos tanításai, valamit erkölcsi és vallási fordulása azt sugallják, hogy a kereszténység eredete misztikus kinyilatkoztatás.

E nézetekkel összefüggésben a kereszténység a görög misztériumvallások zsidó adaptációiból, és a Pál által hellenikus irányban továbbfejlesztett, a kor szellemiségéhez jobban illeszkedő tanokból alakult ki. A gnosztikus nézeteket mára teljesen elutasítja szinte minden keresztény irányzat.

Más vallási megjelenések[szerkesztés]

A misztériumvallások továbbfejlődésének más megjelenési formái: az ún. kinyilatkoztatott vallás és a természetvallás.

A kinyilatkoztatott vallások egységesen az Isten és az ember kapcsolatba kerülését, Isten önleleplező bemutatkozását leíró műveken, szentírásokon alapulnak. A szentírás nem mítosz és nem kitalált események gyűjteménye: „sugalmazott mű, melynek leírója az ember és szerzője az Isten.”[3] A természetfeletti kinyilatkoztatás értelmezése során a misztérium szót „a keresztyén irodalom pozitív jelentéssel is használja: Isten titkos gondolatait, terveit és intézkedéseit érti alatta, amelyek emberi értelemmel nem érthetők meg, csupán Isten kijelentése / kinyilatkoztatása fejtheti meg tartalmukat és értelmüket”.[4] A misztérium továbbra is titok marad, amelybe isten beavat, amelynek megértésére tanít, nevel.

A természetvallások pedig olyan fejlett mitológiai háttérrel rendelkező természetes hitek, amelyekre egységesen jellemző a rendszeres időszakokban rendezett nyilvános vallásgyakorlat, de nincs egységes ortodoxiájuk – azaz nincs összefüggő, dokumentumokkal bizonyított egységes hagyományuk, továbbá az Ótestamentum tanaitól eltérő nézeteket vallanak a világ teremtéséről és az ember természetéről.[5]

Nem-misztikus misztériumvallás[szerkesztés]

A misztériumvallás e modern megjelenési formája semmiféle misztikumot nem hordoz; ám az írott tanokra koncentrálva, azok mentén mintegy beavatási úton haladva az embert, magasabb szellemi tudatosság eléréséhez segíti, aki ezáltal „megválthatja önmagát”.

Példák a mai misztériumvallásokra[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Magyar katolikus lexikon – Misztérium'. [2008. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 3.)
  2. ↑ Wieland Wilker, Secret Gospel of Mark Homepage: [1] Archiválva 1999. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben részletes leírás a kéziratról, a szöveg görög, angol, német és orosz nyelvű fordításai, kapcsolódó tanulmányok.
  3. ↑ Szentendrei Ferences Gimnázium hittan programja: A kinyilatkoztatás, a szent hagyomány, a sugalmazás és a szentírás értelmezése [2] Archiválva 2007. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. ↑ Felekezetismetreti fogalmak – Misztérium Újszövetségi. [2007. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 3.)
  5. ↑ Szentendrei Ferences Gimnázium hittan programja: Az eretnekség és az ortodoxia[3] Archiválva 2007. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források[szerkesztés]

  • Ralph Edward Woodrow: Babilon misztériumvallása – régen és ma (1992, Lautec Verlag Germany)) helytelen ISBN kód: 0-916338-00-x
  • James G. Frazer: The Golden Bough: A Study in Magic and Religion, London, Macmillan & Co., 1957. (angol)
  • G. S. Kirk: Myth: Its Meaning and Function in Ancient and Other Cultures, Cambridge, Berkeley, 1970. (angol)
  • E. R. Dodds: The Greeks and the Irrational, Cambridge, Berkeley, 1968. (angol)
  • Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon. 2. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1973.
  • Akadémiai kislexikon II. (L–Z). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1990. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-05-5281-9
  • Ógörög-magyar nagyszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.
  • A. Virgili: Culti Misterici ed Orientali a Pompei, Gangemi, Roma, 2008
  • Horváth Pál: Vallástörténet, 2/5. A görögök és a rómaiak vallása és mitológiája, 3. rész: A hellenizmus és a szinkretizmus kora, UNIWORLD Közhasznú Egyesület [4]
  • Szentendrei Ferences Gimnázium hittan programja [5]
  • Magyar Virtuális Enciklopédia [6]
  • Felekezetismetreti fogalmak [7]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Misztériumvallás&oldid=26210162”