Alexandriai Kelemen
 |
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
Alexandriai Kelemen (Kr. u. 150 – Kr. u. 215 körül) görög filozófus.
Életéről mindössze annyit tudunk, hogy tanulmányait Alexandriában végezte. Iskolái után felvette a keresztséget, s az egyházi hierarchiában a püspökségig vitte. Ránk mindössze egyetlen, töredékesen fennmaradt teológiai munkája, a „Klemész" (Szőnyegek) maradt, amelynek jelentősége abban áll, hogy sok ókori anekdotát hagyományozott benne az utókorra. Egy jellemző anekdotája:
„Apellész, a festő, mikor meglátta egyik tanítványának dúsan aranyozott Helené-képét, így szólt:
– Látom, fiú, hogy ha már széppé nem tudtad tenni, legalább gazdaggá tetted.”[1]
Alexandriai Kelemen szemben állt a gnoszticizmus áramlatával és megalapozta az igazi keresztény gnózist, s ezzel kapcsolatot teremtett az antik filozófia és a keresztény hit között. Kelemen szerint a filozófia Isten akaratából való. A görög filozófusok híján voltak a kinyilatkoztatásnak, azonban ők is az Istentől nyert természetes megvilágosodás hatása alatt álltak, amikor például a világ ősokát feltételezték. Kelemen gondolkodásával szenben áll Tertullianusz (160 körül–220 után) álláspontja. Szerinte a filozófia káros a hitre nézve: "Mi köze van Jeruzsálemnek Athénhoz!"
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ A nősténykentaur, Európa, 1977. 125. o
